A munkát meggyorsítandó Hrutka János, a nemzeti együttes menedzsere a kocsik visszapillantó tükrére akasztható magyar címeres mezzel ajándékozta meg a határőrnőket. Ettől ugyan az útlevélvizsgálat nem lett gyorsabb, az ajándékozásnak azonban pillanatok alatt híre futott, és néhány perccel később már kisebb seregnyi határőr nyújtotta türelmesen a kezét Hrutka János felé – aki persze minden egyenruhásnak adott egy-egy minidresszt, ketten közülük azonban nem érték be ennyivel, és rögvest autogramot kértek a küldöttség két díszvendégétől, Grosics Gyulától és Buzánszky Jenőtől. A két futball-legenda persze készségesen írta alá a nevét, s közben Grosics Gyula elárulta, azért vállalkoztak a nagy utazásra, mert noha szinte az egész világot bejárták, a földkerekség legnépesebb államába még sosem sikerült eljutniuk.
"Tavaly augusztus óta szinte percnyi szusszanásra sincs időm, egyik meghívás éri a másikat – mondta a Fekete Párducnak becézett kapus. – Ez idő alatt jártam Londonban, Párizsban, Zürichben, Bernben és háromszor Németországban, hogy a hazai kedves invitálásokról, amelyeknek persze nem lehet nemet mondani, most ne is beszéljek. És az ötven évvel ezelőtti világbajnoki döntő kapcsán ránk váró rendezvénysorozat sem ígérkezik éppen pihentetőnek. Ám Jenő barátommal azt mondtuk, Peking megér egy mégoly hosszú utazást, ha már úgy alakult, hogy a magyar csapat itt vendégeskedhet."