Babos Gábor nem ijedt meg

– A rotterdami klub szó szerint a jövő, fél évig még a NAC játékosa vagyok, addig csak ez a csapat érdekel, no meg a válogatott… – mondta a limassoli szállodába vasárnap este elsőként befutó kapus (a Pestről érkezők ugyebár csak hétfő hajnalban foglalhatták el szobáikat).
– Nem szeretném megijeszteni, de itt van Ara Hakobian is.
– Bocsánat, kicsoda?
– Ara Hakobian. Nem hallott még róla? Örmény, az ottani Bananc csatára, és negyvenöt góllal vezeti az Aranycipő-versenyt. Ronaldo ugyanitt a harmadik, Thierry Henry pedig a hetedik…
– Azért az örmény bajnokságot hiba lenne összehasonlítani a spanyollal vagy az angollal. Ettől függetlenül kalapot emelek előtte, negyvenöt gólt sehol sem könnyű szerezni. Amúgy én sohasem foglalkozom a vetélytárssal, a saját együttesem sokkal jobban érdekel. Hogy az iménti kérdésére is válaszoljak: nem ijesztett meg…
– Akkor jó, mert úgy hallottam, ön biztos kezdő lesz szerdán az örmények ellen.
– Minden bizonnyal azért az enyém az első meccs, mert csütörtökön már repülök is vissza Hollandiába, elvégre a hét végén fontos bajnoki vár ránk. Persze jó lenne győztes meccsen debütálni az új kapitánynál, és ezt nem elsősorban magam, hanem a csapat miatt mondom.
– Egyezzünk ki mindjárt a tornagyőzelemben, annál nagyobb lökést semmi sem adna.
– Tessék, itt a kezem, csapjon bele. De óvatosan, mert a télen sokat szenvedtem vele…

A válogatott ciprusi túrájáról bővebben:
Lothar Matthäus limassoli naplója
Álmodozás az aranyéremről
A kapitány megmutatta