Most nincs kapitányügy

Mivel a Lufthansa járata szállt le, nem meglepő, hogy német vendégek is felbukkanak a reptéren. Egyikük jópofa figura, midőn rádöbben, hogy miért gyűlt össze a nagy tömeg, két ujját felmutatva, vörös bajsza alatt vigyorogva közli: "Zwei zu null".
(Danke sehr, de azért feltételezzük, előző nap még nem mosolygott ennyire.)

"Nézzétek, ott jön a Szélesi Zozó meg a Tóth Andris!" – kurjant nagyot egy fiatalember, mire föl a kisebb-nagyobb kamerákkal felszerelkezett fényképészek és ope-ratőrök úgy leszűkítik a kijáratig vezető utat, hogy annak egy testesebb ember neki se vágna. Az egyik napról a másikra nagyra nőtt magyar labdarúgók viszont újfent nekiveselkednek: vasárnap még a csapat szekerét tolták, rá egy napra a kofferkulit lökdösik maguk előtt. Na, ilyet is rég láttunk, egy lelkes szurkoló közbelép: Oliver Kahn rémálmának, Torghelle Sándornak ajánlja fel, hogy majd ő ellavírozza a kocsit. Az más kérdés, hogy percekkel később a hat interjút letudó támadó kétségbeesve keresi bőröndjeit…
(Jelentjük, azért nem ruhátlanul ment haza.)
A drukkereknek járó aláírásokat és a hozzátartozókat megillető első csókokat már kiosztották a hirtelen népszerűvé váló futballisták, de még nagyjából együtt a legutóbbi világbajnoktól nemrég vereséget szenvedő, a vb-ezüstérmest viszont elpáholó, így a szakértők szerint a világ "másfeledik" legjobb csapata, amikor valaki ismét felkiállt: "Szép volt, fiúk!"
(Csak zárójelben: valóban az volt!) ---- A ---- &