Aki abban a pillanatban látta Gellei Imre arcát ez alkalommal, csak magam, aki a szövetségi kapitánnyal beszélgetett , mindenféle mérés nélkül tudhatta: a kapitány vérnyomása jóval a normál érték fölé kúszott.
Futottak még: Fehér Miklós (jobbra), Füzi Ákos, Lôw Zsolt, és aki a társaknak csak szurkolhatott, az a sérülésébôl felépülô Gera Zoltán (balra) (fotó: M. Németh Péter)
Futottak még: Fehér Miklós (jobbra), Füzi Ákos, Lôw Zsolt, és aki a társaknak csak szurkolhatott, az a sérülésébôl felépülô Gera Zoltán (balra) (fotó: M. Németh Péter)
A reakció tökéletesen érthető volt, és nem is szorult külön magyarázatra… Gellei Imre gondolatai valahol a szombati összecsapás körül jártak, a szakmai munka irányítója arról beszélt nagy beleéléssel, hogy a védekezésben, valamint a támadásban mekkora fegyelemmel és figyelemmel kell futballozni ahhoz, hogy a győzelmet a magyar válogatott szerezze meg szombaton a lengyelek elleni sorsdöntő Eb-selejtezőn, amikor… Amikor mellélépett egy fiatalember, illedelmesen bemutatkozott – a név aligha lehetett ismerős a szövetségi kapitány számára… –, majd közölte: a sportminisztérium megbízásából érkezett a kollégájával együtt, mégpedig azért, hogy néhány találomra kiválasztott labdarúgón doppingvizsgálatot végezzen. E hír úgy érte a kapitányt, mint derült égből a villámcsapás, ám egyáltalán nem azért, mert esetleg attól kellene tartania, hogy valamelyik futballistájával problémák adódhatnak. Az értetlenség nem annak szólt, hogy Gellei Imre megkérdőjelezné az efféle vizsgálatok szükségességét, létjogosultságát, azzal azonban már nehezen tudott mit kezdeni, hogy miért éppen egy sorsdöntő mérkőzés előtt kell a felkészülést ily módon megzavarni. Azonban a kapitány européer ember, és néhány pillanattal később csendben átnyújtotta a válogatott keret névsorát a doppingellenőrnek, közölte, hogy Szabics Imre egyelőre nincs még ott az edzőtáborban, majd újra arról kezdett beszélni, hogy edzőnek, labdarúgónak mit is jelenthet a szombati derbi. "Az első pillanattól nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a labdarúgókkal egyénileg és csoportosan is beszélgessek – mondta a délelőtti tréninget követően a kapitány. – Elmondtam a játékosoknak, hogy tudniuk kell, ebben az összetételben a Lengyelország elleni kilencven perc akár az utolsó fellépés is lehet, de természetesen azt is tudatosítottam bennük, hogy mi azért jöttünk össze, hogy ez ne így legyen. A helyzetünk nem könnyű, hiszen az ellenfelünknek hozzánk hasonlóan csakis a három pont megszerzése számít elfogadható eredménynek, és ne legyen kétsége senkinek, hogy a lengyelek megpróbálnak élni az utolsó lehetőséggel. Biztos vagyok abban, hogy a riválisunk egészen a körívig feltolja majd a védekezését, míg támadói már a mi térfelünkön megpróbálnak labdát szerezni, nekünk azonban minden helyzetre tudnunk kell a megfelelő lépést.” Remélhetőleg így lesz, ám egyetlen pillanat erejéig még érdemes visszatérni a doppingellenőrzésre. Öt légiós, Korolovszky Gábor, Fehér Miklós, Lőw Zsolt, Lisztes Krisztián és Dárdai Pál esett át az ellenőrzésen, és ha arra gondolunk, hogy amikor a tatai edzőtáborban legutóbb megjelentek az ellenőrök, akkor megfelelő eredményt ért el a válogatott – a gól nélküli döntetlen akkor annak számított Lengyelországban –, így reménykedhetünk, ezúttal sem lesz másként. Igaz, a megfelelő eredmény ezúttal nem a