A profivilágban is csalódott

Rabóczki Balázs ott volt, mégis egészen más érzések kavarogtak benne, mint egy évvel korábban.
Akkor úgy gondolhatott vissza a maga mögött hagyott idényre, hogy tudta, a téli átigazolását követően valamennyi tavaszi meccsen a nevével kezdődött az FCK összeállítása, és szurkolók, vezetők egyaránt éreztették vele, nem kis szerepe van az aranyérem megszerzésében. Most, amikor ismételten elsők lettek, megint kijutott neki a gratulációkból, és bár a külvilág boldognak látta, a lelke mélyén tudta: ez a tavasz, ez a bajnokság nem róla szólt…
– Legutóbb öt évvel ezelőtt lehetett hasonló érzése: akkor Babos Gábor mögött az MTK-ban ült a kispadon, míg a most véget ért bajnoki évben a svéd Magnus Kihlstedt szorította a tartalékok közé. Persze, el nem hanyagolható különbség, hogy akkor a pályája elején járó kapus volt, most pedig már kiforrott, többször bizonyított labdarúgó…
– A tartalék szerepkörét soha nem jó megélni, különösen nem akkor, ha az ember már bizonyított a csapatában – mondta Rabóczki Balázs. – Egy huszonhat éves labdarúgónak hétről hétre a pályán kell lennie, és nekem erre nem volt módom. Aki ismer, tudja, kritikus vagyok önmagammal, éppen ezért folyamatosan kerestem azt, miben hibáztam. Osztom sokak véleményét, miszerint a kapusé bizalmi poszt, ebben a szerepkörben nem szokás elhamarkodottan váltani. Márpedig nálunk ez történt, hiszen ősszel egy idegenben egy nullára megnyert találkozót követően, amikor ráadásul jól ment a védés, szorultam ki a csapatból. ---- – A tavasz kezdete előtt azt mondta, ha hosszabb távon csak második számú kapusként számolnak önnel, akkor kéri a klub vezetőit, hogy engedjék el. Nem volt ilyen beszélgetés, avagy az elöljárók hallani sem akartak az átigazolásáról?
– Jeleztem a vezetőknek, hogy nem érzem jogosnak a mellőzésemet. Elmondtam, hogy a klubnak és nekem sem jó, ha csak a kispadon ülök, és kértem az elöljárókat, ha van rá mód, engedjenek el. A vezetőedzőnk, Hans Bakke azt mondta, tisztában van azzal, hogy elsősorban miatta szerződtem Koppenhágába, éppen ezért próbál segíteni abban, hogy legyen csapatom. Svédországból több együttes érdeklődött irántam. Igaz, azt gondolom, egy újabb svéd szerződés szakmailag nem jelentene számomra előrelépést. Persze, nekem most az a legfontosabb, hogy újra védhessek.
– Még három évig érvényes az FC Köbenhavnnal kötött megállapodása. Mit tud tenni annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzete megváltozzon?
– Amennyiben maradok Koppenhágában, akkor Bakke szerint ugyanannyi esélyem lesz a kezdő tizenegybe kerülésre, mint Magnus Kihlstedtnek. Ha azonban elengednek, akkor nagy valószínűséggel távozom. ---- – Gyengébb kapusnak érzi magát, mint mondjuk egy évvel ezelőtt?
– Nem lettem rosszabb, mint voltam, három-négy tétmeccs hiányzik a régi formám eléréséhez. Ám lelkileg sebzettnek érzem magam. Magyarországon azt hallottam, a profivilágban a teljesítmény számít, és sajnos itt egyáltalán nem ezt tapasztaltam…
– Elképzelhető, hogy hazatér?
– Ez kizárt. Nem azért, mert Dániában jobban megéri anyagilag a kispadon ülni, mint otthon valamelyik együttesben játszani. Ám az álmaimat nem adom fel, nem akarok megfutamodni…