– Meglepő, hogy a válogatott többi tagjától külön lehet önöket megtalálni. Válaszolnának a Nemzeti Sport néhány kérdésére?
– Hogyne, persze – mondta készségesen Juninho Pernambucano.
– Brazília még sohasem tudta legyőzni Magyarországot, ön szerint most fordul a kocka?
– Nagyon remélem, hogy igen. Nem becsülöm le a magyar válogatottat, csak arról van szó, hogy Brazíliának mindig, mindenhol nyernie kell. Ezt várják el tőlünk a szurkolók.
– Tudja már, milyen szakmai feladatot kap Carlos Alberto Parreira kapitánytól? Egyáltalán, kezdőember lesz?
– Nagyon remélem, hogy igen, a legutóbbi meccsen ugyanis még egy félidőt sem tölthettem a pályán. Mivel jó formában vagyok, sikeres szereplésben reménykedem.
– Mennyire fontos a brazil csapatnak ez a meccs?
– A mi szemünk előtt most az Argentína elleni világbajnoki selejtező lebeg. Budapestre azért jöttünk, hogy a lehető legjobban felkészüljünk erre a tétmérkőzésre.
Ebben a beszélgetést eddig csendben hallgató Edmílson is tökéletesen egyetértett klubtársával, de azért volt néhány udvarias szava a leendő ellenfélről is.
– Magyarország ugyan mostanság nincs a világ legjobbjai között, mégis nagyon figyelünk erre az összecsapásra, elvégre eddig még nem sikerült nyernünk az önök válogatottja ellen – mondta a kétszeres francia bajnok hátvéd. – Ám a labdarúgás rengeteget változott, nincsenek olyan ellenfelek, amelyek ellen biztos győztesnek kiálthatnánk ki magunkat már az összecsapás előtt.
– Ismer valakit a mostani magyar válogatottból?
– Név szerint senkit, de tudom, hogy a Bundesligában is futballoznak magyar labdarúgók. De nem is az a lényeg, hogy ki hol játszik, hanem, hogy a pályán jó legyen.
– A csapattársaikról tudnak valamit?
– Egyelőre semmit, állítólag felvesz minket egy busz, de ha nem így történik, legfeljebb visszamegyünk Franciaországba – fejezte be tréfálkozva a beszélgetést Edmílson.
Csak megnyugtatásul: a két lyoni légiós természetesen maradt, és szorgosan készül a szerdai találkozóra.