Az öltönyös ember kifuthatna a pályára

Van abban valami bohém báj, amikor átkeresztelik, pontosabban amikor a becenevét egész egyszerűen felcserélik a keresztnevével. Valahogy így: Hrutka Rudolf elmondta, hogy…
Rudolf pedig egy egész cikken keresztül mondja, mondja és mondja… Egyébként Rudolfot Hrutka Jánosnak hívják, és a lelkes focirajongók jól ismerhetik. Huszonnégyszeres válogatott, több mint másfél évtizedig boldogította a közönséget ferencvárosi játékosként.
Szóval, a lényeg: Hrutka Jánost futballberkekben Rudinak becézik.
Ebből a tökéletes keresztnévből származtatott becenév okoz aztán mindenféle kalamajkát, hiszen ha valaki sokszor, sok embert hall "Rudizni", akkor hajlamos bakizni.
Lám, a magyar válogatott német szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus is "Rudit" hívja, ha valamiféle segítségre van szüksége.
Rudi, azaz Hrutka János manapság a magyar labdarúgó-válogatott menedzsere.
- Azt tudja, hogy kényes helyzetben van?
- Háát… Azért erre eddig nem gondoltam - mondja a tőle megszokott őszinteséggel Hrutka János, aki már játékoskorában is kirítt a smirglis futballközegből azzal, hogy mindig udvariasan próbált társalogni, és még véletlenül sem érzékeltette, ha meglepő kérdéssel bombázzák az újságírók… - Nem hiszem, hogy mostanság valamiért is feszengenem kellene. De… Miért mondja ezt nekem?

