Magyar káprázat Kaiserslauternben

Nyilasi Tibor

"Tiszta szívből gratulálok a magyar válogatottnak és kiváltképp Lothar Matthäusnak a Kaiserslauternben elért győzelemhez – mondta Nyilasi Tibor. – Rudi Völler játékosai szerintem lekezelték a magyar csapatot, amely megmutatta, nem lett volna szabad lesajnálni. Ezzel együtt meg kell jegyeznem, örülök, hogy a szövetségi kapitány itt marad, mert – bárki bármit mond – felkavarta a hazai állóvizet. Előtérbe kerültek olyan játékosok is, akikről korábban nem hitték volna sokan, hogy megállják a helyüket a címeres mezben. Ezzel szemben annyira jó teljesítményt nyújtottak, hogy a most távolmaradók is elgondolkodhatnak… "
A legendás labdarúgó azzal kapcsolatban, hogy Lothar Matthäust hívta-e a Besiktas vagy sem, illetve mi játszhatta a legfőbb szerepet maradásában, azt mondta, manapság a háttérben zajlódó eseményekről nagyon kevés hiteles információ kerül napvilágra. "Abban biztos vagyok, hogy vannak ajánlatai, mert egy ilyen kvalitású szakembert állandóan keresnek. Ám a vasárnapi diadal talán megerősítette benne: érdemes tovább csinálnia, noha ezer sebből vérzik a magyar futball. Amit elkezdett, befejezi: a vb-selejtezők során mindvégig ő lesz a magyar kapitány." ---- "Nehéz téma, mert az elmúlt fél évben nem akartam semmit mondani Lothar Matthäusról, de mivel én már nem vállalok szerepet sem az első, sem a másodosztályban, elmondhatom a véleményem" – lepett meg bennünket Döme. Rögvest megkérdezzük hát: nem akar edzősködni az, aki jól szerepelt a Honvéddal, a Haladással, és legutóbb is káprázatos tavaszt produkált a Tatabányával?
"Legfeljebb hobbiszinten edzősködöm majd, hiszen az élvonalba már pro-licenc kell, ami nekem nincs, és nem is látom értelmét, hogy megszerezzem. No, de most inkább a válogatottról beszélnék. Világraszóló szenzáció ez a kettő nulla, ott győzni nemcsak a magyar válogatott számára, talán a világ összes nemzeti együttesének nagy fegyvertény. Ez mind jó, de… Lothar Matthäus a Partizannál felmérte: elérte mindazt, amit azzal a csapattal el lehetett érni, ráadásul itt él a felesége, hát átjött Magyarországra. Nem ismerte az itteni közeget, miután elkezdte a munkát, akkor szembesült azzal, milyen állapotok uralkodnak nálunk. Aztán elgondolkodott, főleg amikor a válogatott legutóbbi két fellépése előtt sorban sérültet jelentettek a játékosok. Ekkor már biztos, hogy keresték, úgyhogy mérlegelni kezdett, mi lenne az ideális számára. Szerintem Németországban a kispadon ülve már látszott rajta, hogy megsértődött, és inkább menne. Aztán mégsem ment. Hogy miért? Nem tudom, de nem is ez a lényeges kérdés. Fontosabb az: miért jött egyáltalán? Fogalma sem volt arról, milyen eséllyel indul harcba, milyen játékosok vannak itt, hogyan néznek ki a stadionok, és mennyi néző van a meccseken. Mégis idejött… Ekkor még reménykedtem benne, hogy megszűnik mindaz, amit éveken át beszéltek az emberek: azaz immár azok a játékosok lesznek válogatottak, akik megérdemlik, és nem azok, akik fizetnek a tagságért. Tévedtem! Most azok a labdarúgók kerülnek a csapatba, akiket el lehet adni! Számomra ez visszataszító… És ebben benne van Lothar Matthäus, az üzleti ügyeket intéző Peter Pellady, a menedzser Vladan Filipovics. Nemcsak megszerezték a magyar válogatott reklámjogait, hanem most azon vannak, hogy minél nagyobbat kaszáljanak, még a játékoseladásokból is pénzt akarnak csinálni. Hogyan történhet meg, hogy olyan futballisták kapnak rendre meghívást a keretbe, akiket Lothar Matthäus az életében nem látott futballozni? A világ szégyene, hogy a magyar szövetségi kapitány német, a másodedzője romániai, és egy szerb menedzserkedik mellettük…" ---- "Nyertünk? – kérdezett vissza a "Mit szól hozzá?" kezdetű felvetés hallatán a magyar bajnok PVSK női kosárlabda-csapatának edzője. – Na, jó, természetesen én is megnéztem a meccset, családi társaságban, így elmondhatom, amíg én szenzációként értékeltem a győzelmet, addig a háznépből egyesek angyali nyugalommal, döbbenet nélkül konstatálták a sikert."
Bravúr ide vagy oda, Rátgéber László óva int attól, hogy most aztán a magyar futball feltámadásáról szóljon minden történet.
"A történtek ellenére próbálom magam józan állapotban tartani, így én is csak jót mosolygok az egészen, habár nem kérdőjelezem meg, micsoda nagy eredmény ez a kettő nulla. De ennyi, és nem több. Illetve, Torghelle Sándor vélhetően eladta magát, igaz, ha az első helyzetét is belőtte volna, kétségem sem lenne efelől. Látni kell, ez a német csapat kvalitásai tekintetében nem hasonlítható az akár tíz évvel ezelőtt látott együtteshez. Régen rossz, ha a kapus a legnagyobb sztár…"
Rátgéber azért örül a kapitány maradásának.
"Na, nem feltétlenül miatta, inkább az MLSZ vezetői miatt. Micsoda blama lett volna, ha a vb-selejtezők előtt veszi a kalapját, pácban hagyva azokat, akik ide hozták. Azt hiszem, a maradása nem ennek a találkozónak volt a függvénye." ---- "A győzelem szép, mi több, nagyszerű, váratlan, ráadásul a magyar futball mai helyzetéből alapvetően nem következő morális egység jellemzte azt a csapatot, amely Kaiserslauternben szerepelt. Fenntartom múlt heti véleményemet: komoly világklasszisunk nincsen, van viszont jó néhány olyan játékosunk, akik válogatottak szeretnének lenni, és ha megkapják a lehetőséget, küzdenek. A hit, az egészséges becsvágy és az alázat ötvöződött ebben a vasárnapi társaságban, ehhez párosult még az, hogy a futballisták nem csináltak be az ellenfél láttán, no és tanúi lehettünk néhány extraklasszis teljesítménynek is. Torghelle Sándor aki a válogatottban hovatovább többet foglalkozik a futballal, mint klubcsapatában, talán egy életre megcsinálta a szerencséjét, mert az tény: aki Németországban Németország ellen jól játszik, az előtt megnyílnak a kapuk."
A riporter, tőle merőben nem szokatlan módon a riválissal kapcsolatban is markáns véleménnyel rukkolt elő.
"Tompa, az ellenfelét lebecsülő német csapatot láthattunk, amely nem képes arra a fordulatszámú futballra, amelyre az európai elit tagjai igen. Nem is osztom Matthäus véleményét, Rudi Völler együttese nem éri meg az elődöntőt…"
S hogy mi jut eszébe először a Matthäus–Besiktas–Del Bosque háromszög hallatán?
"Nem mondom, fordított felállás esetén sem süppednék apátiába, azaz, ha Lothar Matthäus ment volna a törökökhöz, hozzánk pedig érkezik a spanyol mester, nem szomorkodtam volna. De minden jól van így…"