Burcsa Győző ma ötvenesztendős

Két meccs 1986-ból, de micsoda különbség a kettő között! Az első, amelyen a brazilokat fogadta a válogatott a Népstadionban, Burcsa Bognár György helyett állt be a 8. percben, hogy a találkozó végén a 3–0-s győzelem után együtt ünnepeljen a felállva tapsoló és titkon világbajnoki címről álmodó magyar szurkolókkal. Néhány hónappal később, már a mexikói Irapuatóban a Szovjetunió volt az ellenfél, és ekkor Burcsa a 12. percben állt be Róth Antal helyett. Sem ő, sem a közvélemény nem felejti el azt a 6–0-s vereséget. De hagyjuk most a negatív élményeket, hiszen Burcsa Győző ezen a napon ünnepli 50. születésnapját, és a pályafutása számos olyan emléket őriz, amelyről egy ilyen kerek jubileumon sokkal inkább illendő beszélni.A kaposvári születésű és a helyi Vasasban, majd a Rákócziban szereplő fiatalember részese lehetett a Videoton UEFA-kupa-menetelésének, és átvehette a kupasorozatban elnyert ezüstérmet. Burcsa mesélhetne a Vidi-varázslatról, és mondjuk a Manchester United legyőzéséről. De a sztorizást nem is Fehérvárral, sokkal inkább Győrrel kezdené, azzal az ETO-val, amelyet Verebes József dirigált, és amely egymás után kétszer nyert bajnoki aranyérmet.Hannich, Póczik, Burcsa.Ezt a középpályássort még ma is áhítattal emlegetik a Rába partján. Emlékezetes pályafutás Burcsa Győzőé, de ahogy sok mindenkire, így rá is érvényes: több, összehasonlíthatatlanul több is kijöhetett volna belőle. Hiszen mindössze 15-ször szerepelt a válogatottban, és az utókor már pontosan tudja, nála klasszisokkal gyengébb labdarúgók szárnyalták már túl ezt a számot. Aztán ott van az edzősködés. Jutottak sikerek az elmúlt évtizedben, de mégsem úgy alakult minden, ahogy az egykori nagy munkabírású, rendkívül képzett középpályás eltervezte. Burcsa Győző immár hat esztendeje szakított a futballal.Sopronban él, és a városban a jól menő polcüzletét vezeti. Pedig 50 esztendősen, ereje teljében telis-tele elképzelésekkel, csapatával talán épp a bajnoki címért kellene küzdenie. Az lenne az igazi születésnapi ajándék.