Gullit terhet rak Babosra

A rotterdami gárda, kapujában a friss igazolás Babos Gáborral, az Alpok-kupa keretében 4–2-re nyert az Arminia Bielefeld ellen. A magyar kapus végig a pályán volt, a gólokról nem tehetett, elsősorban azért, mert az egyelőre még csak csiszolódó védelme kétszer is kiszolgáltatott helyzetbe hozta.
– Eddig azt kaptam Rotterdamban, amit vártam, sok újdonsággal nem kellett szembesülnöm – válaszolta érdeklődésünkre Babos Gábor. – A Feyenoordnál tisztában voltak azzal, ki vagyok, nem vadidegenként érkeztem, mindenki ismerte, mire vagyok képes, mik az erényeim és a hibáim. Ettől függetlenül az első pár nap nagyon nehéz volt. A felkészülés előtti hat-nyolc hétben édesapám betegsége miatt semmit sem tudtam csinálni, utána pedig nagyon nehéz volt elkezdeni az edzéseket. Az izomzatom elszokott a mozgástól, kellett pár nap az akklimatizációra.
– De aztán belejött, gondolom.
– Úgy egy hét kellett hozzá. Addigra "beállt" a szervezetem, attól kezdve jól éreztem magam, ráadásul sérülés sem jött közbe. A Bielefeld elleni volt az első valamirevaló meccsünk, előtte csak amatőrcsapatok ellen futballoztunk. A németek ellen lehetett látni, hogy támadójátékban erősek vagyunk, de a csapat még messze nincs kész, még sokat kell dolgoznunk. A védelmünkön akad még csiszolnivaló, olyan gólokat, mint kedden, egy Feyenoord nem kaphat. Tulajdonképpen mi adtuk ezeket a gólokat a Bielefeldnek.
– Hogyan lehet kiküszöbölni ezeket a hibákat?
– Nem kell nagy hókuszpókusz, csak sok gyakorlás. Új a kapus, új lehet a hátvédsor, vannak még próbajátékosok, néhány új futballista még nem szerepelt, így azért még nem szabad csodát várni. Elsősorban a pontrúgásoknál kell összehangolódnunk, ott leblokkoltunk, mint azt a második kapott gólunk is mutatta. Eléggé nemzetközi a gárda, a keretben öt holland szerepel, a többiek légiósok. De ha a hibáinkat kijavítjuk, nagymenő csapat lehet belőlünk. Mindent egybevetve, pozitívak a benyomásaim, csak a futballal kell törődnöm, azzal, hogy minél jobban védjek.
– A vezetőedzőnek, Ruud Gullitnak vannak különleges igényei önnel szemben?
– Inkább úgy mondom, mindenki nagyon sokat vár tőlem. Rutinos vagyok, több mint háromszáz élvonalbeli meccsen léptem pályára, nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam az egyes számú mezt, első számú kapusként számítanak rám, nincs mese, teljesíteni kell. Huszonkilenc évesen a keret negyedik legidősebb futballistája vagyok, meghatározó játékosként számítanak rám. Gullit nemrégiben megbeszélésre hívta az általa meghatározónak tartott játékosokat, akikre terhet akar rakni, és például Bart Goor, Dirk Kuijt, valamint Ono Sindzsi társaságában én is ott lehetettem. Azt hiszem, talán felesleges is mondani, milyen elismerés ez.
– Mekkora ugrást jelent a karrierjében, hogy a NAC Bredától a Feyenoordba igazolt?
– Mint annak idején az, amikor a Sopronból az MTK-ba mentem. A Feyenoord, az Feyenoord, erről nincs mit beszélni. A lehetőségek adva vannak, csak rajtam múlik, hogyan és meddig védek.