Ha már ennyit utaztak, ünnepeltek egy kicsit

Hogy meglepő vagy sem, azt nem tudjuk, ám tény, hogy igen békés volt a hangulat a lefújást követően. Több százan már tíz perccel a vége előtt elindultak a kapu felé, és bár a tábor becsületből még kitartott, sőt szurkolásra is vetemedett, igazából talán már maguk a drukkerek sem hittek a sikerben. A spanyol bíró hármas sípszava után egy-két perccel zászlót bontott a T-szektor közönsége – szó sem volt most arról, hogy esetleg tisztletkört futnának a játékosok, vagy akárcsak hosszabban meg is köszönnék a buzdítást, hiszen mindenki érezte és tudta, ez megint nem a mi esténk volt. A hazai közönség így gyorsan szétszéledt. Annál érdekesebb, hogy ezt a kudarccal felérő sikert a vendégdrukkerek is kedélyesen, énekelve fogadták. Azt hihettük volna, hogy a lettek győzelmének hírére csalódottságukban netán szétverik a szektorokat, ám meg sem fordult ilyesmi a fejükben: jó félórán keresztül voltak még bezárva a lelátóra, ám ezalatt végig a lengyel játékosokat ünnepelték. Megtehették – ők legalább győztek.Persze ne feledjük el, hogy volt a lengyelek között egy kétszáz fős brancs, tagjain egyetlen piros-fehér ruhadarab sem díszlett, és a jobbára kétajtós szekrényekből álló gyülekezet egyfolytában egy másik, hasonló összetételű társaságot figyelt: úgyhogy nem lennénk meglepve, ha Lengyelország felé még megtalálná egymást a vélhetően varsói és krakkói illetőségű szurkolósereg… Ezzel persze nekünk fölösleges foglalkozni, legyen az ő bajuk, hogy még egy idegenbeli győzelemnek sem tudnak örülni (az imént említett két kétszázas mag még a góloknál sem ugrott fel…), de a lengyel tábor egészéről úgy is az marad meg a magyar szurkolókban, hogy egy szimpatikus, hangos és az apró sikereknek is örülni tudó társaság. Bár a mérkőzés előtt ment a sálak, mezek, sapkák csereberéje a fantatikusok között, mindezt a lefújás után a rendőrség már megakadályozta, hiszen nem akart semmilyen feszültséget gerjeszteni. Így a kevésbé leleményes magyar szurkolók piros-fehér sálak nélkül térhettek haza, ám hogy egy igazi honfitársunkat semmi, még egy újabb válogatott vereség sem tudja kizökkenteni megszokott napi rutinjából, jelzi: hazafelé sokan arról beszéltek, hogy jó, jó, kikaptunk, de szombat este van, irány a buli…Lám, csak pozitívan kell szemlélni a dolgokat.