Semmire sem jó döntetlen a Megyeri úton

Óriási lendülettel kezdtek a bolgárok, megpróbálták lerohan- ni a mieinket, de két egészséges erejű, az irányzékot tekintve azonban messze nem tökéletes lövéstől - Jankov, majd Kirilov kísérletezett - eltekintve fárado- zásukat kevés siker kísérte.

Ezt követően "fogást bontott" a magyar válogatott, és a közönség rettenetes hangerejű biztatása közepette elkezdett futballozni. Jóllehet, igazi gólhelyzetet nem sikerült kialakítani, de helyzettel kecseg- tető megmozdulások voltak.

Először Torghelle kapott jó labdát a bal szélen, de egy gyönyörű lövőcsel után - amellyel ringlispilbe ültette Sztojanovot - a beadása senkit nem talált középen.

Történt mindez a 10. percben, és három perc múlva Szabics vagy Vincze Ottó akár ziccerben is mehetett volna Ivankov kapujára. Kár, hogy nagy igyekezetükben egymást lökték fel, pontosabban a kitörő Szabics akadt fenn az önfeláldozóan közbevetődő magyar csapatkapitányon.

Ennek ellenére magyar percek voltak ezek. Kicsivel később Vincze csinált egy "visszacselt" a balösszekötő helyén, befelé indult, majd ballal, teljes erőből lőtt a kapu felé. A két villa közé befért volna a labda, sajnos azonban az egy másik sportágban ért volna gólt - így csak egy életerős fölé lövést könyvelhettünk el. A taps azonban járt, még Lothar Matthäus szövetségi kapitány is biztatónak titulálta a löketet.

Négy perc múlva Király tolta szögletre a jobb kapufánál macskaszerű vetődéssel Berbatov szabadrúgását, majd ismét egy magyar helyzet következett. Pontosabban következhetett volna, ha Böőr a 16-oson belül jól át tudja venni a jobb szélen cselezgető Torghelle beadását.

Iszonyatosan hajtott a magyar válogatott (micsoda öröm már ezt is leírni), így aztán - mivel a bolgárok sem hagyták magukat - igazán lüktető, élvezetes és nagy iramú mérkőzés kezdett kialakulni a két támadó felfogásban futballozó együttes között. Kétszer tűnt úgy, hogy a bolgár "presszingtől" elbizonytalanodott a Matthäus csapat, de a válogatott jól kezelte az aggasztó szituációt: ellentámadott, és a túlsó oldalon gólhelyzetekkel válaszolt.

A 37. percben a hazai csapat kihagyta a félidő legnagyobb lehetőségét. Vincze löbbölte be a labdát a bolgár védőfal mögé, Szabics rástartolt, balról, az alapvonal magasságából középre emelt, de a kapu torkában Jankov kifejelte a labdát a több méterről bevetődő Torghelle elől.

Nagyjából ennyit érdemes elmondani az első félidőről, amelyben a nagy kedvvel játszó Vincze Ottó irányította magyar válogatott teljesen egyenrangú ellenfele volt Sztoicskov csapatának, sőt közelebb állt a gólszerzéshez, mint a papíron jobb erőkből álló ellenfele.


A második játékrész előtt természetesen mindenki a hasonlóan jó folytatásban bízott, és abban, hogy folytatódik a nemzeti együttes sorozata: a Szusza Ferenc-stadionban - amióta így hívják a létesítményt - eddig még csak nyerni tudott a válogatott, igaz, a legyőzötteket, San Marino és Izland együttesét nem nagyon lehet összehasonlítani a bolgár csapattal.

Alig több mint hat perc elteltével megszületett a gól (52. p.), csak sajnos, nem a magyarok szerezték. Martin Petrov emelt ballal meredeken a kapu elé, a hosszú oldalon robogó Sztilian Petrov pedig öt méterről, éles szögből Király fölött a hálóba fejelt (1-0).

