Jó szlogen: egységben az erő

Az 1. FC Köln támadója ugyanis csütörtöki számunkban a következő üzenetet intézte korábbi, ferencvárosi csapattársához: "Gera Zoltánt kérdezném, tényleg ő kérte a West Bromwich Albion menedzserét, Gary Megsont, hogy a kedvenc posztján, a jobb oldali középpályán játszassa? Ezek után nem értem, a Fradiban miért a játékot akarta szervezni, amikor a jelek szerint a robotolás az erőssége…"Ismét találkozhatott a Fradi-játékosokkal

- Szóval ön kérte?
- Bár szorult belém némi csibészség, azt azért nem mertem volna megkoczkáztatni, hogy egy hét után azzal állok az edzőm elé: "Mister Megson, annak örülnék a legjobban, ha jobb oldali középpályásként szerepeltetne…" - felelte Tököli Attila és lapunk kérdésére az eddig 23 válogatottságot jegyző futballista, a válogatott csapatkapitánya, Gera Zoltán. - Persze a szakember volt az, aki a középpálya szélére vezényelt, döntését azzal indokolta, hogy ott talán könnyebb dolgom lesz, mint beljebb.
- És mi a helyzet a robotolással?
- Ebből is látszik, hogy "Töki" jól lát a pályán: ha kell, labdát szerzek, szerelek, becsúszok. Ugyanakkor, és félre ne értsenek, ezt nem nagyképűségből mondom, de a szervezéssel sem állok hadilábon, ha a barátom végignézné az elmúlt szezonban készült statisztikákat, rádöbbenne, hogy a találatok előkészítésében is én voltam a jobb…
- Látom, jól érzik magukat itthon.
- Naná. Akik közel álltak hozzám, azokkal találkozhatom, arról nem is beszélve, hogy szinte a fél Fradi itt van a válogatottban.
- Máris honvágya volna?
- Á, nem erről van szó. Bár az igaz, hogy az itthoni közeg azért néha hiányzik. Amúgy gond egy szál se, hiszen a párommal szép lassan berendezkedtünk Birminghamben, ráadásul már az is nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy a fejlődésem szempontjából jobb helyre nem is kerülhettem volna.
- Mindenesetre elmondhatja magáról: kezdő ezen a szinten. Gondolta volna, hogy a harmadik bajnokiján már az első perctől a pályán lesz?
- Talán emlékszik, mielőtt elrepültem Angliába, egy sajtótájékoztatón úgy fogalmaztam, azért megyek ki, hogy minél többet játsszam, és lehetőleg már az első meccsen kezdő legyek. Azzal természetesen tisztában voltam, hogy kell majd kis idő, amíg beverekszem magam a csapatba, amíg megismernek a társak, amíg megismerem a társakat. Érdekes lehet: annak ellenére, hogy úgy volt, amíg nem tanulok meg olyan szinten angolul, hogy a taktikát tökéletesen megértsem, addig inkább csereként szerepelek, már a harmadik mérkőzésen kezdőként jutottam szóhoz. ---- - Intenzív tanfolyamot végzett?
- Nem, azt mondták, hogy az edzésmunkám győzte meg a szakmai stábot.
- Na igen, a "magyar Beckham". Olvasta vagy hallotta már?
- Hogy így hívnak? Igen, hallottam. Noha halkan megjegyzem, nem rajongok annyira David Beckhamért, mint az angolok, roppant megtisztelő, hogy odakint ezt a becenevet ragasztották rám. Tudom persze, ez amolyan megelőlegezett bizalom a menedzser, a játékosok és a szurkolók részéről, mi mást mondhatnék, igyekszem majd meghálálni.
- Egy biztos, Nwankwo Kanu, Inamoto Dzsunicsi és Cosmin Contra személyében remek társakra akadt.
- A birminghamiek állítják, annyira erős, mint most, még sosem volt a WBA. A vezetők mindent megtesznek a bentmaradásért, s bár ez közhelynek tűnik, de igaz: nekünk, futballistáknak kizárólag a focival kell foglalkoznunk. Ebből következik, hogy mindenki örömmel teszi a dolgát a pályán. Ami pedig engem illet: rég voltam olyan nyugodt és kiegyensúlyozott, mint most.
- Nem szeretném felidegesíteni, ám szombaton az Európa-bajnokságot megjáró horvátokkal csapnak össze.
- Már alig várom a meccset! A barátságos mérkőzések sorozatának vége, végre tétre megy a játék. Meglehet, az együttest jellemző fiatalos lendület beszél belőlem, de mi már a pontokért akarunk harcolni.

