Néhány láb és több ezer gól

Öt éve annak, hogy Magyar Zoltán, a labdarúgó-válogatott menedzsere azt gondolta, a karácsonyi ünnepek előtt öszsze kellene hívni azokat a futballistákat, akik akár csak egyszer is pályára léptek a nemzeti tizenegyben – természetesen a szövetségi kapitányokról sem elfeledkezve –, azzal a céllal, hogy köszöntsék egymást, visszatekintsenek a magyar labdarúgás elmúlt esztendejére, no, és hogy beszélgessenek egy jót a sportág ügyes-bajos dolgairól.
Az emlékezés a Válogatott Labdarúgók Emlékműve megkoszorúzásával kezdődött, majd a megjelentek átvonultak a Hotel Stadion épületébe, ahol Magyar Zoltán, majd az MLSZ elnöke, Bozóky Imre mondott ünnepi köszöntőt, aztán következett egy olyan mérkőzés góljainak a visszajátszása, amely sok-sok évvel a találkozó lejátszása után is büszkeséggel tölti el a sportembereket, és amely nem véletlenül a legenda kategóriába tartozik. November 25-én volt ötven esztendeje, hogy a magyar válogatott, az Aranycsapat 6:3-ra legyőzte Anglia legjobbjait Londonban, és azt a bizonyos kilencven percet ma is az "évszázad mérkőzéseként" emlegetik. A fociparádét nézve a jelenlévők azon gondolkodhattak el, hogy a bejátszást látva mi játszódhatott le a jelen lévő Grosics Gyula, avagy Sándor Károly lelkében, ám az biztos, hogy fél évszázaddal az összecsapás után is élmény volt látni a legendák teljesítményét. Ezt követően az Eb labdájával, a Roteiróval ismerkedhettek meg a volt válogatottak, majd következtek azok a gólok, amelyeket a nemzeti tizenegy tagjai szereztek ebben az esztendőben, majd megjutalmazták az előző évi bajnokság legsportszerűbb csapatait (Békéscsaba, Siófok, Bük és Dunaferr).
A korábbi kapitány, az új szakvezető Lothar Matthäus elődje, Gellei Imre ugyan nem tudott eljönni az összejövetelre, ám nem mulasztotta el valamennyi futballistáját telefonon felhívni, akinek bizalmat adott az elmúlt esztendőkben.