Tököli: gól kölcsönstoplisban

– Kérjen legközelebb is kölcsön…
– Hm… Lehet, hogy valóban ezen múlott? Nem vittem magammal megfelelő stoplist, ezért Gera Zoltán egyik cipőjét kértem el. A kezdés előtt még jó poénnak tűnt: csukájának nyelvére Gerzson saját nevét íratta, ezért azt leragasztottam, mondván, ha a kapuba találok, letépem a szigszalagot. Csináltam egy kis reklámot a barátomnak…
– Mit mondott önnek például Lothar Matthäus, amikor pályára küldte?
– Az volt a feladatom, hogy a bal szélen próbáljak meg minél több zavart okozni.
– Ez a húzás is bejött, csakúgy, mint a beállítása. Gólja egyébként kívülről egyszerűnek tetszett.
– Jókor voltam jó helyen, ennyi. Miután Torghelle Sándor elfejelte a kapus elől a labdát, a kapu üresen tátongott, de mivel a védők csúsztak-másztak előttem, ügyelnem kellett, hogy pontosan fejezzem be az akciót.
– És aztán az a sarkazásos gólpassz…
– Hárman vezettük egy lettre a labdát, s nem tudom, miért, ám ezt a megoldást választottam. Talán mert ez volt az első gondolatom.
– Még egy "sarokpont": szerdán még az Achillesét fájlalta, akkor azt mondta, legfeljebb szombaton léphet pályára.
– Ne felejtse el, azt is hozzátettem, hogy a fináléban. Megéreztem azt is, nem? Szóval, adtam bőven munkát az orvosi stábnak, Mohácsi Jánosnak, Kiszely Gyulának és Váczi Lászlónak, reggel, délben, este gyógyítgattak. Utólag bevallhatom, csütörtökön még nem éreztem magam "százasnak", de ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki.
– A döntőre ki szállítja majd a cipőjét?
– Lehet, hogy megpróbálom a sajátomban. Ha abban nem megy, kölcsönkérem "Gerzsonét"…