Tornádó Amerika fölött

A helybéli futballcsapat, a New York/New Jersey MetroStars vezetői állítják, az 1999. augusztus 17-én tett bejelentésüknek legalább akkora hordereje volt, mint az 1994. június 15-i közleményüknek, amikor is világgá kürtölték, hogy a "Nagy Alma" alakulata is részt vesz a profiliga küzdelmeiben, a Major League Soccerben. Alighanem kitalálják, fél évtizeddel később amiatt hívták össze az újságírókat, hogy elbüszkélkedhessenek vele: Matthäus is coming in 2000! (Noha a telt ház feliratú táblát már a sajtótájékoztató helyszínén is ki lehetett függeszteni, szerencsére a 28 esztendővel ezelőtti eset nem ismétlődött meg, amikor is Pelé szerződtetésekor két zsurnaliszta öszszeverekedett azon, kié legyen a jobb hely…)
Nem csoda, hogy "Loddar" érkezésekor mindenki csak áradozott. Allan Rothenburg, az Egyesült Államok futballszövetségének (figyelem, nem az amerikai futballszövetségről van szó!) akkori első embere például odáig ment, hogy azt nyilatkozta: "Bár az 1994-es világbajnokságon olyan játékosok, mint Romário, Roberto Baggio és Maradona is ünneplésre késztette a nézőket, engem senki sem bűvölt el annyira, mint Matthäus. Mint egy tornádó, amely Amerika fölött tombol, úgy nem tudott heteken keresztül kimenni a fejemből. Remélem, a tinédzserek is úgy rajonganak majd érte, mint én, és utánozni fogják. Matthäus, nem túlzás, áldás a számunkra".
Hát persze, hogy mindenki csöpögött az elnök szavai hallatán.
Hát persze, hogy az érintett rátett erre még egy lapáttal. Első New York-i edzése után sietett leszögezni, "…a játékosok sokkal képzettebbek, mint hittem, ez a gárda képes arra, hogy ragyogó eredményt érjen el a bajnokságban…"
Mondhatni, minden szép és jó volt.
Volt…
A bajok ott kezdődtek, hogy Matthäus nem utolsósorban amiatt felelt igennel a MetroStars megkeresésére, mert a klub neves trénere, Bora Milutinovics csábította. Csakhogy derűre nem Bora, hanem ború jött: a szakvezetőt még azelőtt menesztették, mi-előtt a német klasszis gépe landolt volna New Yorkban. Mexikó, Costa Rica, Nigéria és az Egyesült Államok korábbi, Kína későbbi szövetségi kapitánya természetesen könnyeket hullajtott amiatt, hogy nem osztogathat tanácsokat Lotharnak. "Gyakran találkoztam vele a világ legkülönbözőbb stadionjaiban, sőt néhányszor repültünk is együtt. Sajnos, nem adatott meg, hogy ezzel a kivételes emberrel együtt dolgozhassak" – idézünk e helyütt Mokány Lajos és Privacsek András Matthäus – Bizonyítás mindenáron? című könyvéből.
Húsz nappal azután, hogy a német légióst bemutatták, kinevezték Milutinovics utódját: Octavio Zambranót. Hogy nem hallottak róla? Ne hibáztassák magukat. Matthäus sem…
Aztán hamar megismerkedtek: Zambrano vette a fáradságot, és Spanyolországban felkereste leendő játékosát. Állítólag két órán át beszélgettek, s a végén egymás tenyerébe csaptak. "Minden félreértést tisztáztunk. Nagyon örülök annak, hogy hamarosan New Yorkba költözöm" – festette ismét rózsaszínre az eget Matthäus.