Nyolc perc múlva egyenlíthetett volna a magyar csapat: Vincze és Bodnár végzett el szabadrúgást a jobb oldalról, a labdát előbbi csavarta középre, de a középen bevetődő Huszti 12 méterről érkező fejesét Ivankov könnyedén szelídítette meg.

Ami ez után következett, az az egyetlen választása volt a mieinknek, de óriási kockázatot jelentett. A hatalmas iramban rohamozó magyar válogatott hátul egyre egyre inkább kinyílt, így kedvére kontrázhatott Hriszto Sztoicskov együttese. Berbatov kétszer is gólt szerezhetett volna, és igazából csak Királyon múlott, hogy a bolgár csatár nem ünnepelhetett.

Úgy állt a meccs, hogy az erejükkel egyre jobban elkészülő magyar játékosok önkívületben mentek előre, de az nem látszott, hogy bárki közülük képes volna a gólszerzésre. A középpályás sor különösen széteső csapatrész benyomását keltette, így a bolgárok sokszor úgy rohantak keresztül rajta egészen Király kapujáig, mintha edzésen a kontrát gyakorolnák létszámfölényben. A hajtást, a görcsös küzdeni akarást dicsérni lehetett, de a tudást mindez nem pótolhatta. Kapkodást és kétségbeesést lehetett érezni nemcsak a pályán, hanem a kispadon is.


Az utolsó húsz percben a bolgárok is visszavettek a tempóból, s az eredmény tartására rendezkedtek be, ami - lévén, hogy a magyarokról nem lehetett elmondani, hogy egykapuztak volna - elég könnyű feladatnak tűnt.

A katarzisélmény azonban mégsem maradt el! Miután Berbatov újabb ziccert hagyott ki (illetve Király ismét fantasztikusat védett), és lassan elkezdhettük volna megvonni a mérleget, a 90. percben egyenlített a magyar válogatott.

A jobb oldali zászlótól csavart be szögletet a sarokrúgást kiharcoló Böőr Zoltán, és a középen kialakult hatalmas tömörülésben a 84. percben Vincze Ottó helyére beállt Rajczi Péter fejelt a kapuba úgy, hogy a bolgár védő már csak a gólvonal mögül tudta kirúgni a labdát (biztos, ami biztos, Rajczi ezt is visszarúgta a hálóba, ki tudja, a bíró melyikért ítélt gólt - 1-1).

Másra már nem nagyon maradt idő, 1-1 maradt a végeredmény. A magyar labdarúgó-válogatott tagjai elmondhatják magukról, hogy végig küzdöttek, hajtottak kilencven percen át, sajnos azonban világos, hogy még ezzel a magukhoz képest átlag feletti teljesítménnyel is csak egy vérrel-verejtékkel kivívott döntetlenre voltak képesek. Az a keserű igazság, hogy pillanatnyilag a legjobb erőnkből is csupán ennyire telik.

A 2006-os világbajnoki részvételhez nem sikerült közelebb kerülni, ellenkezőleg: a horvát és a svéd együttes egyre inkább elhúz a bolgár-magyar kettőstől. Lothar Matthäus csapata hét pontjával a negyedik helyen maradt, a bolgároknak nyolc, a svédeknek 12, az éllovas horvátoknak 13 pontja van.

Következik az Izland-Magyarország, a Bulgária-Horvátország és a Svédország-Málta mérkőzés június 4-én. Utána még van egy könnyebb mérkőzése a magyaroknak Málta ellen (szeptember 3.), az utolsó három fordulóban azonban sorrendben a svédek (itthon), a bolgárok (idegenben) és végül a horvátok következnek.

Bár a hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy a fel-feldobott kő mindig lehull, a csodában továbbra is szabad és lehet reménykedni. Mindig a remény él a legtovább… ---- 9. perc: Vincze Ottó ívelte előre a labdát a felezővonal közeléből, a bal oldalról. A tizenhatoson belül Topuzakov elcsúszott, így Torghelle került helyzetbe, ám a kilépő Ivankov az utolsó pillanatban elcsípte a labdát a tizenegyespontnál.

