Lőw Zsolt szerdáig vár a Kölnre és a Bielefeldre

- Valóban nagyon közel állok ahhoz, hogy Rostockban szerepeljek a következő szezonban, de még egy-két napot várnom kell arra, hogy minden eldőljön - mondta megkeresésünkre a korábbi újspesti futballista.

- Ez azt jelenti, hogy vannak máshonnan is ajánlatai?
- Igen, a Köln és a Bielefeld is érdeklődik. Előbbiek már régóta meg akarnak szerezni, tárgyaltam is velük, míg a Bielefeldnél az új edző, Thomas von Heesen ragaszkodna hozzám. Mindkét klubnak szerdáig adtam haladékot, ha nem sikerül velük megegyeznem, akkor Rostockba igazolok.

- Három év után hagyta ott Cottbust, hogyan értékeli ezt az időszakot?
- Amikor 2002 nyarán ide kerültem, akkor a németek komoly pénzt, 100 millió forint körüli összeget fizettek ki értem. A Cottbus akkor még az első osztályban szerepelt, és bár először kissé féltem a bemutatkozástól, még magam is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült a beilleszkedés. Harmincegy mérkőzésen léphettem pályára, jól ment a játék, ám sajnos nem sikerült bent maradni az élvonalban. A kiesés után is maradtam a klubnál, és a második szezonomat kilencven százalékig pozitívnak értékelem. Szinte végig feljutó helyen voltunk, ám akkor szakmai hibák miatt az utolsó négy-öt meccsre összezuhantunk, és az utolsó fordulóban jobb gólkülönbségével a Mainz jutott fel az első osztályba. Megérdemelték, hiszen az előző években mindig egy hajszállal maradtak le az élvonalról, csak nem a mi hátunkon kellett volna felkapaszkodniuk…

- Szakmai hibákat említett. Eszerint Eduard Geyer edzővel volt a probléma?
- Azt el kell mondani, hogy az utolsó meccsekre hullámvölgybe kerültünk, és ő nem tudta felrázni a csapatot. Ő még az NDK-ban futott be edzőként, azokat a módszereket alkalmazta, amiket még akkor, húsz-harminc éve tanult, ám ez most nem vált be. Félre ne értse, én Geyerrel jól kijöttem, hiszen aki elvégezte a kiszabott munkát, az élvezte a bizalmát.

- A harmadik év azonban nem éppen a feljutásról szólt, sőt…
- Igen, majdhogynem kiestünk. Az edzőváltás jót tett a csapatnak, az addigi pályaedző, Peter Sander felhozta a gárdát az utolsóról a tizedik helyre, amikor az Erzgebirge Aue ellen egy hanggránát egy méterrel mellette robbant fel, kórházba került, s egy időre edző nélkül maradtunk. Ráadásul én talán pályafutásom legrosszabb szezonját zártam. Nem voltam sérülékeny játékos, de most minden összejött: arccsonttörés, izomszakadás, zúzódások…

- Az utolsó szezont leszámítva azért inkább kellemes emlékei vannak?
- Így van. Anyagilag mindvégig korrektek voltak velem szemben, rengeteg barátra tettem szert kint, nagyon jól éreztem magam a csapatnál, csapatkapitány-helyettes voltam, de a jövőm szempontjából váltásra volt szükség.

- Az elején említette, hogy nagy valószínűséggel Rostockba igazol. Miért pont oda?
- Felhívott az elnök, a menedzser és az edző, hogy mindenképpen velem képzelik el a jövőt, szeretnék, ha hozzájuk igazolnék. Ez számomra nagyon fontos.

- Nem fél attól, hogy miután a Rostock most esett ki az élvonalból, a meghatározó játékosok távoznak, és nem lesz esély a visszajutásra?
- Nem, ugyanis csak két-három meghatározó ember hagyta ott Rostockot, és már most is igazoltak jó játékosokat. Amúgy én Cottbusban is átéltem egy kiesést, ott sem távoztak sokan, és majdnem azonnal visszajutottunk.

- Más országból nem keresték?
- Az az igazság, hogy szeretnék Németországban maradni, mivel megtanultam a nyelvet, és jól is érzem magam itt. Bár kerestek más országból is, egyik ajánlat sem volt olyan előnyös, hogy elfogadjam.

- A hazatérésre nem is gondolt?
- Volt érdeklődő itthonról is, ami nagyon jólesett, de én továbbra is külföldön szeretnék futballozni.

- Nem hagyhatjuk ki a válogatottság kérdését, hiszen idén nem jutott szóhoz Lothar Matthäus nemzeti tizenegyében…
- A már említett sérüléseim miatt nem tudtam segíteni a válogatottnak, de a következő szezonban igyekszem olyan teljesítményt nyújtani, hogy méltán számíthathassak a behívóra.