Álmodozás az aranyéremről

Olykor hihetetlen zűrzavar alakulhat ki ebből, váratlanul szembe jövő, tülkölő, dudáló teherautókkal, szentségelő, dühödten gesztikuláló ciprusiakkal és három-négy nagy sóhajjal: ezt is megúsztuk. Aztán itt van egy másik, nagyon fontos, friss tapasztalat, miszerint bennünket, magyarokat igenis tisztelnek errefelé. Nem volt ez mindig így, de most valahogy ezt érzi minden hazánkfia. Nem vagyunk itt sokan, egyelőre néhány lelkes újságíró, elég csupán leülnünk a langyos, napsütéstől felmelegített délutánon a Miramare Hotel elegáns halljában, aztán már jönnek is az élmények. Már szó sincs lesajnált, szerencsétlen, kudarcot kudarcra halmozó magyarokról, mindezek helyett elérhetetlen sztárok mászkálnak piros-fehér-zöld melegítőben – illetve, ez úgy igaz, hogy egy már-már elérhetetlen sztárról van szó. Lothar Matthäus hétfőn kalandos és felettébb sikeres pályafutása történetében először bújt piros-fehér-zöld mackóba (jól állt rajta, annyi szent…), és mint a magyar válogatott szövetségi kapitánya, járt-kelt a szállodában. Itt lakik egyébként a ciprusi nemzetközi labdarúgótorna valamenynyi válogatottja, egymást kerülgeti kazah, örmény, fehérorosz, grúz, magyar és román futballista, ám egyikük sem jöhet még a közelébe sem a mi német kapitányunknak.
Lothar Matthäus, aki egyébként rendkívül szerényen viselkedik, nem tud úgy beleharapni a pástétomos előételbe, nem tud úgy végigsétálni a nyüzsgő recepció előtt, nem tud úgy belépni a liftbe, hogy valaki ne lenne kíváncsi rá, ne próbálna tőle aláírást kérni, mi több, ne próbálna meg riportot készíteni vele. Így tett például a román televízió igencsak szemrevaló riporternője, aki mély dekoltázzsal és nagyon magas érdeklődéssel állította le a magyar kapitányt és szegezte neki rögtön mikrofonját, no meg az első kérdést, amely így szólt: "Matthäus úr, beszél ön magyarul?"A korábbi 150-szeres német válogatott nagyot nézett, hogy aztán máris német nyelvre váltson az interjú – éppen, ahogy ő szeretné. Bizony Lothar Matthäus jelenti ennek a csaknem egyhetes rendezvénynek a fénypontját, és általa mi, magyarok is érdekessé, sőt megközelíthetetlenné váltunk. Úgy, mint a régi szép időkben.

Egyébként valóban impozáns hely a Miramare Hotel, a tengertől mintegy 40 méterre fekszik, medence kívül, medence belül, sőt még egy aranyhalakkal színesített kis tó is hozzátartozik. Az más kérdés, hogy szó sincs itt főidényről vagy nyári bulizós hangulatról, az idő hol ősziesre, hol tavasziasra vált, de ez most aligha fontos. Mi, magyarok, no meg a meccsek a fontosak.
Ezt jelzi például, hogy bizonyos Jochen Bouhs, a német ZDF televízió riportere is Ciprusra utazott csak azért, hogy hazáját kellőképpen tájékoztatni tudja a nagy Lothar debütálásáról. Szegény tudósító jól megjárta, velünk, magyar újságírókkal együtt hétfő hajnalban landolt Larnacán, majd hozzánk hasonlóan bérelt autón indult Limassolba. Az éjszaka zuhogott az eső, spriccelt megállás nélkül a víz, és a német riporter annak rendje és módja szerint összetörte a járművet, karambolozott egy nagyot. Ô megúszta, a gépkocsi már nem, de reggel újult erővel vetette magát a munkába. Ott volt a magyar fiúk tréningjén, és nézett, jegyzetelt rendületlenül.
Sok minden történt ezen a napon, még úgy is, hogy két nap választott el bennünket a valódi debütálástól. Szabics Imre például nagy-nagy örömmel üdvözölte a román válogatott csatárát, Viorel Ganeát. Átölelték egymást, aztán csaknem a tengerig sétáltak, hosszú beszélgetésbe merülve. Pedig soha nem játszottak egy csapatban, hiszen Ganea akkor távozott a Stuttgarttól, amikor Szabics érkezett. A román fiú rendkívül szimpatikusan nyilatkozott, és fotóztatta magát Szabiccsal:
"Már Angliában játszom, de ma is figyelemmel kísérem a Stuttgart szereplését – mondta Viorel Ganea, aki a Wolverhamptont erősíti. – Tudom, hogy Imre a helyemen játszik, így jó volt vele beszélgetni. De nemcsak őt üdvözöltem ismerősként a magyarok közül, azt sem felejtem, hogy még a Stuttgarttal a Ferencvárossal izgalmas UEFA-kupa-mérkőzést játszottunk, és Budapesten csak gól nélküli döntetlent értünk el. Mi jutottunk tovább, de nem volt az könnyű menet. Most abban maradtunk Imrével, hogy a ciprusi torna döntőjében összecsapunk, azaz legyen román–magyar finálé…"
Itt, Cipruson valóban mindenre jutott idő, például arra is, hogy megtudjuk, a válogatott pályaedzője, László Csaba szakított klubjával, a Mönchengladbachhal. Ám szó sincs gondról, elkeseredésről, a rendkívül agilis szakember csak annyit mondott: "Nekem most a magyar válogatott a legfontosabb, ezen a hétfőn dolgoztunk együtt először Lothar Matthäusszal, és megpróbáltuk a játékosokban tudatosítani, mit szeretnénk mi viszontlátni a pályán. A kulcsszó: rövid passzok és hosszú keresztlabdák, vagyis súlypontáthelyezés. Ezt gyakoroljuk majd sokat a fiúkkal…"
Ezen a hétfőn Cipruson valóban jó volt magyarnak lenni, még akkor is, ha mindezt egy német sztárnak köszönhetjük.
Itt vannak az aranyhalak, az aranylábú fiúk és persze az aranyálmok, hogy majd a miénk lesz a tornagyőzelem.

A válogatott ciprusi túrájáról bővebben:
Lothar Matthäus limassoli naplója
A kapitány megmutatta
Babos Gábor nem ijedt meg