A helyzet? Most már megalázó

Mivel egyik televíziós csatorna sem vállalta fel azt a kockázatot, hogy képernyőre tűzi a magyar–észt összecsapást, szerda délután csupán a helyszínen megjelenő drukkerek értesülhettek arról, hogy a válogatottunk a tervekkel ellentétben nem egy, hanem két újoncot avat. Azt ugyebár a keddi csapathirdetést követően tudni lehetett, hogy Bodor Boldizsár először húzhatja majd magára a címeres dresszt, ellenben az csak a meccs délelőttjén vált biztossá, hogy késő este Simek Péter is válogatott labdarúgóként hajthatja álomra a fejét: Fehér Csaba sérülése ugyanis nem jött rendbe, így az – eredetileg a cserék közé jelölt – újpesti középpályás már a kezdéskor a pályán találta magát.
A vendégek kezdőrúgásakor egy újabb premiert könyvelhettünk el: hivatalos mérkőzésen a magyar válogatott ez idáig nem találkozott Észtország legjobb csapatával. Ami azt illeti, az eddig "ismeretlen” rivális nem sokat törődött a barátkozással, mindjárt a hatodik percben komoly lehetőséget alakított ki a magyar kapu előtt, és a helyzetből csupán azért nem született gól, mert Király Gábor mentette a menthetőt. A múlt szombaton még Albániában fellépő, ott 2–0-s vereséget szenvedő észtek ezután visszavettek a tempóból – de írjuk inkább azt, hogy a magyar válogatott tagjai nőttek fel a vetélytárshoz. Mi több, időnként még jobban is futballoztak (különösen Lisztes Krisztiánnal, Lipcsei Péternél, Szabics Imrénél és Gera Zoltánnál volt jó helyen a labda), emígyen az első félidőben több magyar lehetőség is akadt. Fájdalom, a félidei 0–0-s állás mindent elárult a piros-fehér-zöld szerelésben futballozók helyzetkihasználásáról…
Gera Zoltán kényszerű cseréjén kívül (a Ferencváros támadója még a 44. percben kéredzkedett le a gyepről kisebb sérülése miatt) Gellei Imre további két változtatást eszközölt a szünetben: Lipcsei Péter és Lendvai Miklós helyét Miriuta Vasile, illetve Farkas Balázs foglalta el. Sokáig az volt az egyetlen feljegyzésre méltó esemény, mígnem Joel Lindpere megnevettette a publikumot: a gólvonaltól három méterre ziccerben akkorát bikázott a labdába, hogy azt a hátsó edzőpályán kellett megkeresni – ugyanakkor feltűnő volt, hogy egyesek a "centerpályán” sem találták a labdát. A kitartó szurkolók ugyan rákezdtek az "Ébresztő, ébresztő!” rigmusra, ám ezt feleslegesen tették: a látottak senkit nem altattak el, illetve újfent világossá vált, hogy jelen pillanatban ennyit tud a magyar válogatott, egy fikarcnyival sem többet.
Bármily hihetetlen, közben ünneplésre is volt mód: Németh Norbert, Pest Krisztián és Hercegfalvi Zoltán is abban a kiváltságban részesült, hogy magára ölthette a nemzeti mezt. A nézők udvariasabb fele sok sikert és mesés karriert kívánt nekik, mások viszont azt követelték a kapitánytól, hogy őket is állítsa be. "Imre bácsi, kicsit kövér vagyok, de nem okozok csalódást!” – üzente hangosan egy drukker a lelátóról, és a poénján sokan jót derültek…
Persze a helyzet korántsem ilyen mulatságos.
Meglepőnek meg végképp ne tituláljuk, még akkor sem, ha Meelis Rooba gólja után még a tisztes búcsú sem jött öszsze a Gellei Imre irányította csapatnak.
Hogy akkor milyen is a helyzet?
Mondjuk megalázó.
És – legalább magunknak ne hazudjunk – reménytelen.

