Ruhig, zurück und weiter!

Kezdődik, fel, vigyázz. A Magyar Labdarúgó-szövetség címerével díszített öltönyben feszítő Lothar Matthäus a játékosokkal együtt énekli a magyar himnuszt – egy papirosból puskázva, németül. "Gott segne den Ungar, mit Frohsinn und Reichlichkeit…" – íme az "Isten, áldd meg a magyart…" német változata.
Nincs könnnyű dolga a kapitánynak, de becsületére váljék, most már ritkán pillant rá a kezében szorongatott papírlapra, és hihetjük, rövidesen eljön a pillanat, amikor magyarul énekli a Himnuszt.
A második percben már a német védi a magyart: az egyik lett faultolja Gera Zoltánt, kiváltva ezzel a kapitány heves tiltakozását. A negyedik számú játékvezető szalad oda a mi kapitányunkhoz, s lihegve, fura stílusban szól: "Ne reklamáljon, ne ugráljon". Lothar Matthäus nem válaszol, csak nézi-nézi a sporttársat, aki aztán szemlesütve kullog vissza helyére.
Tanulságos pillanat volt – a szakember rendkívüli elegenciával oldotta meg ezt a helyzetet…
"Bravo, Peter, bravo!" – zengi később az ellenfelét szépen szerelő Stark Péter dicséretét, igaz, három perc elteltével már azt hallhatja a címeres mezben először futballozó bekk, hogy korábban induljon ki keresztezni; az ukáz a szakvezető magyar "hangjától", László Csabától érkezik. Jegyezzük le, nincs mindig szükség a pályaedző tolmácsolására, "szuper", "igen", "oké", "nádzson jó" – vágja a szaknyelvet a mi Lotharunk, aki olykor kézzel-lábbal magyaráz, és bár Kenesei Krisztián mellé lő, a tréner tapssal díjazza produkcióját.
A csapat ügyesen teszi a dolgát, az Eb-résztvevő lettek sehol sincsenek, de mielőtt azt hinnénk, hogy minden "nádzson szép és jó", jön az első kritikus helyzet. Bodnár László közelről szembesülhet riválisa könyökével, mégis a letteknek áll feljebb. Nyomják is a dumát oroszul (ha már azon nőttek fel…), igaz, a nyelvet jól beszélő magyar középpályás sem az a Néma Levente-típus. A pörgő diskurzusba beszáll Lothar Matthäus is, szavait a Bodnárt szidalmazó lett szövetségi kapitányhoz intézi (angolul): "Te csak a saját futballistádhoz beszélhetsz, az enyémhez nem". A helyzet fokozódik: Alekszandrs Starkovs mutatóujját a szája elé emeli, úgy jelzi kollégájának, jobb, ha csendben marad. Na, ez már végképp sok Lothar Matthäusnak: "Te vagy az egyetlen, aki ezen a szigeten nem ismeri a fair play kifejezést". A vitának az első félidőt lezáró füttyszó vet véget, miközben az öltöző felé halad, a két szakember megtartja a három lépés távolságot – sőt, van az négy is.
Folytatása következik. "Ruhig" – int nyugalmat a mester, amikor szerinte túlságosan is elkapja a hév a társaságot. "Peto, quiet!" – kéri Pető Zoltánt, hogy ne vegye át a Sport1 kihelyezett stúdiójában helyet foglaló Puhl Sándor szerepét, azaz ne kommentálja a mérkőzést. Aztán gólt kapunk a semmiből.
Egy, kettő, három másodpercnyi döbbent csend, majd a kapitány eszmél leghamarabb: "No problem, weiter, weiter!" És a csapat megy tovább, tovább. Probléma viszont akad: Molnár Balázst kiállítják. Lendvai Miklós be, Pető le, Matthäus első dolga, hogy kezet rázzon a bekkel.
Akárhonnan nézzük, mínusz egy, mégis plusz egy lesz belőle. Néhány izgalmas perc hátravan a lefújásig. Egy újabb párbeszéd a győztesből vesztessé lett kollégával (A konklúzió: "Te nem beszélhetsz fair playről…"), egy taktikai csere ("Sanyi, langsam" – és tessék, Torghelle Sándor mellett két csiga is elszáguld, mire a támadó lesétál a pályáról, és a "nemzeti tíznek" szóló utolsó utasítás: "Zurück, zurück". A csapat zurückol, a vetélytársnak esélye sincs, és kész, vége, ennyi.
A hármas sípszót egy nagy kiáltással fogadja Lothar Matthäus: "Jaaaaaaaaa!".
Győztünk!