Nem szabad megremegni

- Úgy hírlik, már a keddi meccs másnapján megnézték a Franciaországgal vívott csata videofelvételét. A szalagról látva az eseményeket milyen volt a metzi mérkőzés?
- Pontosan olyan, mint amilyennek a helyszínen megéltem.

- Vagyis?
- Az első félidőben elkerülhető gólokat kaptunk, de a szünet után már partiban voltunk a vendéglátóinkkal. Nem kellett volna sok ahhoz, hogy kiharcoljuk a döntetlent.

- Azért a szünet előtt talán nem volt ennyire vidám az összkép…
- Tény, hogy sok olyan apró hiba csúszott be a játékunkba, amelyekre a házigazdák kíméletlenül lecsaptak, ám belülről nem éreztem, hogy nyomasztó lenne a francia fölény. Az ellenben igaz, hogy kezdetben olykor nem összpontosítottunk eléggé, és ezt egy olyan sztárcsapat, mint a francia, nem hagyja büntetlenül.

- Ilyen volt például az első gól, amelyet éppen az ön rosszul sikerült indítása előzött meg.
- Elismerem, rossz helyre rúgtam a labdát, de remélem, nem tűnik mentegetőzésnek, ha azt mondom: emiatt még nem kellett volna a kapunkba kerülnie a labdának. A labdavesztést követően négy játékostársam is közbeavatkozhatott volna, de egy peches mozdulat miatt Djibril Cissé került helyzetbe, aki sajnos azonnal megvillant.

A profi soha sincs vakációs hangulatban

- Egy idegőrlő bajnokság végén könnyebben becsúszhat efféle baki?
- Nincs ilyesmiről szó. Egy profinak az évad elején éppúgy kell összpontosítania, mint a végén. Én sem vagyok vakációs hangulatban, de nem is lehetek, hiszen roppant fontos megméretés előtt állunk. A hibámból igyekszem okulni, viszont most már minden idegszálammal a soros feladatra összpontosítok.

- Egy szót még az előző évadról: azért a Crystal Palace kiesése, ráadásul némiképp balszerencsés körülmények között, aligha lehetett lélekemelő élmény…
- Fájdalmas csalódás volt, hiszen egész évben azért dolgoztunk hittel, elszántsággal, mert bíztunk a célunk megvalósíthatóságában, a bentmaradás kiharcolásában. Közös kudarcunk, hogy ez másként történt, s a csalódottságot csak részben enyhítheti, hogy a második legjobb lettem a Premiership kapusainak rangsorában.

- Ilyen szakmai minősítéssel aligha a másodosztályról álmodik…
- Július negyedikén kell először edzésre jelentkeznem a Crystal Palace-nál. Hogy azután mi lesz, arról egyelőre nem szeretnék semmit sem mondani. ---- - Ha olyan ajánlatot kap, hátat fordítana Angliának?
- Én már a szigetországból szeretnék egyszer majd hazaköltözni. De ez még reményeim szerint távolabbi téma, egyelőre itt van nekem, nekünk az Izlanddal vívandó csata, ez a kilencven perc most minden másnál előbbre való.

- Megint egy meccs, amelyen muszáj lesz győzni, amelyen a versenyképességünk megőrzése a tét. Éppúgy, mint volt tavaly szeptemberben az izlandiak budapesti fellépésekor…
- Lám, az éppen olyan mérkőzés volt, amelyre lehet építeni, amelyből lehet erőt meríteni. Emlékezetes: az izlandiak előbb előnyt szereztek, aztán meg a kettő egyes vezetésünknél egyenlítettek. Ekkor már alig több mint tíz perc volt hátra, mégsem estünk össze, hanem Szabics Imre találatával megnyertük a meccset. A három pont megszerzése mellett azt is bizonyítottuk, hogy van tartása e társaságnak.

Eidur Gudjohnsen sem megállíthatatlan

- A Szusza Ferenc-stadionban Eidur Gudjohnsen nyitotta a gólok sorát, aki a selejtezősorozat négy izlandi találatából hármat jegyez, és akin most is áll vagy bukik a hazaiak sorsa.
- A Chelsea csatára kétségkívül klasszis futballista, ezt nem kell részletesebben ecsetelgetnem, azonban fegyelmezett védekezéssel őt is felügyelet alatt lehet tartani, és ha szigorúan őrzik, egy idő után kedvét veszti.

- Így lesz szombat este is?
- Erre törekszünk, de jósolgatni nem szeretnék. Egy biztos: ha azt a futballt folytatjuk, amelyet a metzi mérkőzés második félidejében produkáltunk, akkor biztos, hogy három ponttal gazdagodva ülhetünk fel szombat éjjel a Budapestre induló különgépre. ---- Kőhajításnyi távolságra a magyar válogatott szállásától, a rejkjavíki reptér tőszomszédságában, a Hotel Loftleidirben lakik az izlandi válogatott. A házigazdák nem zárkóznak el a nyilvánosság elől, olyannyira nem, hogy Izland első számú kedvence, Eidur Gudjohnsen lelkesen osztogatja az autogramot. A Chelsea csillaga nélkül nem is újság errefelé az újság: ő mosolyog az olvasókra. Kevésbé van reflektorfényben az edzőpáros, Asgeir Sigurvinsson és Logi Olafsson, akikről azt hallani, ha ma Magyarország és jövő héten meg Málta ellen nem tudják győzelemre vezetni a csapatukat, nézhetnek új kispad után.

- Tudják, hogy van ez - mondta hamiskásan mosolyogva Asgeir Sigurvinsson, aki a Hotel Loftleidir halljában adott interjút lapunknak. - Az újságoknak mindig kell egy kis jó sztori, ha meg nem jönnek az eredmények, persze, hogy az edzőváltásról cikkeznek. Emiatt azonban nem fáj a fejem és nem is rettegek. Majd a szövetségben eldöntik, szükség van-e a munkámra.

- Az eddig szerzett egyetlen pont azért nem a legjobb ajánlólevél.
- Ennél persze én magam is többet reméltem, különösen a Málta elleni nulla nulla fájdalmas csalódás. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az előző Európa-bajnoki selejtezőt követően alaposan átalakult, megfiatalodott a keretünk, ezzel új fejezet kezdődött az izlandi futball életében, bár sokan nem hajlandóak ezt tudomásul venni, és még mindig nagy álmokat szőnek. De ez kicsiny ország, háromszázezren lakják, itt nem lehet egyik pillanatról a másikra pótolni a válogatottól elbúcsúzókat.

- Azért csak van egy Eidur Gudjohnsenük…
- Igen, és még sok-sok tehetségünk, akik becsülettel megállják a helyüket az angol, a norvég, a svájci vagy éppen a belga bajnokságban, de azért egyikük sem tartozik a topfutballisták kategóriájába. Nekünk nem az az erényünk, hogy extraklasszisok döntik el a meccseinket, hanem az egységes csapatjáték, a fegyelmezettség és a töretlen harcosság.

- Akkor mégis mi a baj?
- Tapasztalatlan a válogatottunk, sok a fiatal a társulatban. Erre fizettünk rá Budapesten is, igaz, néhány olyan egyéni hibánk is akadt, amelyektől még manapság is megborzongok. A döntetlent megérdemeltünk volna. No, mindegy… A magyar csapat mégsem a svéd válogatott, tehát igenis nyerni akarunk. Miképpen a jövő héten Málta ellen is, és akkor már más az összkép.