Elég az ellendrukkerekből

Szóval lehetne ez most afféle év végi értékelés, de Lothar Matthäus nemcsak most, hanem szinte az egész idény alatt elmondta véleményét lapunkban. A magyar futball sok mindent köszönhet a német zakembernek, és talán éppen ezért egyre többen mondják rá, hogy afféle PR-kapitány, azaz miatta jöttek ide a brazilok, miatta fogadtak bennünket a németek és a franciák, s talán éppen az ő személye miatt szerepelnek augusztusban Budapesten az argentinok. Ez a pozitív oldal, ám a kritikusok egyre keményebben fogalmaznak: nincs taktika, nincs csapat, csak innen-onnan sebtiben behívott futballisták esetleges megmozdulásait láthatjuk címeres mezben. Nem lehet könnyű szembesülni az effajta véleményekkel. Lothar Matthäus természetesen mindenről tud, minden egyes szó és mondat eljut hozzá. És harcol - mert egyre többen harcra kényszerítik őt.

- Meglepte a közvéleményt azzal, hogy újabb hároméves szerződést írna alá a Magyar Labdarúgó-szövetséggel. Mi késztette erre a lépésre?
- Álljunk meg egy pillanatra! - mondta Lothar Matthäus. - Lassan úgy néz ki, mintha én könyörögnék, hadd maradjak itt. Annyi igaz az egészből, hogy korábban is jeleztem, jól érzem magam Magyarországon, szívesen maradnék. Ez tény. Ami a szerződéshosszabbítást illeti, azt az elnökség vetette fel, és én azt mondtam, rendben, tárgyaljunk, kész vagyok arra, hogy hosszabbítsunk.

Szemtől szemben senki sem merte kritizálni

- Tehát, ha mondjuk, szombaton egy kerti parti keretében Bozóky Imre elnök odatenné ön elé az újabb három évre szóló szerződéstervezetet, gondolkodás nélkül aláírná?
- Igen. Örülök is, hogy mindez napvilágra kerül, s most beszélhetünk róla. Nekem az az elvem, hogy ne várjunk ezzel, a szövetség illetékesei döntsenek minél hamarabb, akarják-e, hogy folytassam a munkát decembertől, vagy nem. Tudnom kell a jövőmet.
- Gyaníthatóan tisztában van vele, hogy az MLSZ elnökségében nem mindenki ragaszkodik önhöz…
- Igen, olvastam az önök lapjában, de amúgy sem vagyok vak vagy süket. Igyekszem nyitott szemmel járni a világban, és pontosan érzékelem a reakciókat. Lassan kezdek beilleszkedni, egyre jobban megismerem a
magyar mentalitást. Úgy tűnik, Magyarországon minden évben új szövetségi kapitányt szeretnének, a klubcsapatok élére új és még újabb trénert. Itt nincs idő hosszú távon bizonyítani, mindenki azonnal akar eredményt, csak éppen elfelejtik, mi történt ebben az országban az elmúlt húsz év alatt.
- A hangjából mintha sértettséget éreznék.
- Ugyan már! Miért lennék megsértődve gerinctelen, ostoba emberek miatt? Miért adnék bárkinek is a véleményére, aki nem annyira bátor, hogy szemtől szemben kritizáljon. Néhány hete ott voltam a szövetség rendkívüli elnökségi ülésén, de senki sem mondta: Lothar, rosszul dolgozol, jobb lenne, ha elmennél innen. Ehelyett mindenki mosolygott, barátságosan hátba veregettek. Az újságon keresztül történő névtelen üzengetés nem engem minősít.

