Az ijedtség után nagy öröm

Különösen a védelem festett meglepően, hiszen Molnár Balázs középpályás létére kapott helyet a hátvédsor közepén. Mellette Juhász Roland, egy sorral előrébb Huszti Szabolcs, a csatárok közül pedig Tóth Mihály készülhetett élete első válogatottságára, de Lipcsei Pétert és Gera Zoltánt leszámítva a csapat egészét sem lehetne rutinos, nemzetközi szinten sokat próbált alakulatnak nevezni. Jó alkalom volt ez a kapitánynak, hogy lehetőséget adjon ezeknek a fiataloknak, akik a keret teljessége esetén egyelőre nemigen jutnának szóhoz.
Az pedig az első perctől fogva látszott, hogy ők élni is akarnak ezzel a lehetőséggel. Ambiciózusan, nagy lelkesedéssel vetette magát a játékba a magyar együttes, és az edzéseken gyakoroltakhoz híven nem engedte kibontakozni a japánokat. Már saját tizenhatosánál letámadta az ellenfelet, és ezzel el is érte, hogy zömmel a japán térfélen zajlott a játék, ám sajnos a dicséretes igyekezet nem társult ötletes futballal. Hiába volt a mezőnyfölény, a vérszegény és könnyen kiismerhető magyar próbálkozásokat a japánok gond nélkül elfojtották, és ebből így egy közepes iramú, eseményekben szegény, olykor meglehetősen unalmas mérkőzés kerekedett. Olyan, mint egy átlagos magyar bajnoki, ami nyilván nem véletlen, hiszen ez a csapat kizárólag a magyar mezőnyből verbuválódott. Az első félidő derekára a lendület is megkopott, és bár az ellenfél sem parádézott, két ellentámadása a kevés közül könnyen góllal zárulhatott volna – egyszer a kapufa, egyszer pedig Szűcs Lajos mentett –, és így a labdát igen keveset birtokló japán válogatott furcsa módon közelebb állt a vezetéshez, mint a magyar…

Lothar Matthäus a szünetben négyet is cserélt, átszervezte a csapatot. Lipcsei Péter lett például a középső védő, ám a játék képe csak annyit változott, hogy az ellenfél valamivel többet kezdeményezett, ami nem nagy szó, hiszen az első félidőben ez csaknem egyenlő volt a nullával. Aztán egy szabadrúgást követően Kuttor Attila közelről vezetést szerzett, és a vendégeket ez is nagyobb aktivitásra ösztönözte. Ezzel azonban kinyíltak, több hely lett tehát az elfutásokra, a hosszú indításokra, és ekkor a magyar játékosok gyakran jutottak a japán védelem mögé. Jót tett a gól a mérkőzésnek, élénkebb lett az iram, és az is sokat számított, hogy a magyar középpályássort fürgébb játékosok alkották, mint a szünet előtt, és ők gyorsabb és egyben veszélyesebb akciókat vezettek. Most is nagy volt a magyar fölény, de az ekkor már nem volt meddő, benne volt a csapat játékában a gólszerzés lehetősége, és a félidő derekán egy szép fejessel Juhász Roland növelte is az előnyt. Ekkor minden jel arra mutatott, hogy a magyar válogatott különösebb izgalom nélkül megnyeri a mecscset, ám a második gól a játékosokat is megnyugtatta. Talán túlságosan is, és mire észbe kaptak, az alkalmi védelem két hatalmas hibáját kihasználva a japánok egyenlítettek. A magyarok saját magukat altatták el, visszazökkentek az első félidő szürkeségébe, a vendégeknek viszont eszük ágában sem volt feladni a mérkőzést. Hajtottak becsülettel, és ez elég volt ahhoz, hogy izgalmassá tegyék a már eldőlni látszó találkozót. Különösen a jobb oldalon voltak veszélyesek, és ha pontosabbak, az is megeshetett volna, hogy kétgólos hátrányból felállva a győzelmet is megszerzik.
Ez szerencsére nem történt meg, sőt, a bíró jószívűsége révén az utolsó percben büntetőből a magyar válogatott lőtt győztes gólt. Sikerült tehát nyerni, de aligha nevezhető ez a siker fényes diadalnak. Több sebből is vérzik még a csapat, amely jóindulattal sem mondható egységesnek. Továbbra sem megnyugtató a védelme, és a játékában is bőven van még esély a fejlődésre.