percről percre

6. perc: Oper szerzett labdát a magyar térfél közepén, és egyből kiugratta a jobbösszekötő helyén Viikmäét, aki 13 méterről estében, jobbal a kifutó Királyba rúgta a labdát.
16. perc: Lipcsei indította a jobb oldalon előretörő Gerát. A ferencvárosiak kedvence egy remek mozdulattal "esernyőt adott” Klavannak, majd laposan középre passzolt, de az utolsó pillanatban Stepanov kétségbeesve mentett Szabics elől.
24. perc: Pető Zoltán passzolt laposan előre Gerához, aki "lekészítette” a labdát Lisztes elé. A nagy lendülettel érkező irányító levette a labdát, majd csinált három cselt, aztán középről, jobbal, laposan lőtt, ám Poom előrevetődve védett.
29. perc: Pető Zoltán a magyar térfél közepéről indította a középen a védők közül kilépő Szabicsot. A stuttgarti csatár 18 méterről, jobbal alig lőtte a labdát a jobb kapufa mellé.
36. perc: Lisztes ment el a jobb oldalon, kicselezte Klavant, majd az alapvonal közeléből középre adott. A labda átszállt Szabics feje fölött, de érkezett a túloldalon Lendvai, aki akár le is kezelhette volna a labdát, ám ügyetlen mozdulattal, ballal, 12 méterről tíz méterrel rúgta azt a bal kapufa mellé.
48. perc: Röviden szabadítottak fel a vendégek, a tizenhatos vonalánál Lisztes maga elé tette a labdát, majd jobb lábbal 15 méterről lőtt, a labda centikkel suhant el a léc fölött.
52. perc: Lindpere ment el a bal oldalon, nagyszerűen adott középre, Oper óriási helyzetben, öt méterről fölé rúgta a labdát.
60. perc: Oper futott el a bal oldalon, 15 méterről, ballal lőtt, de a jobb alsó sarok felé tartó labdát Végh kapus vetődve az alapvonalon túlra ütötte.
80. perc: Haavistu ívelt be jobb oldalról, Piiroja hét méterről fejelt, Végh ismét vetődve védett.
87. perc: Kristal adott be balról, Haavistu estében mellel Rooba elé tette a labdát, ő pedig Dragóner mellől 12 méterről, jobbal úgy lőtte a kapuba a labdát, hogy az a lécről vágódott a gólvonal mögé.
0–1

Mestermérleg

Gellei Imre a magyarok szövetségi kapitánya:
Már éreztem a felkészülés alatt, hogy a játékosok nagyon csalódottak az Eb-selejtezők kudarca miatt. Ezt a mérkőzést mindig az a játékos akarta megnyerni, akinél éppen a labda volt. Siettettük a játékot, nagyon kapkodtunk, az ellenfél pedig nagyon jól kontrázott, és megnyerte a mérkőzést. Az utóbbi hónapok eredménytelenségei azt mondatják velem, hogy mindenképpen új arc kell a válogatott kispadjára…

Arno Pijpers az észtek szövetségi kapitánya:
Az első félidőben eleinte inkább a magyarok kezdeményeztek. Szünet után már jobban éreztük a játékot, irányítottuk a mérkőzést, bár ekkor mindkét csapat javára eldőlhetett volna a meccs. A magyar válogatotton érződött a teher, érződött az eredménykényszer. A végén már több lehetőségünk is volt, csak a befejezésekbe sokszor hiba csúszott.

Fény és árnyék

Minden dicséretet megérdemel az a néhány száz szurkoló, aki kifizette a 800 vagy éppen 1200 forintot, és ráadásként sokszor még buzdította is a magyar csapatot. Sőt, a kifeszített zászlók között feltűnt egy "Pozsony” feliratú is – főleg le a kalappal az olyan fanatikus előtt, aki nemhogy vidékről, hanem akár határon túlról is eljött erre a meccsre.

A kezdés előtt a két csapat szépen felállt, a közönség felé fordult, majd a bemutatás után az észtek elindultak kezet rázni a magyarokkal. A hangszóróból felhangzott a vendégek himnusza, miközben a szurkolók javában álldogáltak, a játékosok még pacsiztak. Sok pozitívumot persze a nézőszámról sem írhatunk – az érdektelenség szinte fájt…