pontszerzés, hanem csak a győzelem… A délelőtti edzésen egyébként öt futballista, Szekeres Tamás, Lipcsei Péter, Dragóner Attila, Fehér Csaba és Kenesei Krisztián külön gyakorolt a többiektől, mégpedig azért, mert a foglalkozás előtt valamennyien jelezték a kapitánynak, kisebb-nagyobb gondjaik vannak. Fehér Csabáról már eddig is lehetett tudni, hogy a Breda Newcastle elleni UEFA-kupa-meccsén kapott rúgás miatt erősen kérdéses a hét végi játéka, az azonban új információ, hogy Lipcsei Péter és Szekeres Tamás a DVSC–FTC rangadón szedett össze kisebb sérülést, míg Dragóner Attila gyomorrontással bajlódott az elmúlt napokban. Kenesei Krisztián szombati játékát nem fenyegeti veszély, csakhogy a támadó lábai érzik, hogy tíz nap alatt öt mérkőzést kellett Kínában játszania. Volt, aki egyedül gyakorolt… Elekes József irányításával ugyanis egyedül Gera Zoltán tréningezett. A Ferencváros csatáráról tudott, hogy kihagyta csapata legutóbbi bajnoki találkozóját, azonban aki látta, hogy a futballista milyen intenzitással, akarattal gyakorolt, annak kétsége nem lehet afelől: amennyiben Gellei Imre úgy dönt, akkor Gera Zoltán szombaton ott lesz a lengyelek elleni csapatban. Amúgy a támadó az edzés végén megmutatta, hogy kapusnak sem utolsó, és olyan védéseket mutatott be a gólvonalon, ami egy profi kesztyűsnek is becsületére vált volna. "Laci bá’, száz fekvőtámaszt csinálok, ha hatból egyet berúg nekem” – kiáltotta Gera Zoltán a válogatott pályaedzőjének, Dajka Lászlónak, ám az egykori 24-szeres válogatott csatár nem vállalta, hogy 30 méterről próbára teszi a "vészkapus” képességeit… Kapusok dolgában tehát jól állunk, de hát ezt eddig is tudtuk. Az edzés időpontjában egyébként foglalt volt az edzőtábor másik füves pályája is, méghozzá nem is akármilyen apropóból. Tizennégy szakember vizsgázott, és reménykedett abban, hogy ezentúl ő is elmondhatja magáról: megvan neki a legmagasabb magyar edzői képesítéssel, vagyis tulajdonosa a pro-licencnek. Tudni kell, hogy Magyarországon eddig 17-en szerezték meg ezt a képesítést – közöttük a sajnálatosan fiatalon elhunyt Simon Tibor –, és legközelebb úgy két év múlva lesz lehetősége a licenc megszerzésére 10-15 trénernek. Kedd délelőtt még Pintér Attila, Bognár György, Mészöly Géza, Pajkos János, Glázer Róbert, Tornyi Barnabás, Várhidi Péter, Szentes Lázár, Kiss Károly, Gergely Károly, Szabó András, Tamási Zsolt, Vágó Attila és Rugovics Vendel bízott abban, sikeres lesz a vizsgája, csakhogy az edzőképzés vezetője, Mezey György már ekkor elmondta, bizony lesznek olyanok, akiknek a vizsgát meg kell ismételniük… Ebéd előtt néhány profi kedves kötelezettségének tett eleget, ugyanis Horváth Gábor, a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének főtitkára az elmúlt két bajnoki év legjobb idegenlégiósának választott Király Gábornak és Dárdai Pálnak adott át emlékplakettet, valamint a 2002–2003-as szezon legjobb utánpótláskorú futballistájának, Szabics Imrének a plakettjét hozta el a táborba. A délutáni gyakorláson a különböző taktikai variációk elsajátítása jelentette a fő feladatot, de a rengeteg sarokrúgást és szabadrúgást látva azt is sejteni lehetett, Gellei Imre mindent elkövet azért, hogy csapata ne kapjon ugyanúgy rögzített helyzet végén gólt, mint a legutóbbi két fellépésén Szlovéniában és Lettországban. S ha ez a törekvése sikerrel jár, akkor a győzelem is összejöhet.