14. perc: A felezővonaltól Huszti emelte előre a labdát, amelyet Torghelle a balösszekötő helyén érkező Vincze Ottóhoz fejelt. A középpályás épphogy átvette a labdát, ám érkezett Szabics, és a két magyar öszszefutott a tizenhatoson belül, így könnyedén menthettek a vendégek.
Juhász buktatta Georgievet a magyar kaputól 25 méterre, a balösszekötő helyén. A szabadrúgást Berbatov végezte el, és jobbal a sorfal fölött elcsavarta a labdát, amelyet Király a jobb felső sarok elől szögletre ütött.

23. perc:
Korsós György hozta játékba a tizenhatos jobb sarkánál helyezkedő Torghellét, aki Topuzakov mellett középre passzolt az érkező Böőr elé. A középpályás az ötösön átvette a labdát, ám a visszaérő Petkov az utolsó pillanatban szerelni tudott.

52. perc:
Martin Petrov emelte be a labdát a jobb oldalról, Korsós György mellől. A hosszan szálló labdára a Juhász mellett berobbanó Sztilian Petrov érkezett, és négy méterről előrevetődve a kapufa és Király között a kapu jobb oldalába fejelt.

0-1

74. perc: Először cserélt a meccsen Lothar Matthäus, Korsós György helyére Kerekes állt.Böőr bal oldali szöglete után a gólvonal előtt betömörülő játékosok közül a rossz ütemben kilépő Ivankovot megelőzve Rajczi emelkedett a legmagasabbra ,és néhány lépésről elfejelte a labdát, amit Sztojanov csak a gólvonal mögül tudott kirúgni. A kipattantót biztos, ami biztos alapon Rajczi még egyszer a kapuba lőtte.

1-1 ---- Mestermérleg

Lothar Matthäus, a magyar szövetségi kapitány:
Jó mérkőzést játszottunk, futballistáim mindenképpen dicséretet érdemelnek, hiszen jól küzdöttek.
Sajnos a bolgárok vezető gólja után nehezen vettük fel a ritmust.


Hriszto Sztoicskov, a bolgár szövetségi kapitány:
Nem hiszem el, hogy ilyen játék után elvesztettünk két pontot. Roppant csalódott vagyok, ez a döntetlen még nagyon sokba kerülhet, de harcolunk tovább.



A találkozó legjobbja

Sztilian Petrov
A bolgárok karmestere igazolta: Hriszto Sztoicskov nem véletlenül bízta meg a csapatkapitányi teendőkkel. A Celtic játékosa egyértelműen a mezőny legjobbja volt tegnap este (bár névrokona, Martin Petrov is felettébb jól futballozott), amit nemcsak a meccset eldöntő góljával nyomatékosított, hanem rengeteg jó passzal és - ami talán irányítótól szokatlan - számos labdaszerzéssel is bizonyított. Ugyanakkor a magyar kapus, Király Gábor is nagyszerűen védett a bolgár gól után, sokszor reménytelen helyzetben is hárítani tudott.


Egyéni értékelés

Kemény meccs volt. Amint azt a 3. oldalon a vb-selejtező tudósításában olvashatják, a magyar együttes a végén döntetlenre mentette a mérkőzést. E szakmai rovatunkban a lelátóról nézve elemeztük a két csapat játékosainak teljesítményét, és persze a magyar labdarúgókat értékeltük részletesen, megemlítve azt is, hogy a bolgároknál kik voltak a kulcsszereplők.

A találkozó elején Király Gábornak volt egy rossz kidobása, majd Dimitar Berbatov szabadrúgásánál bravúrosan védett, igaz, a labda legjobb esetben is csak a kapufát találta volna telibe. Később volt négy bravúrja, a gól előtt azonban alighanem ki kellett volna mozdulnia a kapuból…

A védelemben Juhász Rolandnak és Komlósi Ádámnak a két bolgár támadó, Martin Petrov és Dimitar Berbatov őrzése jutott. A két magyar védő az első félidőben megoldotta a dolgát, a szünetet követően azonban rendre elvesztették a párharcokat.