Nem felejti el, hogy honnan indult

- Azért, mert úgy gondolom, hogy még nem "nőtt ki" a játékoskorból, azaz ezzel párhuzamosan még nem öregedett bele a szövetségi funkcionárius szerepkörébe. Így tehát - gyanítom - vékony mezsgyén egyensúlyoz: jóban kell lennie azokkal a játékosokkal, akikkel nem is olyan régen még a válogatottban vagy mondjuk a Fradiban játszott, ám most már öltönyös emberként a válogatotton belül a másik oldalon áll.
- Tessék? A másik oldalon? Nem, nem, nem. A válogatottnál csak egy oldal van. Nekem ma menedzserként ugyanazért kell hajtanom, dolgoznom, mint a játékosnak. Ez pedig a reménybeli siker.
- Akkor diplomatikusnak kell lennie, hiszen míg a főnök, Lothar Matthäus ezt mondja, addig a játékos amazt - középen pedig ön áll, és döntenie kell, hogy kinek az oldalára áll. Hogy van ez?
- Sehogy. Ebben a közegben ma már valóban afféle diplomata vagyok. Ám éppen ezért jó, hogy szinte még játékos vagyok, hiszen tudok gondolkodni a futballista fejével, és ezért is jó, hogy már belekóstoltam - ahogy az előbb ön mondta - az öltönyösök világába, mert így különösebb nehézség nélkül elsimíthatok, avagy elintézhetek különböző ügyeket. Sőt… Megkockáztatom, játékos- és egyben vezetői fejjel gondolkodva hamarabb tudom azt, hogy valamiből ügy lehet, mint azok, akik adott esetben a főszereplői lennének.
- Azért így is vannak zökkenők…
- Hogyne! Például ha van egy kapitányi döntés, akkor - hogy aktuális legyek: a kerethirdetés, avagy annak szűkítése előtt - én is kommunikálok a játékosokkal, és ez nem mindig népszerű dolog. És persze eleve nem lehet egyszerű a külföldi utak megszervezése, úgy, hogy lehetőleg minden problémát kikerüljünk.
- Na, ez az! Ebben a hivatalnoki munkában mennyire távolodik el a játékos önmagától?
- Remélem, semennyire. Én tisztelem a futballisták munkáját, segíteni próbálok abban, hogy minél eredményesebbek legyenek, és remélem, ők is hasonlóan gondolkodnak velem kapcsolatban.
- Na, jó, tényleg olyan, mint egy vérbeli diplomata. Akkor másképpen próbálkozom: ugyebár legendákat hallani arról, egy edzőtáborból hol lehet kiszökni, hogyan lehet stikliket csinálni. Ha valaki, hát ön pontosan tudja, mi a dörgés… Mi van akkor, amikor az edzőtáborozás idején egy csendes éjszakán az ön által is ismert kerítéslyuknál összefut egy játékossal?
- Nincsenek kerítéslyukak…
- De vannak, illetve tegyük fel, hogy vannak…
- Hát, jó! Tudom, hogy születtek legendák, tudom, hogy voltak stiklik, és nem vagyok hülye naivul azt hinni, hogy nem is lesznek, de manapság nálunk minden csendes. A válogatott menedzsereként a legrázósabb ilyen ügyem eddig az volt, amikor az egyik meccs után néhány játékosnak sikerült elintéznem azt, hogy a zsúfolt ház ellenére beengedjenek bennünket egy ismert szórakozóhelyre. Ennyi, és nem több… Nem valami nagy durranás, ugye? ---- - Hát, nem. Nézzünk is inkább valami mást: nem fél Lothar Matthäus haragjától?
- Jó kérdései vannak… Miért is?
- Az MLSZ-béli irodájában szinte fő helyen áll egy Jürgen Klinsmann-fénykép, bekeretezve, aláírva, azzal a német nyelvű szöveggel, hogy "Rudinak, szeretettel…". Ebből balhé lesz.
- Ááá, dehogy lesz! A képet október végén a harmincadik születésnapomra kaptam a barátaimtól. Úgy volt, hogy a bulira eljön Lothar Matthäus is, és a srácok arra számítottak, majd lelkesen kicsomagolom az ajándékot, kipottyan a kezembe a kép, és hát… Jó poén lett volna.
- Lothar Matthäus értékelte volna?
- Szerintem ha látja ezt a szituációt, akkor jót nevet.
- Mert vicces ember?
- Az is. Meg kemény is. No, és persze céltudatos is. És merthogy ilyen is meg olyan is, éppen ezért mindenre figyel, sok mindenre emlékszik. Speciel arra is, hogy amikor még Kaiserslauternben légióskodtam, a Bayern München elleni BL-negyedöntő-viszszavágón a kilencedik percben kiállítottak Carsten Janckerről. Lothar akkor söprögetőt játszott, és a mai napig ezzel a kiállítással cukkol.
- Végül is megérte így felhívnia magára a figyelmet. A pletyka ugyanis úgy szól, ha ön nem ismeri Lothar Matthäust, akkor ma nem a német sztár a kapitányunk. Igaz ez?
- Nem. Ez így túlzás. A történetet ezerszer hallhatta: Peter Pelladyé az ötlet, és ebből kifolyólag az a siker is, hogy Lothar Matthäus ma már Magyarországon dolgozik. Én csak beszélgetőtárs és egy bizonyos szinten segítője voltam az ügynek. Tömören ennyi.
- Azért érdekelnének a részletek…
- Peter Pellady egyszer szaunázás közben gondolt arra, hogy idecsábíthatnánk Lothar Matthäust, és engem felhívott, mit szólok az ötlethez, majd megkérdezte: segítenék-e összehozni egy találkozót az MLSZ elnökével, Bozóky Imrével? Én pedig segítettem.
- De miért éppen önt hívta fel Peter Pellady? Valami oka csak volt ennek, mint ahogyan annak is, hogy ön most a válogatott menedzsere? Csodák ugyanis nincsenek…
- Évekkel ezelőtt Peter Pellady volt a producere az első televíziós valóságshow-nak, a Bárnak. Az ott szereplők egy kávéházban dolgoztak, és a munkálkodásukról is szóltak a mindennapjaik. Engem afféle sztárvendégnek hívott Peter Pellady, aki még Németországban ismert meg, én elfogadtam az invitálást, és egy rövid időt eltöltöttem a Bárban. Peterrel később is tartottuk a kapcsolatot, egyre jobban megismertem, és örökösen biztattam, próbáljon kezdeni valamit a magyar futballban. Mindez reménytelen próbálkozásnak tűnt egészen addig, amíg fel nem hívott a bizonyos szaunázás után azzal, hogy mit szólnék ahhoz, ha Lothar Matthäust idecsábítaná valahogy… A menedzserkedés pedig… Amikor Lothar Matthäus idehaza elkezdett dolgozni, többségében azokkal kezdte a munkáját, akik addig is a válogatottat segítették, de azt is elmondta, ha úgy hozza a sors, a későbbiekben vált. És amikor váltott, olyanokat keresett, akik tudják, értik mindazt, amit ő szeretne megvalósítani a válogatottnál, illetve a válogatottal.
- Még mielőtt megsértődne, csak viccelek, de lehet, önnel kapcsolatban azzal járna jól, ha beküldené a pályára, mondván: Rudi szabadrúgásból vágj be egy gólt. Nem vágyik vissza a pályára?
- Nem. A felvetése pedig tényleg csak viccnek jó, mert nem voltam én akkora szabadrúgáslövő. Igaz, hálás lehetek Varga Zoltánnak, hogy amikor a Ferencváros edzője volt, külön is foglalkozott velem; és az sem jött rosszul, hogy Kaiserslauternben, amikor unatkoztunk, Szűcs Lajossal órákig kint maradtunk a pályán: én rúgtam kapura, ő pedig védett. Jó különedzések voltak. ---- - Nem hiányzik a foci?
- Nem. Mégpedig azért nem, mert elhatároztam, hogy másra teszem fel az életemet. De félreértés ne essék: a futballt imádom! Csakhogy olyan ember vagyok, aki az adott feladatának akar százszázalékosan megfelelni.
- Szép mondat, de én gonosz vagyok, és azt mondom: önnek azért nem hiányzik a foci, mert jóllakott lett.
- Én?! Ne vicceljen… Azért az nem mindennapos, hogy egy játékos huszonkilenc éves korában úgy dönt: felhagy az aktív pályafutásával.
- Csakhogy erre azt mondom: ott volt az a kínos ügye a Ferencvárossal a horribilis, majd százmillió forintos éves keresettel, amiről tucatszor cikkeztünk, és kívülállóként úgy gondolom, ellehetetlenítette az a hercehurca, és miután nem ment olyan jól a játék, sokat volt sérült, inkább abbahagyta.
- Ebben is van valami. Végül is mindazt, amit futballistaként éreztem, átéltem, már leírtam a könyvemben, így azt is, hogy hiába voltak futó szerződéseim, annak csak nagy nehezen tudtam érvényt szerezni, és eközben engem próbáltak befeketítetni. Például a nyáron Kispesten, amikor a vezetőség azt kommunikálta a szurkolók felé, hogy az utolsó pillanatban jelentettem fel a klubot, és ezért kizárták a csapatot az átigazolásból. Az igazság pediglen elsikkadt, ugyanis a Honvédot - mivel nem fizetett - már tavaly októberben kizárták az átigazolásból. No, hát ebből elég volt… Amúgy pedig a futballban nem felejtettek el, csábítanak most is, igaz, "csak" BLSZ-bajnokságban játszó csapatokhoz, de… Mindig nemet mondok - most boldog vagyok a pályán kívül is.

