A franciák jól érezték magukat

Mindazonáltal Franciaország-Magyarország válogatott barátságos mérkőzés ide vagy oda, Metz brazil napokat él ezen a héten. Városszerte brazil zászlókba ütközik a járókelő, ha akarja, ha nem, no és mobil "tengerpartokba". Nem, ez nem tévedés: tekintélyes méretű, mozgatható keretbe szórunk néhány mázsa homokot, és kész a mű-Copacabana, ahol röplabdáznak, fociznak, a lustábbja meg a sportolókat, illetőleg a grasszáló manökeneket vizslatja, akik a legkevésbé érkeztek Brazíliából, a neveik alapján ítélve legalábbis biztosan nem.

Persze ha az ember figyelmes, észreveszi a futballra, az aktuális válogatott találkozóra utaló, mégoly apró jeleket is ebben a fantasztikus hangulatú kavargásban. Nekünk is sikerült kiszúrnunk egyet a város legnagyobb körforgalmának szélén álló útjelző táblán. "Match France-Hongrie" olvassuk a sárga alapon virító fehér betűket, a "Technopole" irányjelző nyíl alatt (Technopole egy városrész Metzben). Mi ugyan enélkül sem tévesztenénk már el az irányt, a mérkőzésre az ország különböző pontjaiból érkezők aligha haragszanak az eligazításért.

Dühösnek tetsző helybélivel a nagy igyekezet és jó hangulat ellenére mindazonáltal összeakadunk.
Idősebb, elegánsan öltözött úr, nála próbálkozunk először az "Ott lesz a meccsen?" kérdéssel. Megérzésünk nem csal, tudunk kommunikálni, ami újabb bizonyítékkal szolgál az eddigi kedvező tapasztalatot megerősítendő: Franciaországban igenis létezik másik nyelv is a francián kívül.
A roppant határozott "No!" hallatán nem remélünk sokat, ám alanyunk meglepő módon rövid eszmefuttatásba bocsátkozik a miértet illetően.

A metziek haragja a kapitányra zúdult

Az ok: Raymond Domenech szövetségi kapitány.
Illetve ő "csak" a bűnös.
A gond az, hogy a város szeme fényét, Robert Pirest ezúttal is kihagyta a keretből, pedig az angol Arsenal középpályása itt aztán igazán otthon érezné magát. "Ne csodálkozzon, ha Monsieur Domenecht esetleg kifütyülné a közönség" - fejezi be a gondolatsort az öregúr.

Déja vu. Egy nappal korábban, némileg autentikusabb forrásból - francia kollégáktól - már hallottuk ezt a mondatot. Más egyebet is. Úgymint Raymond Domenechnek nincs szüksége az 1998-as aranycsapat tagjaira. Ezt támasztja alá a mostani keret is: a párizsi diadal óta ez az első eset, hogy egyetlen világbajnok neve sem szerepel a meghívottak listáján, mondván, jöjjenek az újak. (Thierry Henry és David Trezeguet akkoriban bontogatta szárnyait, a domenechi "öregek" megjegyzés rájuk a legkevésbé sem igaz, azaz hogy ők nincsenek itt Metzben, annak egyéb okai vannak.) Elvei mellett, mint látjuk, a végsőkig kitart, a népharagot is elviseli a szakvezető.

Aki későn ébredt, nem kapott jegyet

Kivételek mindamellett a francia kapitánynál is vannak. A mindenkinél egyenlőbb Fabien Barthez, a Marseille kapusa, aki manapság éppen hathónapos eltiltását tölti, mivel nemrégiben a játék hevében leköpte a bírót. Amennyiben hadra fogható lenne, úgy Grégory Coupet alighanem újfent csak a kispadot koptatná, pedig a lyoni egyes a France Football keddi kiadásában úgy nyilatkozott: ő a number one. A tekintélyes szaklap egyébként két oldalt szentel a válogatott mérkőzésnek (ezzel szemben tucatnyit a patinás PSG idei vesszőfutásának…), amivel holtversenyben az élen végez a L’Équipe-pel, valamint a helyi sajtóorgánummal, a Le Républicain Lorrainnel. Ezen lapok kiemelten foglalkoznak a meccsel, egy követ fújnak, nevezetesen: a "kékek" a magyar válogatott ellen szépíthetnek az idei - amúgy meglehetősen pocsék - bizonyítványon. Ami ránk nézve felettébb kellemetlen (ugyanakkor reálisnak tetsző felvetés), főként a kevéssel fentebb magára hagyott öregúr és a futballmúlt szemszögéből.
E kettő tudniillik beszélgetőtársunkban ötvöződik, aki, miután átlendültünk a jelenen, Puskás Ferenc hogyléte felől érdeklődik. Szebb képet festünk a valóságosnál, hiszen az is kérdésként vetődik fel: olykor-olykor a kezébe veszi-e a labdát az Aranycsapat kapitánya? Megtanítjuk neki a bevezetőben említett mondatot (Puskás a király!), majd búcsút véve egy másik korosztály képviselőjét vesszük célkeresztbe - nem véletlenül. Francia mez feszül rajta, a hátán fénylő felirat szerint "Zidane"-hoz van szerencsénk.
Ilyen nap, ő sem lesz ott a meccsen, ám az indok merőben más: nem kapott jegyet. Nem csodálkozunk, és bár az "igazi" Zinedine Zidane nem lép pályára, mivel jó ideje leszögezte, hogy válogatottbeli pályafutása befejezettnek tekintendő, ám a metzieknek ünnep volt ez a nap: a válogatott először játszott a városban, márpedig ennek a csapatnak kijárt a telt házas fogadtatás.

Aztán két órával később, már a stadion felé menet újra elő-kerül a gall aranykorszak talán legnagyobb letéteményesének a neve. "Zizou!", kiáltja felénk három fiatalember autónk rendszámának szemrevételezése után, majd mutatják az esti találkozó - általuk remélt - végeredményét.
Kínos.
Ennyi maradt belőlünk.
Két "ősrégi" összecsapásra, a magyar válogatott 124., illetve 424. fellépésére gondolunk. Életkorunkból kifolyólag semmiféle emlékképpel nem bírunk e két csatát illetően, így csak az almanachokból kiollózott részletekkel tudunk szolgálni. Előbbi, 1927 nyarára datálandó partin Budapesten 20 ezer néző előtt 13:1-re győzött a magyar csapat a francia ellen, s bizonyos Takács II József, a Vasas csatára mesterhatossal(!) boldogította a népet.

A hatvanas években itt is minket csodáltak

De szép is a régi dicsőségünk…
Az időben közelebbi mérkőzés is szolgál érdekességgel. 1966 szeptemberében, szintén a magyar fővárosban a 25 ezres publikum legnagyobb örömére Farkas János "csengetett" négyszer, a vége 4:2 ide. Mellékes megjegyzés: Farkas János is angyalföldi volt.
1966-ban még úgy neveztek bennünket: Európa braziljai.
Ha nem rontottunk volna el valamit olyan nagyon az elmúlt évtizedekben, most talán nem brazil, hanem magyar napokat élnének Metzben.

---- F ---- +