Oktattak az iskolában

"A focihoz, illetve az emberekhez való hozzáállása példaértékű volt. Soha nem bántott meg senkit, olyan ember volt, akire mindig lehetett számítani."
Farkas Balázs jellemzése Fehér Miklósról

Bár a folyosón biztosan összefutottak már egyszer-kétszer, Farkas Balázs úgy emlékszik, hogy először 1989-ben, a futballpályán találkozott a hozzá hasonlóan az Ortutay Gyula általános iskolába beíratott Fehér Miklóssal. "Bácsi, kérem, hol lehet itt focizni?" - toporogtak a fiúk Cs. Kovács László tehetségkutatóján, hogy aztán rohamléptekkel induljanak meg előre: a válogató végén mindkettejüket az ETO-hoz irányították. Nagy gyűjtésbe fogtak eztán, ahol csak rajthoz állt az őket felvonultató csapat, onnan serlegekkel, érmekkel és oklevelekkel tértek haza.
"Ha elmentünk egy tornára, borítékolható volt, hogy a gólkirály címet Miki szerzi meg, miközben engem választanak a mezőny legjobbjának - peregnek le a másfél évtizeddel ezelőtti képek Farkas Balázs szeme előtt. - Ha a Győr mezében léptünk pályára, gyakorlatilag nem akadt ellenfelünk, ellenben amikor a sulicsapatok csaptak össze… Azok voltak ám a nagy meccsek, itt az ETO egyik fele,
a túloldalon a másik, mit mondjak, tudtuk, mit jelent az, hogy
presztízs."
Az iskolában ugyan Miki egy osztállyal mindig feljebb járt, az úgynevezett szamárlétrát együtt mászták meg Győrött. Serdülő-, majd ifiévek, aztán 1995-ben a "felnőtté válás": éppen tíz esztendeje, hogy Fehér Miklós és Farkas Balázs bekopogtatott a nagyok öltözőjébe. Érdekes, a két ifjú útja ezt követően vált ketté.
"Amíg Miki megragadt az első csapatban, engem kölcsönadtak Sopronba - folytatja kettejük történetét a ma már az Újpestet erősítő játékos. - Mindig tudtunk egymásról, olvastam arról, és örültem annak, hogy Miki Portugáliába szerződött, ám a személyes találkozók akkoriban elmaradoztak. Egészen kétezer-egyig, amikor én is meghívást kaptam a Gellei Imre vezette utánpótlás-válogatottba. Istenem, de jó csapatunk volt! A kapuban Takács Tamás, előtte Szélesi Zoltán, esetleg Bognár Zsolt, aztán Gyepes Gábor, Korolovszky Gábor és Lőw Zsolt, egy sorral előrébb Simek Péter, jómagam, Gera Zoltán, valamint Halmosi Péter, elöl pedig Szabics Imre, illetve Fehér Miklós. S persze Gellei Imre, aki nagyon összeszedte a brigádot, lám, még az olaszokat is megvertük idegenben kettő nullára. Egyébként az volt az az időszak, amikor megkerestek a Megyeri útról, emlékszem, Mikivel beszélgettünk arról, mitévő legyek. Azt mondta, ha magasabb célokra törsz, mindenképpen váltsál. Hittem neki, miért ne hittem volna: tizennyolc esztendősen volt annyi bátorsága, hogy Portóba költözzön. Később elfogadtam az újpestiek ajánlatát."
2003. augusztus 20., Muraszombat. Farkas Balázs és Fehér Miklós ismét egyazon csapatban. A középpályás számára duplán ünnep volt augusztus 20-a: először húzhatta magára a nemzeti együttes dresszét. A találkozó végén, kettő nullás szlovén vezetésnél szépítettek a magyarok: Fehér Miklós csúsztatott a kapuba.
"Akkor eszembe sem jutott volna, hogy Miki utolsó gólját láttam a válogatottban… - csuklik el Farkas Balázs hangja. Közeledünk a fájdalmas emlékű január 25-ei dátumhoz… - Utoljára, ha minden igaz, kétezer-négy január tizenegyedikén beszéltünk. Azért hívott Miki, hogy elintézett mindent, ki tudtak térni a július harmadikára kitűzött esküvőnk elől, az övék júniusban lesz, így ők is eljöhetnek a miénkre, és mi is elmehetünk az övékre. Mégsem jött el…"
Nem, mert a Guimaraes-Benfica meccsen összeesett, és… Noha lakása Budapesten volt, Farkas Balázs január 26-án, otthon értesült a tragédiáról:
"Miután kétezer-kettő nyarán felkerültem a fővárosba, nagyon ritkán jártam haza. Valahogy mégis úgy alakult, hogy huszonötödikén Győrött akadt elintéznivalóm, miközben a menyasszonyom Miskolcon vizsgázott, így aztán a gyerekszobámban töltöttem az éjszakát. Reggel édesanyám rontott be azzal, hogy meghalt a Fehér Miki. Hirtelen arra gondoltam, hogy az édesapja hunyt el, tudniillik őt is így hívják, de amikor megpillantottam a tévé képernyőjét, tudatosult bennem: a fiatalabbról van szó… Azóta nem aludtam otthon."
Lassan elérkezünk a mához. Emlékek Mikiről? Tárgyi nincs, hacsak a diadalmas teremtornák és a balatoni nyaralások alkalmával készült közös fotókat nem tekintjük annak. Más képek is akadnak, ezek Farkas Balázs fejében rögzültek.
"Gyerekkori barátok voltunk, majd felnőttünk tisztességben. Abban bízom, hogy azok, akiknek tényleg sokat jelentett az ő személye, egy életen át méltóképpen emlékeznek majd rá. Akik pedig sportolóként ismerték és tisztelték Mikit, remélem, úgy vélekednek, hogy igenis érdemes futballistának lenni. Mert az ő esete ezt bizonyítja. Egy biztos, a fiam tudni fogja, hogy ki volt Fehér Miklós."
Mert évek múltán Farkas Balázs újfent mesélni kezd majd: "Tudod, fiam, ezerkilencszáznyolcvankilencben Győrött volt egy tehetségkutató…"