A kép, ahogy áll a pálya szélén, előtte a mikrofon, mögötte a zsúfolt lelátó… Ott volt mindenütt, ahol Puskás Ferencék móresre tanították a világot, manapság pedig ott van mindenütt, ahol Grosics Gyuláék megjelennek. Hála istennek, jól van, úszik és teniszezik rendszeresen, a kedélye talán jobb mint valaha, fél óra leforgása alatt hét interjút ad. Mesél, mesél és mesél, méghozzá a legnagyobb örömmel, és talán még nagyobb átéléssel. Fújja azon kollégái nevét, akikkel ötven éve együtt dolgozott. Az angol– magyar mérkőzés mûsorfüzetébe – amelyet egy brit vendég kérésére lát el kézjegyével – csupán annyit ír: "Thanks for the 6:3…” Hangját, ha lehetne, másolnák. Illetve másolták is: a meccs televíziós változata úgy készült el, hogy a rádióban rögzített szalagokról "alákopizták” a hangját. A hang és a kép tökéletesen egyezett, manapság úgy mondanánk, aki profi, az profi…
Bár egy könyvet érdemelne, röviden most csak ennyit az Aranycsapat tizenkettedik játékosáról. Szepesi Györgyről, persze, akinek csodálatos pályája a pályákhoz kötődik…