Az sem sértődik meg, aki a kispadra ül le

- Mindjárt az egyik legerősebb vetélytárs ellen.
- Respektáljuk ugyan a nagy nevekből álló ellenfelünket, azonban arról szó sincs, hogy félnénk a horvátoktól. Nem az foglalkoztat minket, hogy Dado Prso a Rangers, Ivan Klasnic a Werder, Robert Kovac pedig a Bayern München labdarúgója, hanem az: ami tőlünk telik, azt megtegyük a siker érdekében.
- Mint Kaiserslauernben és Glasgow-ban?
- Igen, a minta adott, de ha Zágrábból pont nélkül térünk haza, akkor mit sem ér majd a németországi, valamint a skóciai győzelmünk. Át kell éreznünk, hogy ez már nem barátságos csata, mert szombaton nem lesz mód az esetleges hibák kijavítására. Esélyünk persze csak akkor van, ha a maximumot nyújtjuk, hiszen azt aligha kell ecsetelnem, milyen komoly játékerőt képvisel a riválisunk. Azért megsúgom, vannak olyan jelek, amelyek optimistává tesznek: látom azt az öszszefogást a társaságon, amely sikert eredményezhet.
- Úgy beszél, mint egy igazi csapatkapitány.
- Végtére is az volnék…
- Akkor most kanyarodjunk vissza a februári, ciprusi torna utolsó napjához. Egy limasszoli szálloda dísztermében ültünk, s a viadalt lezáró tájékoztatón Lothar Matthäus kijelentette: majdan Gera Zoltán lehet a magyar válogatott vezéregyénisége, ám ehhez vagányabbnak, hangosabbnak kell lennie a pályán. Vagányabb, hangosabb lett az elmúlt fél esztendőben?
- Úgy érzem, történt előrelépés ez ügyben, ha kell, akkor kinyitom a számat meccs közben is. Különben meg azt vallom, egy csapatkapitány elsősorban a teljesítményével vívhatja ki a többiek elismerését, a "karszalagos embert" csak akkor fogadják el, ha nem csupán magyaráz, hanem tesz is a sikerért.
- Akadt már rá példa, hogy kapitányi minőségében elbeszélgetett valamelyik társával?
- Tudja, az a legjobb ebben a társaságban, hogy mindenki segíti a másikat, ha bárkinek bármilyen észrevétele van, legyen az kritikus megjegyzés vagy jó tanács, azt azonnal a nyilvánosság elé tárja. Ebben az együttesben nincsenek irigyek, aki a kispadra szorul, az nem sértődik meg, hanem a maga módján támogatja a kezdőként szóhoz jutó társát. Vegyük például Tóth András és Rósa Dénes esetét, ők éltek azzal az eséllyel, amelyet Németországban kaptak; előbbi ugyebár a szabadságát megszakítva repült Kaiserslauternbe, utóbbi pedig szinte az esküvőjéről esett be, hogy játszhasson a magyar válogatottban. Mert számukra akkor az volt a legfontosabb, hogy magukra húzhassák a nemzeti dresszt. Nos, a kör bővíthető: ez a mentalitás jellemez most mindannyiunkat. ---- Angol öltöző, nigériai humor

Az csak természetes, hogy az angol humor a West Bromwich Albion öltözőjébe is beköltözött. "Mindenki nagyon jó fej a csapatban, úgyhogy elhihetik, a hangulattal semmi gond" - mondta Gera Zoltán, hozzátéve azt is, hogy ő a legjobban Nwankwo Kanuval szórakozik, a nigériai klasszis ugyanis szintén a nagy mulattatók közé sorolandó. Az egyik edzés végén ellenben a fele sem volt tréfa annak, amit a vezetők kitaláltak: a nagy hőségben letudott gyakorlás befejeztével egy hatalmas hordót cipeltek fel a gyepre, amely jéghideg vízzel volt tele. "Mindenkinek bele kellett ugrania, mi több, három percig abban üldögéltünk - elevenítette fel a dermesztő pillanatokat a WBA magyarja. - Kérdésünkre, hogy ez miért jó, mosolyogva azt felelték, mert segíti a regenerálódást…"

A szétrúgott sípcsontvédő

Egy angol "nevezetességről" számoljunk még be - Gera Zoltán kommentálásával. No igen, a keménységükről ismert bekkek. "Persze nem kisasszonyok módjára fociznak, ám nem lépik túl a sportszerűség határát. Egyszer mégis majdnem megsérültem, de ezt a csapattársamnak köszönhettem… A rivális akciója közben jó esélyem nyílt arra, hogy felszabadítsak a kapunk előtt, és mivel a legközelebbi védőnk tíz méterre állt tőlem, eszembe sem jutott, hogy szóljak. Nos, mire elrúgtam a labdát, már a hátvédünk is odaért, aki a labda helyett akkorát bikázott a lábamba, hogy a sportszáram elszakadt, a sípcsontvédőm pedig eltört. Szerencsére ennyivel megúsztam…"