---- 25. perc: Szűcs Lajos kapujától 19 méterre Santos végezte el a szabadrúgást. Ballal lőtte meg a labdát, amely a jobb kapufa tövéről pattant az alapvonalon túlra.
45. perc: Nisi egyből középre adta a labdát, ám Simek a büntetőterületen belül felborította Tamadát – a bíró nem ítélte szabálytalannak az esetet…
53. perc: Cuboi talpalta le Tóth Mihályt a vendégek térfelének bal oldalán, két méterre az alapvonaltól. A szabadrúgásból Dvéri lőtte laposan középre a labdát, Kuttor volt a leggyorsabb, és Narazakit megelőzve, jobbal a kapu bal oldalába pörgette a labdát.
1–0
66. perc: Huszti végezhetett el szabadrúgást a bal oldalról. Magasan a hosszú oldal felé ívelte a labdát, ahol Juhász Roland érkezett nagy lendülettel, és Santost megelőzve, jobbról, hét méterről, védhetetlenül fejelte azt a kapu jobb felső sarkába.
2–0
75. perc: Kubo balról Motojama elé tolta a labdát, aki estében továbbpaszszolt Tamada felé. Kuttornak nem sikerült felszabadítania, így a támadó maga elé tehette a labdát, majd ballal, kilenc méterről, a kirepülő Szűcs mellett a kapu közepébe belsőzött.
2–1
77. perc: Motojama jobbról, laposan játszotta a magyar védősor mögé a labdát.Szűcs rossz ütemben mozdult ki a kapujából, így csak közelről nézhette, amint az érkező Kubo ballal, nyolc méterről a jobb alsó sarokba gurította a labdát.
2–2
92. perc: Hercegfalvi emelt Torghelle elé a bal oldalról. Az MTK támadóját Csano meglökte a 16-oson belül, így tizenegyest rúghatott a magyar csapat. A büntetőt Huszti végezte el, és ballal a bal alsó sarokba lőtte a labdát.
3–2 ---- Kétgólos előny után nem szabad hagyni, hogy az ellenfél egyenlítsen, s nem szabad egy büntetőre hagyatkozni. Érződött: a játékosoknak nincs nemzetközi rutinjuk.
Lothar Matthãus a magyarok szövetségi kapitánya

Sajnálom, hogy kikaptunk, a házigazdák győztes gólja egy furcsa bírói döntés következménye. A csapatom jól játszott, és most ez a legfontosabb.
Zico a japánok szövetségi kapitánya ---- Úgy tudjuk, néhány nappal a mérkőzés előtt a japánok jelentős rendőri biztosítást kértek, mondván, félnek a magyar szurkolóktól. Hála istennek, Zalaegerszegen kiderült, aggodalmuk teljesen alaptalan: magyarok, japánok békésen sörözgettek a kezdés előtt, illetve után, sőt akadtak olyan drukkerek is, akik sálat cseréltek a lefújást követően.

Bizony elszomorító látványt nyújtott a zalaegerszegi pálya. Maga a stadion gyönyörű, ez kétségbe vonhatatlan, ám a gyep minősége hagy némi kívánnivalót maga után. Nemcsak göröngyös volt a talaj, hanem kisebb helyeken bizony még a fű is hiányzott. Egy nemzetek közötti barátságos mérkőzés ennél jobb körülményeket érdemelt volna, kész szerencse, hogy nem történt sérülés. ---- A japánok nem lennének japánok, ha mély hajlongások közepette ne azzal búcsúztak volna el a házigazdáktól, hogy köszönik szépen a szíves vendéglátást. Mint mondották, elkápráztatta őket pesti szálláshelyük, a Margitsziget, maximálisan elégedettek voltak az általuk igénybe vett két fővárosi sporttelep, a Vízművek-pálya és a Vasas-stadion nyújtotta körülményekkel. Hovatovább kijelentették, hogy Hévíznél szebb fürdővárost még nem láttak, ráadásul az utolsó utáni percig úgy tűnt, vereség nélkül ússzák meg a zalaegerszegi mecscset. Hírlik, csupán egy valamit sajnálnak: hiába ajánlották nekik többen is, nem kóstolták meg a székelykáposztát…