Felírta egy papírra a magyar álomcsapatot

- A válogatott játéka annál inkább. Az izlandi meccs félidejében és utána elhangzott kritikákkal sem ért egyet?
- Ez a legszebb az egészben… Győztünk Izlandon, és a végén még magyarázkodnom kell. Nézzék meg, hányadikok vagyunk a tabellán. A harmadik helyen állunk, megelőzve a mienknél jóval erősebb bolgár csapatot. Tudja egyébként, hogy Hriszto Sztoicskov szerződését már most meghosszabbították, annak ellenére, hogy kiesett a csapata? A kritikát természetesen el kell fogadni, Izlandon valóban pocsékul futballoztunk, de ostoba emberek véleményformálására nem szeretnék reagálni.
- Kénytelen vagyok megkérdezni: kiket tart ostoba embereknek?
- Azokat, akik egyfolytában azt vágják a fejemhez, hogy újra meg újra más összeállításban küldöm pályára a csapatomat. Tényleg nem látják, hogy rendszeresen sérülések és eltiltások okoznak nehézséget? Arról nem is beszélve, hogy olykor előfordult, a klubok nem engedték el a válogatottba a játékosokat. Tulajdonképpen egyetlenegyszer sem tudtam azt az együttest pályára küldeni, amelyet a legerősebbnek vélek.
Mert biztosíthatok mindenkit, én is látom, ki mire képes.

- Elárulná az ön által legerősebbnek vélt válogatott öszszeállítását?
- Felírtam egy papírra, melyik poszton ki a legjobb, és odaírtam mellé egy második csapatot is. De ezt a bizonyos papírt nem veszem elő sehol, mert még valamelyik MLSZ-elnökségi tag kifecsegi a sajtónak, s akkor újra magyarázkodhatok, mint most, az izlandi győzelem után. Tudom én, hogy mi a baj: ebben az országban nem mindenki akarja a sikert. Vannak, akiket egyszerűen zavar, hogy még mindig van esélyünk, hogy valami pozitív irányban változott a magyar futballban, s olykor világsztárok ellen játszhatunk. Néhány ember remekül elvolt a nihilben, a posványban, de amíg én itt leszek, harcolok ezek ellen. Nem veszi el a kedvem a munkától sem ostoba tévés kommentár, sem pedig rosszindulatú újságcikk, de még csak valamelyik MLSZ-elnökségi tag burkolt fenyegetése sem. Amit elértem eddig, arra büszke vagyok. Fiatal csapatunk van, büszkék lehetünk tehetséges játékosokra, akiknek rutint, tapasztalatot kell szerezniük, és még eredményesebbek lehetnek.
- Most már nemcsak a válogatott teljesítményét, de az ön szakértelmét is kritizálják.
- Azt hiszi, csodálkozom ezen? Az önök országában irigyek az emberek. Irigyek a sikerekre. Remélem, nem érti félre, amit mondok, de most nem kritikát, sokkal inkább köszönetet várnék.
- A szurkolók többsége manapság is ön mögött áll. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a magyar edzői kar partnernek tekinti-e. Egyáltalán van bármilyen kapcsolata a kollégáival?
- Semmilyen.

Csak pénzt kérnének tőle edzőkollégái

- Ez szép. Úgy tűnik, mintha kiközösítették volna önt.
- Ez erős kifejezés, de az tény: senki sem kéri a segítségemet. Nem fordulnak hozzám tanácsért, ha olykor valaki megkeres, inkább azt mondja, kellene egy kis pénz, mert csődbe megyünk.
- Hogyan gondol vissza az elmúlt fél évre?
- Szép volt. Persze én is látom a hibákat, tudom, hogy úgy kellene mindig játszanunk, mint a franciák ellen a második félidőben. De egyszer ez is eljön majd. Én az év háromszázhatvanöt napján a futballal foglalkozom, a futballért élek. Példát vehetnének rólam azok a hazai szakemberek, akiknek a munkája nagyban befolyásolja az én produkciómat is. Azt mondják, túl sok futballistát próbáltam ki. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy a kényszer hatására teszem. Biztosan játszana minden meccsen Gera Zoltán vagy Sándor Tamás, esetleg a debreceni Ronald Habi. Tudom, kik a jó futballisták. Azt is hallottam, hogy az Izlandon szereplő csapatról is megalázó hangon beszéltek, mondván, nem válogatott szintű futballisták játszottak. Itt az önök lapja, nézze meg az év végi rangsort. Vegye csak sorra, kik végeztek elöl…

---- A ---- &