Azt hiszem, két múlt heti nyilatkozatból a nyitott füllel járó ember sok mindent megtudhatott arról, hogy miért tart ott a magyar futball, ahol tart.Először Gellei Imre szövetségi kapitány szólta el magát, aki az észtek elleni mérkőzés után még az Eb-selejtezőkre visszautalva kijelentette: "A lettek megmutatták, hogy szorgos munkával, szervezett játékkal hova lehet eljutni.
Bontsuk ketté ezt a kijelentést! Először a szorgos munkáról: Gellei vagy arra gondolhatott, hogy a klubokban nem végeznek szorgos munkát a játékosok, s akkor Garami Józsefről, Mezey Györgyről, Csank Jánosról, mi több, Huub Stevensről, Thomas Schaafról vagy éppen Felix Magathról állít ki bizonyítványt. Szóba jöhet még az is, hogy maga Gellei keze alatt nem szorgoskodtak eleget a válogatottak, a szervezett játékot pedig – úgy gondolom – a kapitány csakis önmagán kérheti számon. Ez rendben is lenne, csakhogy Gellei Imre ugyan önként mondott le (igaz, egy hónappal később amúgy is menesztették volna, nagyot nem bukott az ügyön), de saját munkáját – a fenti elszóláson kívül – gyakorlatilag nem illette kritikával. Mi több, azt hajtogatja rendületlenül: büszke rá, hogy a selejtezők utolsó fordulójáig esélyünk volt a pótselejtezőt érő második hely kiharcolására. Bár sokak szerint jó lett volna, ha ő marad a kapitány: szerintem bölcs döntés volt, hogy lemondott, ezzel legalább pro forma vállalva a felelősséget.Mert felelősséget másoknak is kellett volna vállalniuk, csakhogy – és itt jön a múlt hét második idézete, ezúttal Puhl Sándortól – "A magyar labdarúgás önmaga rabja, ezért lehetetlen megreformálni. Azok választják a tisztségviselőket, akik a futballból élnek, és nem hoznak olyan intézkedéseket, amelyek ellentétesek a pillanatnyi érdekekkel.”Hogy pontosan hogyan kell értelmezni a hajdani világklasszis játékvezető mondatait, azt majd megkérdem Puhltól magától, de akárhogy is forgatom, csakis az MLSZ elnökségére, esetleg a liga, vagy még tágabban, a szövetség közgyűlési küldötteire célozhatott. Bármelyikre is gondolt azonban, az biztos, hogy két dologban feltétlenül igaza van: a magyar futballban mozgó emberek többségét egyfelől csakis saját, piti – vagy néha nem is piti, hanem sok tízmilliós – érdekei vezérlik, másfelől meg senki, semmiért nem vállalja a felelősséget – legfeljebb "kényszer hatása alatt”, mint tette azt Gellei.Ha bárki felelősségről érdeklődik, Bozóky Imre, a szövetség első embere csak néz ki a fejéből, Szieben László ligaelnök ellentámad, az MLSZ elnökségének tagjai pedig csodálkoznak – mint pénteki ülésükön –, hogy ilyen kérdés velük kapcsolatban egyáltalán felmerülhet. Illetve egy közös bűnbakot azért találnak: a jelenlegi és minden múltbeli sportvezetést, amelyek nem tömik bele a pénzt a futballba.Azért ne legyünk igazságtalanok: akadt egy ember, aki kijelentette, hogy bár nem keres rosszul, ebben a közegben nem akar tovább dolgozni. Szöllősi György, a szövetség – messze a többi funkcionárius színvonala fölött dolgozó – sajtófőnöke pénteken bedobta a törülközőt. Nem tudom, hogy MLSZ-s kollégái bánkódnak-e távozása miatt, de egy dolognak biztosan örülhetnek: ismerve Szöllősit, lesz olyan úriember, hogy nem mesél szövetségbeli élményeiről.Hálás lehet neki minden – copyright by Nyilasi Tibor – pogácsazabáló.