A kapitány megmutatta

Honnan is sejthette volna az Újpest ifjú labdarúgója vagy akár a többiek, a ferencvárosiak és az MTK-sok, hogy a magyar labdarúgásban a sok-sok kínkeserves kudarc és elkeserítő eredmény után egyszer csak itt terem egy igazi világsztár, aki azért jön, és azért öltözik magyar címeres melegítőbe, hogy megmutassa a világnak, és persze megmutassa nekik, mi is az igazi futball. Eddig csak a szavak jelentettek érdekességet Lothar Mathäusszal kapcsolatban. Mondatok, olykor talán túlontúl optimista kijelentések, de itt, Cipruson mindez a gyakorlatban is realizálódott.
Lothar Matthäus egy szeles, ám tavaszi naptól jókedvűvé varázsolt hétfő délutánon megtartotta első igazi tréningjét a magyar válogatottnak.
Ha valaki azt hitte, hogy ezen a gyakorláson majd valamiféle csoda dolgokat láthat, mondjuk olyasmit, hogy Gera Zoltán a félpályáról bombáz kapásból a hálóba, annak csalódnia kellett, szó sem volt itt valamiféle mágiáról, varázslatról, mindezek helyett láthattunk sok-sok pergő, labdás gyakorlatot, ügyességi játékot, no és persze futballt, amelyen már csaknem az az együttes szerepelt, amelyet nagy valószínűséggel a korábbi német világsztár pályára küld majd az első mérkőzésén Örményországgal szemben.

Érdemes is rögvest papírra vetni, hogyan állhat fel a Matthäus-éra első magyar válogatottja. Íme: Babos Gábor – Komlósi Ádám vagy Stark Péter, Dragóner Attila, Bodor Boldizsár – Fehér Csaba, Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Lőw Zsolt – Gera Zoltán – Szabics Imre, Kenesei Krisztián. Ez lehet az a csapat, amely akár hosszú távon is bizalmat kaphat. Az összeállításból rögvest kitűnik, hogy Lothar Matthäus a támadó felfogásra voksol, Gera Zoltán amolyan hátravont, szabadabb pozícióban rohamozhatja az ellenfél kapuját, mögötte csatlakozhat majd a magyar támadásokhoz a négy középpályás. Ezt is gyakorolták a fiúk hétfő délután Limassol egyik hangulatos edzőpályáján, amely mellett a sok-sok esőtől alaposan felduzzadt patak vágtatott az egyik oldalon, míg a másikon jókedvű ciprusi atyafiak építették Limassol "ezredik" szállodáját. A munkások persze nem sejtették, hogy tőlük néhány méterre a zöld gyepen a magyar futball számára talán sorsfordító pillanatok játszódnak le. Jó volt nézni ezt a gyakorlást, elsősorban azért volt jó, mert Lothar Matthäus melegítőben, futballcsukában beállt a játékosok közé, és ha valaki rossz lábtartással passzolt, vagy épp olyan megoldást választott, amelynél volt jobb, már mondta is, korrigált, nem dühösen, inkább határozottan. Persze a mi ifjaink, a sok-sok kudarcot megélő ifjú labdarúgóink nagy-nagy alázattal és tisztelettel figyelték a 150-szeres német válogatott megmozdulásait, lesték tanácsait, és pisszenés nélkül hajtották végre utasításait. Egyébként ez a világ futballjában teljesen természetes reakció, az edző azért van, hogy tiszteljék, és vakon bízzanak benne. Ezt mi minden meccs és megméretés előtt már kijelenthetjük.
A magyar válogatott tagjai most valóban bizonyítani akarnak – nem csupán Lothar Matthäusnak, hanem saját maguknak is.

A válogatott ciprusi túrájáról bővebben:
Lothar Matthäus limassoli naplója
Álmodozás az aranyéremről
Babos Gábor nem ijedt meg