Az Amerika partjait 2000 márciusában elérő Lothar feltehetőleg arra a következtetésre jutott, jobb, ha már az elején bevágódik a szurkolóknál, s úgy döntött, 39. születésnapján az húzhatja meg a fülét, aki akarja: több lapban is napvilágot látott, hogy a nyilvános buli cechét az ünnepelt állja. Hozzátehetjük, arrafelé rendeztek már nagyobb partikat is: mindössze huszonöten tették tiszteletüket a rendezvényen. Matthäus azért később bevallotta, számára felejthetetlen volt ez a nap, már csak azért is, mert "…miközben a köszöntőbeszédeket mondták, és én meghatottan hallgattam a szép szavakat, velem szemben mindenki a hamburgerét vagy a sült krumpliját majszolta…"
Aztán eljött a premier napja: március 26-án a Miami vendége volt Ironman – hisz így becézték a németet – és csapata. A tudósítások szerint Matthäus kiemelkedett a mezőnyből, ám egy ember kevés volt a sikerhez: a házigazda 3–1-re nyert. Sebaj, majd otthon javítunk, vigasztalták magukat hazafelé a vesztesek, és tessék, a második körben már száguldott a "Metro": a címvédő Washingtont verte meg 3–2-re. Ezt a hármast egy újabb hármas követte: zsinórban háromszor szenvedett vereséget New York gárdája; öt forduló elteltével az utolsó helyet foglalta el az együttes. Ami még ennél is rosszabb: Matthäusszal megkezdődtek a gondok…
Az még hagyján, hogy ötből kétszer is lekéste a taktikai értekezletet ("Dugó volt, sorry" – magyarázkodott), az már nagyobb felzúdulást okozott, hogy edzőjét és társait is bírálta. A legjobbkor jött hát, hogy Lothar egy időre elköszönt: az Európa-bajnokságra készülő német válogatottnál volt jelenése. A MetroStars pedig páratlan sorozatban kezdett: Matthäus távollétében ötször hagyta el győztesen a gyepet (tényleg páratlan széria…). Csakhogy az Eb – a németek szempontjából csúfos – véget ért, a nagy sztár pedig visszatért az Államokba. Rögvest a kezdő tizenegyben kapott helyet, igaz, hátfájása miatt nem maradt kilencven percen át a pályán. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a New York csupán 0–0-ra volt képes a sereghajtó San Jose Earthquakes ellen. A váratlan döntetlen csak kisebb földrengéssel járt, nem úgy Lothar újabb húzása… Történt ugyanis, hogy Matthäus sérülésére hivatkozva azzal fordult a klub vezetőihez, hadd utazzon haza Münchenbe, hiszen ha valahol, hát akkor ott tudják, milyen kezelés kell neki. Az elöljárók előbb rábólintottak a kérésre, aztán a fejüket verték a falba, amikor egy fényképen megpillantották neves futballistájukat, amint Saint Tropez tengerpartján sütteti a hasát (meglehet, szigorú fekvést írtak elő számára…).
Közben ritkán látott csapattársai is megismerkedhettek az élet napos oldalával: zsinórban öt bajnokit nyertek, s a Keleti főcsoport élére ugrottak. Azonban a történet újabb fejezettel bővült ekkor: Matthäus visszatér II. Játsszon, ne játsszon, játsszon, de csak csereként – akkortájt ez jelentette a központi vitatémát a Central Park környékén. Végül hol játszott, hol nem (ha nem, akkor sérülése miatt mondta le a szereplést), a csapat pedig, ha küszködve is, de beverekedte magát a rájátszásba. A legjobb nyolc között kiderült, nem ez a párharc lesz a végső: a Dallast oda-vissza megverte, így az elődöntőbe került. Ám a Chicagót már nem tudta felülmúlni, így a négy közé jutás egyben a végállomást is jelentette a MetroStarsnak.
Happy end? Fogjuk rá. Elvégre az egyesület addigi legjobb szereplését könyvelhette el, Matthäus pedig megkedvelte New Yorkot. Még visszatérek – ígérte, midőn elbúcsúzott Amerikától.
Bejelentését hallva sokan örültek.
Sokan meg nem…

Fotógaléria: