Király: nyerni kell, nincs mese

Hogy ezt megtárgyaltuk, jöhetett a Hertha, illetve a magyar válogatott…
– Kezdjük klubcsapatával: Berlin, borult ég?
– Á, nem olyan vészes helyzet, figyeljék meg, hamarosan beindulunk – felelte az eddigi pályafutása során 45 válogatottságot jegyző kapus. – A tréningeken keményen, jól dolgozunk, minden jel azt mutatja, hogy egyenesbe jövünk, aztán a hét végén újra és újra csalódnunk kell. Nyolc mérkőzést játszottunk idáig, ötször végeztünk döntetlenre, háromszor pedig kikaptunk, ami, ugyebár, nem nevezhető fényesnek, de azok, akik látták a meccseinket, hozzánk, futballistákhoz hasonlóan tudják, többször is győzhettünk volna. Éppen ezért merem azt kijelenteni, hogy előbb-utóbb elkapjuk a fonalat.
– Azért inkább előbb kellene, mint utóbb, elvégre a Hertha csupán két együttest előz meg…
– Ha a kiesésre gondol, őszintén mondom, fel sem merül bennünk, hogy az ezúttal a bentmaradásért kell küzdenünk. Hogy egy közeli példát hozzak fel a védelmünkben: tavaly is gyengén startoltunk, aztán egyre feljebb és feljebb kapaszkodtunk, így a végén még a Bajnokok Ligája-indulásért is versenyben voltunk. Igaz, a BL-ről végül lecsúsztunk, de az UEFA-kupában rajthoz állhattunk.
– Rendben, ön láthatóan nyugodt a csapat jövője miatt, ellenben kíváncsi lennék a vezetők véleményére is: vajon ők is ilyen türelmesek?
– A nevükben nem nyilatkozhatok… Azt viszont elárulom, hogy mi, játékosok többször is összeültünk már, mondván, próbáljunk meg magunk megoldani ezt a problémát. Tudja, az az érdekes, habár ezzel csak ismétlem magam, hogy érzem, jó úton járunk, erre most szombaton is elmentünk Münchenbe, és kaptunk egy négyest a Bayerntől. Nem futballoztunk rosszul, mégis elkerülhető gólokat kaptunk.

Fogadalom a rigai öltözőben

– Kaptunk?
– Igen, kaptunk, mert ez csapatjáték. A kapus is segíti a mezőnyjátékosokat, a mezőnyjátékosok is segítik a kapust. Van az úgy, hogy a mezőnyjátékosoknak közük nincs a pályán történtekhez, mégis lehozzák a találkozót, mondjuk, nulla nullával, mert a kapus hibátlanul véd. Miként arra is volt már precedens, hogy a kapus fogott ki gyengébb napot, csakhogy a társak háromszor mentettek a gólvonalról, így megúszta gól nélkül. Mondom, a labdarúgás csapatjáték.
– Ez is rendben volna, csakhogy a futballisták teljesítményét külön-külön is szokták értékelni.
– Az más kérdés. Ám, ha már itt tartunk: sokan tudják rólam, a hibáimat mindig hosszasan elemzem, hiszen vallom, ezekből lehet a legtöbbet tanulni. Én így nőttem fel.
– Témánál vagyunk… Elemezhetjük a lettek elleni selejtezőt?
– Rigában a hazaiak négy kapura lövéséből három gól született, ezen nincs mit magyarázni, és ha érdekli, akkor szívesen elmondom az egyéni bírálatomat.
– Megtisztelne.
– Nagyon akartam a győzelmet, talán jobban, mint valaha, bizonyítani szerettem volna, hogy méltó vagyok a bizalomra. Fájdalom, mindez átcsapott görcsös akarássá, és minek szépítsem, egyszerűen leblokkoltam. A lefújás után még le sem zuhanyoztam, amikor az öltözőben megfogadtam, még egyszer így nem készülök a mérkőzésre.
– Az miért baj, hogy akarta a győzelmet, hogy bizonyítani akart?
– Az összecsapást megelőző héten végig éreztem ezt a stresszt. Már az edzőtábor első napján úgy véltem, meccsformában vagyok, felőlem akár kezdődhet is a csata. Na, ez volt a gond. A felkészülés egy hete ugyanis nem erről szól. Nyugodtan, higgadtan lehet csak edzeni, és kizárólag akkor szabad robbantani, amikor kell. A mérkőzés napján.
– Most nincs önben az az érzés, hogy bárcsak játszanánk már?
– Hála istennek, nincs. Szombaton játszunk, úgy is készülök.
– Kár lenne tagadni, a lettországi találkozót követően annyi kritikát kapott, mint talán addig összesen.
– Ez benne van a pakliban, és ezeket én magamban már levezettem. Ha hibázok, mindig felteszem a kezem, de aztán a tanulságokat leszűrve igyekszem minél hamarabb túllépni a történteken.

Egy lengyel is lehet brazil

– Gyanítom, ez ügyben sokat segített, hogy kapuskollégái egytől egyig kiálltak ön mellett.
– Jó érzés volt, ezúton is köszönöm nekik, de akkor ezen a ponton szögezzük le: ez nem klubcsapat, hanem a válogatott, itt aztán senkinek nincs bérelt helye. Annak kell játszania, aki a legjobb, ez egyértelmű. Hiába Király Gábor a csapatkapitány, az nem jelenti azt, hogy az összeállításnak vele kell kezdődnie. Amúgy emiatt nem aggódom, ha a kapitány úgy látja, hogy Végh Zoltán jobb formában van, mint én, akkor úgyis őt szerepelteti. Ez így is van rendjén.
– Figyeltem önöket, kapusokat az edzésen, úgy tűnt, kiváló kapcsolatban vannak.
– Örülök, ha kívülről is látják. Ha valamelyik poszton, akkor a miénken óriási szükség van arra, hogy odafigyeljünk a másikra. Nem csupán azt kell tudni a másikról, hogy fáj-e a lába vagy azt, hogy mit játszott a csapata legutóbb, hanem szinte mindent. Csakis így tudjuk segíteni egymást. Ha Zolira esik a választás, akkor, higgyék el nekem, mindent megteszek majd, hogy tökéletes állapotban álljon be a kapuba.
– Azért kétlem, hogy élete legnagyobb lehetőségéről ilyen könnyedén lemondana.
– Sokan úgy vélik, kínos, kellemetlen nekem, ha azt feszegetik, hogy esetleg kimaradok, holott ez egyáltalán nincs így. És hogy a legnagyobb lehetőség lenne? Hm… Ezzel azért várjunk, mert még csak huszonhét esztendős vagyok, amikor a kontinensviadalt rendezik, huszonnyolc leszek, a következő világbajnokság idején harminc, míg a 2008-as Európa-bajnokság évében harminckettő. Nem sok, ugye? Nehogy félreértsenek, ezzel nem azt akarom mondani, hogy évek múltán is én leszek a kapus, legfeljebb azt, hogy van még időm. Az viszont tény, hogy a szombati összecsapás nagyon fontos lesz. Fontos nekünk, játékosoknak, fontos a magyar labdarúgásnak, fontos a magyar nemzetnek.
– Valóban úgy érzi, hogy fontos az országnak? A rigai vereség után kevés olyan drukker akadt, aki ne kiabált volna kígyót-békát a válogatottra…
– Csalódtak bennünk, ezt jól tudjuk. Megjegyzem, mi is csalódtunk magunkban, én is csalódtam magamban. Mégis azt kérem, amíg van esélyünk, addig adják meg nekünk a sanszot. Ha nem nyerünk, ha nem sikerül továbbjutnunk, akkor lehordhatnak, szétszedhetnenk minket, belénk is rúghatnak, de most, amikor még a kezünkben van a sorsunk, tartsanak ki mellettünk!
– Hogy a jövőben dédelgessék a csapatot, nem kell mást tenniük, csak megverni a lengyeleket…
– Győzni akarunk, persze, hogy győzni akarunk. Mást nem is mondhatok ezzel kapcsolatban.
– Gondolom, boldogan olvasta, hogy egyik legjobbja, Emmanuel Olisadebe nélkül kel útra a rivális.
– Egyáltalán nem voltam boldog. Mert aki helyette szóhoz jut, az bizonyítani akarja, hogy jobb, mint Olisadebe. Mellesleg én mindig úgy készülök, hogy a világ legjobbjai ellen szállunk harcba. Ezekben a napokban például arra számítok, hogy a lengyelek támadói is tudják azt a labdával, amit a brazilok. Ha a gyepen kiderül, mégsem zsonglőrök, abból én jövök ki jól…

A pozitív szemlélet előnyei

– Nevezzük ezt pozitív felfogásnak?
– Nevezzük már csak azért is annak, mert ez jellemző rám. Így lehet fejlődni, így lehet még többet elérni. Nem fogja kitalálni, de én még a rigai mérkőzésben is találtam jó dolgokat.
– Erre tényleg nem tippeltem volna…
– A barátaim figyeltek fel rá, nem én: egy háromnál akadt egy bravúrom, ha azt a lövést nem fogom meg, egy négy a vége, és akkor az egymás elleni összevetésből a lettek kerülnek ki jobban, vagyis nekik a döntetlen is elég lenne Svédországban a továbbjutáshoz. Természetesen ezzel nem frankózni akarom magam, csupán egy példát hoztam fel a pozitív szemléletre.
– Valami jót mondhatna a végére is.
– Szombaton azért megyünk fel a pályára, hogy nyerjünk. Ennél jobb nem jut eszembe, de szerintem ebben minden benne van.