László Csaba: A horvátok előtt jár a mi csapatunk

A szálló vendégei is kíváncsian figyelik, ahogy néhány pillanattal később nyílik az ajtó, majd kiözönlik rajta húsz jókedvű, egyenmelegítőbe öltözött fiatalember. Néhány perc alatt megváltozik a hotel hangulata, az álmosító csöndet kisebbfajta győzelmi csatazaj váltja. Mert győzelemről beszél mindenki, ahová lépünk, ott gól terem. Persze magyar gól, egy, kettő vagy éppen három. S a fiúk mondják a magukét egyenként vagy éppen csoportokba verődve, hogy most aztán elverjük a horvátokat. Jó ezt hallgatni, ezt a felszabadult nyilatkozatcsokrot, miközben a játékosok szép sorban eltűnnek a szobáikban, otthagyva a tátott szájjal figyelő, s alighanem shoppingolni igyekvő orosz turistákat, a lélekben már győzelmi tudósítást megfogalmazó magyar újságírókat, no meg az egyik asztalnál csendesen, magányosan ücsörgő László Csabát. A válogatott pályaedzője, aki a Ferencváros vezetőedzője is egyben, itt most valamelyest háttérbe szorul. Amíg Tiranában és Prágában őt faggatták az esélyekről, az összeállításról, addig itt mindenki Lothar Matthäusra, a szövetségi kapitányra kíváncsi. S ez így van rendjén. Pedig László Csaba fontos láncszeme a kilenc hónapja együtt dolgozó, öt győzelmet, valamint négy vereséget maga mögött tudó, megújult magyar válogatottnak. Ha Lothar Matthäus kiabál a pályán edzés közben, ha a kapitány hangja visszhangzik a Vízművek-pályán, akkor László Csaba jóval visszafogottabban tolmácsolja mindezt a fiúk felé, majd biztatja őket, újra és újra erőt önt beléjük.A felkészülés véget ért.Szombaton már a jövő a tét, és attól kezdve senkit sem érdekel az esetleges magyarázkodás. De ilyesmire most senki sem gondol. László Csaba, aki egyébként mindig visszafogottan és realistán értékel, egyértelműen kijelentette: "Győzni megyünk Zágrábba." Ha ennyien mondják, a végén még elhisszük… De a kapitány segítője mondott még mást is: "Alaposan feltérképeztük a horvátokat, és talán ezért is bizakodhatunk. Azon kívül, hogy a mi csapatunk már egységesnek mondható, a fiúk egészséges önbizalommal várják a szombat estét, a házigazdák talán valamelyest segíthetnek nekünk. Arra gondolok, hogy edzőváltás történt a kispadjukon. Otto Baricot Zlatko Kranjcar váltotta, aki már egy egészen másfajta taktikát próbál meghonosítani a válogatottnál. Amíg Baric négy-négy-kettőt játszatott a horvátokkal, addig Kranjcar átállt a három-öt-kettőre, ugyanakkor a játékoskeret semmit sem változott. Ezért mondom, hogy minden esélyünk megvan a győzelemre, hiszen hiába remek futballisták szombati ellenfeleink, egy ilyen szerkezeti változáshoz idő kell, és eddig mindössze egy komoly találkozó van mögöttük, az Izrael elleni meccs. Ki merem jelenteni, hogy jelenleg előbbre tartunk a horvátoknál, és igenis legyőzhetjük őket. Gondolom, az első húsz percet megnyomják majd, de ahogy a Ferencváros sem ijedt meg Prágában, úgy a válogatott sem ijed meg Zágrábban. Nem kell más a sikerhez, mint fegyelmezett játék, kilencven percen át tartó tökéletes összpontosítás, és rengeteg labda nélküli futás. Ilyen egyszerű…"Aztán az újra csöndes Grand Hotelben László Csaba annyit mondott, amióta kiesett csapata, a Ferencváros a Bajnokok Ligájából, éjjelente felriad, és arra gondol, hol hibázott, mit rontott el? Zágráb után talán nem kell ugyanezt kérdeznie önmagától vagy éppen Lothar Matthäustól…