Szép emlékezés a vb-döntőre

"Hé, álljatok meg! Nem tudtok egy olcsó szállást? Nem? Akkor a kocsiban alszunk… Kicsit ugyan összetörtük, de ne aggódjatok" – hallottuk még péntek este a kocsink elé vetődő magyar srác monológját, hiszen néhány drukker már napokkal a mérkőzés előtt megérkezett Kaiserslauternbe. Aztán persze szépen jöttek a többiek is, a stadion területén már igen sok piros-fehér-zöld zászlós és mezes fiatalt lehetett látni. Budapesten biztos lett volna némi összezörrenés a drukkerek között, most igen békésen meneteltek a fiúk a stadion felé. A rendőrök legfeljebb forgalomirányítói szerepre voltak kárhoztatva, más kérdés, hogy bizony szépen megdolgoztak a fizetésükért. Itt a csinos rendőrlányok mosolyogva fogadták, hogy az idegenek nyíltan flörtölnek velük, és ennek ellentételezése, hogy néhány hete Győrött a biztonsági emberek szimplán megverték a heveskedő Bayern-szurkolókat…

Előbb kerítésmászás, aztán edzés

Fájdalom, nem vagyunk egyformák.
Ez a megállapítás, sajnos a két válogatottra is igaz, így vérmesebb reményeink aztán nem lehettek a mérkőzés előtt. A csapathoz szerencsésen megérkezett Rósa Dénes, akinek szombat este – mint beharangozónkban is megírtuk – még egy egészen más elfoglaltsága volt: Győrött éppen a lagziját ülte. Eggyel többen lettek tehát a magyarok (ezek után aligha panaszkodhat Lothar Matthäus, hogy egyeseknek nem elég fontos a válogatott…), ám a délelőtti edzés váratlan nehézségekbe ütközött. A híres német precizitás ugyanis megmutatkozott, és az istennek sem akart előkerülni a lelakatolt edzőpálya kapujának kulcsa. Kész szerencse, hogy nagyon nem kellett kétségbe esniük a srácoknak, hiszen a kerítést különösebb nehézségek nélkül meg lehetett mászni… ---- A kapitány elégedett lehetett a játékosok hozzáállásával, ám azt már nem mondhatjuk, hogy kifejezetten nyugodt napjait éli.
Továbbra is él ugyanis a pletyka (illetve, ez már dehogy pletyka…), hogy Lothar Matthäus odébbáll. A Bild például azt tudja, mint amiről lapunkban már napok óta írunk, hogy a német szakember hamarosan találkozik a Besiktas elnökével, Yildirim Demirörennel, és akkor véglegesíthetik a szerződést. Lothar Matthäus állítólag – és ez sem újdonság – évi 1.5 millió eurós (380 millió forintos) fizetést szeretne, továbbá teljes támogatást a kiszemelt focisták leigazolására. Nos, a Besiktasnál keddre ígértek új edzőt…