Emlékek, gólok, álmok

Ô volt azon kevés Fradi-futballisták egyike, aki nyugodtan kocsikázhatott Újpesten.

"Éveken át Káposztásmegyeren laktam. Mindenki tudta, hogy a lakótelepen élek, hogy az edzések, a rangadók után hol találnak meg, de nem kellett elköltöznöm a negyedik kerületből azért, mert fradista voltam."
l Ha nem is volt káprázatos képességű labdarúgó, védőként szívósnak bizonyult, szívvel-lélekkel játszott, ráadásul szabadrúgásból bombagólokat ragasztott az ellenfél hálójába - mégpedig híres kapusoknak.
"A három »S«: Stelea, Seaman és Stauce. A román, az angol és a litván kapusnak küldtem szabadrúgásból a hálójába a labdát. A legkedvesebb képem amúgy a Nemzeti Sportban jelent meg, Danis Barna épp azt a pillanatot örökítette meg, amikor David Seaman reménytelenül nyújtózkodik a labdáért."

Nézzük, hogy egy játékosból menedzserré lett fiatalembernek mi lehet a rémálma?

"Szeretném elkerülni, hogy a játékosok azt mondják: »Ez a pali is elfelejtette azt, hogy honnan indult!« Amúgy pedig klasszikus rémálmom nincs, hanem álmom van, mégpedig az, hogy a válogatott jusson ki a kétezer-hatos világbajnokságra. Ám, hogy ez megvalósuljon, Máltán szerdán győzni kell!"