A bolgár gól előtt nem osztották el jól az embereket, és Sztilian Petrov nagyon szép fejes góllal büntetett. A hátvédsor közepéről Stark Péter lehetőségei szerint igyekezett fellépni a középpályára, ám sokat elmond a szünet utáni teljesítményéről, hogy a vendégek olykor játszi könnyedséggel kerültek az általa irányított védelem mögé. Noha alaphelyzetben Bodnár László és Huszti Szabolcs a középpálya két szélén helyezkedett el, vendégakcióknál nemegyszer mindketten a védősorba kényszerültek, és ekkor öt magyar labdarúgó alkotta a hátsó alakzatot.

A jobb oldalon Csavdar Jankov, míg a bal szélen Blagoi Georgiev szélsőszerűen igyekezett segíteni a vendégakciókat, más kérdés, hogy a centerezéseik nem jelentettek komoly veszélyt. Bodnár László amúgy egy-egy jó megoldás után olykor túlzottan könnyelműen döntött, Huszti Szabolcs ugyanakkor megoldotta a feladatát. A középpályán Böőr Zoltán nagy területet bejátszva, jó játékkal tért vissza, Korsós György viszont keveset vállalva, nagy hibaszázalékkal igyekezett tenni a dolgát. Amit az MTK labdarúgói már megtapasztaltak, azzal most a válogatott játékosai szembesülhettek: a középpályás Sztilian Petrov nem véletlenül a Celtic egyik legnagyobb sztárja.

A csapatból Vincze Ottó volt az, aki a labdát birtokolva a legtöbbet mutatta - jobbára az első játékrészben -, bátran vállalkozott átlövésekre, sajnos a lövései elkerülték a bolgár kaput. A támadósorban Torghelle Sándor megpróbálta játszani a rá jellemző erőszakos futballt, ám mindez helyzetet nem eredményezett. Egyszer tudta Vincze Ottó elé lövésre visszafejelni a labdát, ám a középpályás és Szabics Imre ekkor egymást akadályozta… A Stuttgart csatára alig-alig tudott valamit hozzátenni a csapatjátékhoz, nagyon halovány volt, Kerekes Zsombornak egy jó megmozdulása akadt, Rajczi Péter pedig a végén pontot érő gólt fejelt. ---- Hogy sokan lesznek a lelátón, azt már akkor sejteni lehetett, amikor szokatlanul nagy forgalom alakult ki este fél nyolckor a Szusza Ferenc-stadion felé vezető utakon és utcákon. Azt is előre tudni lehetett, hogy a legtöbb vendég Bulgáriából érkezik: miután órák alatt elkapkodták a Szófiába postázott 1000 jegyet, a bolgár szövetség vezetői addig-addig kérlelték magyar kollégáikat, amíg utóbbiak nem küldtek még 300 belépőt (persze ez az 1300 szurkoló semmi a Zágrábba kiruccant 3000 magyarhoz képest…).

Ahogy ez a fontosabb mérkőzéseken megszokott, a Megyeri úti aréna VIP-páholyában sem maradt üres hely: a magyar menedzserek éppúgy szorgosan jegyzeteltek, mint a külföldiek - hogy a magyar vagy a bolgár játékosokat figyelték-e, azt "természetesen" nem árulták el…
Edzők viszont nem csak a kispadokon ültek: Gellei Im-rétől kezdve Egervári Sándoron és Csank Jánoson keresztül Nagy Tamáson és Prukner Lászlón át Magyarország "első osztályú" szakemberei is a Megyeri úti műanyag székeket választották az otthoni fotelek helyett, és drukkoltak is persze a csapatnak.

Nem volt rossz helye Michel Vautrot-nak sem, igaz, a korábbi kiváló francia bíró nem engedhette meg magának, hogy jobbra-balra pislantva azt nézegesse, kik ülnek még a tribünön: ezen az estén ő játékvezető-ellenőrként "nyert bebocsátást".