Pesti emlékmeccs

Nos, eldőlt, hogy a főváros, és azon belül is a Puskás Ferenc nevét viselő létesítmény lesz a találkozó házigazdája, s publikus már a kezdési időpont is: az összecsapás ma még nem ismert játékvezetője este negyed kilenckor fújhat először a sípjába.
Mivel az MLSZ nemrég úgy határozott, hogy a március 31-i 90 percet Fehér Miklós emlékének szenteli, felvetődött, esetleg a januárban elhunyt válogatott támadó szűkebb hazájába, Győrbe vinné a Wales elleni meccset. Végül a Puskás-stadionra esett az illetékesek választása, akik nem titkoltan abban reménykednek, hogy egyrészt a tragikusan hirtelen távozott futballista iránti tisztelet, másrészt a válogatott felé újabban tapasztalható, a korábbinál nagyobb érdeklődés miatt megtelik a jelenleg 29 ezer néző befogadására alkalmas aréna.
Fájdalom, itt kell megjegyezni, hogy március utolsó szerdáján a vendéggárda tagjainak is lesz kit gyászolniuk: a 72 esztendős korában meghalt John Charles emlékére húznak fekete karszalagot. A Wales déli részén, Cwmduban született, a Leeds Unitedben ismertté vált, aztán hosszú-hosszú éveken át Olaszországban légióskodó, a Juventus csatáraként három bajnoki címet ünneplő, a pályán mutatott magatartása miatt (a torinói egylet játékosaként egyszer sem volt kiállítva) az "Udvarias Óriás" becenevet kiérdemlő legenda szintúgy tragikus körülmények között távozott: mielőtt a szíve a sírba vitte volna, egyik lábát amputálni kellett.
"Kétség sem férhet hozzá, John Wales valaha volt legjobb labdarúgója – nyilatkozott megtörten David Collins, a walesi szövetség főtitkára. – Nem csupán országunknak volt a "nagykövete", hanem annak a csodálatos játéknak, amit futballnak neveznek."
Az 1957-ben a Leedstől akkor rekordösszegnek számító 96 ezer fontért a Juventushoz igazoló, az érte kifizetett pénzt 155 fellépésen jegyzett 93 góllal törlesztő Charles 38 alkalommal viselte a nemzeti mezt, hazáját képviselte többek között az 1958-as svédországi világbajnokságon is. De még hogy! Elég, ha csak annyit írunk, hogy Magyarország–Wales 1:1? Igen, igen, John Charles volt az, aki a 26. percben felelt a Bozsik Józsefnek az öt minutummal a kezdés után elért találatára. Kevesen hitték volna, ám még ennél is volt rosszabb…
Kilenc nappal később ugyanis újfent találkozott a két gárda, hiszen a csoportküzdelmek során Magyarország és Wales is három-három pontot gyűjtött, így következett a megismételt, ugyanakkor mindent eldöntő csata. A "dupla vagy semmiből" a britek kerültek jobban: nyertek 2:1-re, annak ellenére, hogy a szünetben a Baróti Lajos edzette csapat 1:0-s vezetésénél még úgy tetszett, ők csomagolhatnak… A tudósítások szerint a továbbjutó társulatból John Charles – ki más? – nyújtott kimagasló teljesítményt, a középcsatár gólpassza mellett azzal is kitűnt, hogy "…most is sokszor elfejelte a hátvédek elől a labdát, és sok zavart okozott".
A minden bizonnyal a nagy előd útját bejárni kívánó (lásd még: világbajnoki részvételre vágyó) utódok várhatóan a legjobb összeállításukban érkeznek Pestre. Noha a pontos névsor még nem ismert, az borítékolható, hogy 2002 augusztusa után – a Manchester United profijaként a Zalaegerszeggel már meccselő – Ryan Giggs ismét pályára lép a legnagyobb honi stadionban. Jegyezzünk le még két jól csengő nevet: a középpályán a Newcastle-drukkerek egyik kedvence, Gary Speed száguldozik majd, míg a kapuban a rövid liverpooli kiruccanást követően ismét a Wolverhamptonban védő Paul Jones kaphat helyet.
Megijedni persze nem szükséges, félni viszont lehet: ez a walesi gárda február 18-án egy laza négyest gurított Skóciának, úgy hogy Gareth Taylor gólját a Cardiff City támadója, Rob Earnshaw további hárommal toldotta meg. Hírlik, arrafelé azóta Earnshow-ként emlegetik azt az öszszecsapást…


NSO-ajánlat:A magyar válogatott mérkőzései 2004-ben