Ahol nem szeretik Oliver Kahnt

Amíg ezen morfondíroztunk, a stadion szépen benépesült, s lobogott a 40 ezer, ajándékba osztogatott fekete-piros-sárga zászló. A magyar válogatottat szolid fütty, sőt az elsőként melegíteni érkező Oliver Kahnt ugyanakkor hatalmas pfújolás fogadta, bizonyítva, hogy Kaiserslauternben azért nem annyira szeretik a münchenieket…
A többség persze hatalmas tapsot kapott, így csaknem telt ház előtt, kiváló hangulatban kezdődött az 1954-es világbajnoki döntő úgymond visszavágója.
Az erőviszonyok átalakulását mutatja azonban, hogy Magyarország most alighanem komoly pozitívumként értékelt volna egy szoros, 3–2-es vereséget…
Ehhez képest… Bernben a 9. percben 2:0-ra vezetett a magyar válogatott, Kaiserslauternben alig több mint félóra kellett ugyanezen részeredmény eléréséhez. Sokakban felmerült ekkor: nehogy megismétlődjenek az 50 éve történtek, de a 2–0 ezúttal megmaradt a végéig. Buzánszky Jenőék persze örömmel fogadták az utódok győzelmét – mégis az a gyanúnk, hogy 1954-ben jobban ünnepelték volna, hogy ha kitart az előny… Mindenesetre most a németek voltak csalódottak. ---- Szép ünnepséget szerveztek a németek az ötven évvel ezelőtti világbajnoki döntősök tiszteletére. A fogalmazás így pontos, mert nemcsak a győztesekről, hanem az ezüstérmesekről is megemlékeztek. Persze mi, magyarok jobban örültünk volna, ha minden fordított szereposztásban történik, és mondjuk, a Nemzeti Színházban ünnepeltünk volna a németekkel. A kaiserslauterni Pfalztheaterben az egykori futballisták mellett megjelent a két ország minden politikai és futballvezetője, az élen Johannes Rau német és Mádl Ferenc magyar államelnökkel.
A bejárat után a magyar szó elnyomta a németet. Természetesen Buzánszky Jenő viccelődött a német vendéglátókkal, többek közt a német szövetség tiszteletbeli elnökével, Egidius Braunnal, akivel néhány közös kép is készült.
Aztán jöttek sorra a németek is, a világbajnokok közül Heinrich Kwiatowski, Uli Beringer, Alfred Pfaff – ők tartalékok voltak a döntőn – valamint a két igazi berni hős, Ottmar Walter és Horst Eckel, akiket csakúgy, mint Buzánszky Jenőt és Grosics Gyulát, szűnni nem akaró vastaps fogadott.
Horst Eckel azonnal meg is magyarázta, mi volt az 1954-es berni sikerük titka: "Mi nem tizenegyen, hanem huszonketten voltunk a pályán, mert mindenkinek kettőzött erővel kellett harcolnia, hogy legyőzzük a fantasztikus magyar csapatot."
Ottmar Walter – a szintén világbajnok Fritz Walter fivére – előbb panaszkodott arra, hogy nincs egészen jól, de aztán lelkesen beszélt a berni csodáról: "Nekem az Ausztria elleni mérkőzés is nagy élmény volt, hiszen hat gólt szereztünk és ebből kettő az én nevemhez fűződik. A döntőben aztán nagyon megijedtem, amikor két góllal vezettek a magyarok. Aztán a szünetig megnyugodtunk, és a végén megtörtént a csoda, ez akkor hihetetlen volt."
Amikor Grosics Gyula átvette a mikrofont a legendás rádióriportertől, Szepesi Györgytől, kiderült, hogy a kapus a mai napig is a meccsről álmodik, de kicsit különösen.
"Nem olyan rég úgy feküdtem le, hogy újraálmodom az egész meccset, de most mi nyerünk. Ezt úgy tudtam megoldani, hogy amikor a tizedik percben jártam, akkor felébredtem, és győztünk kettő nullára. Sajnos, azonban a tényeken már nem lehet változtatni."
Buzánszky Jenő nem hazudtolta meg önmagát, és viccelődve fogalmazott: "Rettenetesen mérges voltam Gyulára, mert gólt kaptunk, azóta is fáj a dereka, olyan sokáig kellett lehajolnia a labdáért. Most szomorúnak kellene lennünk, de engem a döntő előtti nyolc hármas győzelmünk vigasztal."

Vlaszák Géza: egy apa öröme

Ennél jobban nem is alakulhatott volna a vasárnap Vlaszák Géza számára. A magyar válogatott kapusa tudniillik délután, a csendespihenő alatt remek hírt kapott otthonról. Remek? Ennél szebbet nem is kaphatott volna! A hír tudniillik úgy szólt, hogy megszületett kislánya, Lilike. Vlaszák Géza felesége és kislánya jól van, a családfő pedig már tudja, mi az az apai öröm…