Fehér Miklós is játszhat

Pontosabban a lett pénz (e pillanatban) olyan hihetetlenül erős, hogy a magyar élet forgatagában a tízezer forintját odahaza könnyeden elveszítő ember boldogan kotorászik a zsebében valami kis apró után, hogy kifizesse a helyi boltosokat.
Kapaszkodjanak meg: errefelé egy latért – ez a lett pénzegység – adnak fél (nem tévedés fél!) dollárt, az eurót éppenhogy még beváltják, igaz, volt olyan bank, ahol a forintot is elfogadták – körömnyi rézszinű fityingeket adtak (volna) ötezerért.
Boldog emberek…
A villamoson (jegyár 5, avagy 20 santini) még az utastér felé fordított ülésen jegyárusító néni ül – szóval, ez itt meseország, vagy csak megállt az idő.
Meg nem állhatott, mert a Reval Hotel Latvija, amelyik szálló a Lettország–Magyarország Eb-selejtezőről tudósító újságírók főhadiszállása 27 emelet magas, csupa üveg palota, az oldalán a semmiben felfutó lifttel (aki szédül, szálljon ki!), és olyan panorámával, hogy ha úgy szottyanna kedvünk, akkor bizony ma este az égből, kényelmes karosszékben lógatva a lábunkat bámulnánk be a Skonto-stadionba, hogy ugyan alant, azaz negyven, ötven méterrel lentebb, kicsit észak felé hogyan is küzdenek a mi derék fiaink a lett legényekkel. Ehelyett ott fent, az égben azon gondolkodunk, hogy ott lent májusban csatlakozás lesz, és ez bizony meg is látszik: mi mindenesetre a futballválogatott küldöttségével hétfőn megérkeztünk Európába – Lettországba…
Riga csupa gyönyör és boldogság.
Szó szerint.
Ennyi – khm… – ledér szórakozóhelyet egymás mellé, köré zsúfolva kevés városban látni. Mindenesetre Riga báját nem nyomják el a bájaikat aprópénzért az igencsak kulturáltan felépített szórakozóhelyek félhomályában megmutató északi szőke szépségek, emígyen senki nem érezheti rosszul magát a városban.
Lehet sétálni gondtalanul éjjel a belvárosban, lekukucskálni a hidakról a Duna-széles, méltósággal hömpölygő Daugava-folyóra, és lehet tanulni, mondjuk éppenséggel a futballpályákon (még a legkisebben, a válogatott számára edzéslehetőséget biztosító Universitat-sporttelepen) másféle rendet is, hogy a füvet kímélni kell, arra civilnek utcai cipőben lépni tilos.
A sok csalogató minden földi jó közepette amúgy csak futballügyekben lehet némi hiányérzet.
Ez a játék ugyanis errefelé nem dobogtatja meg a honfiúi és leányi szíveket, és ha arról írunk, hogy Lettországban szerény a felvezetése az este kezdődő Eb-selejtezőnek, akkor nem is írtunk semmit. Pedig történelmi meccs ez a mostani, a hajdan svéd, majd később szovjet uralom alatt álló, immáron szabad államban még nem játszott a magyar válogatott, ráadásul a tét sem kicsi: ha a mieink győznek (és a lengyelek kikapnak a svédektől) biztos csoportmásodikok, ha a lettek nekidurálják magukat és netán nyernek, akkor az ő esélyeik még nem foszlanak szét.
Csakhogy ez utóbbiban az itteniek sem nagyon reménykednek már, azért aztán nagy a közöny. A lengyelek elleni szombati vereség kioltotta a futball-lázat.
És ha már láz…
Hétfői jelentésünkben riadt mondatokban számoltunk be arról, hogy a Gellei Imre szövetségi kapitány által centerposztra álmodott Fehér Miklósnak hőemelkedése van, azonban a kedden Magyarország felé repített tudósítás már úgy szól, hogy a Benfica légiósa az egészséges emberekre jellemző testhőmérséklettel csatlakozott a buszos rigai városnézésre induló társakhoz.
Ám, hogy legyen némi újabb izgalom: a magyar válogatott tegnap déli sajtótájékoztatója előtt érkezett az a hír, hogy a svéd utánpótláscsapattól az UEFA három pontot levont. A nagyválogatott mellett emígyen az olimpiai gárda továbbjutási esélyei is megnőttek.
Nem véletlen, hogy most többségében vannak az optimisták, kicsit rózsaszínűbb a világ a válogatottnál, hiszen a lett nemzeti tizenegy nem verhetetlen, de…
Itt kell befejezni a történetet arról, hogy Rigában most minden nagyon szép, minden nagyon jó.
Ugyanis hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a szerdai meccset elég kedden szavakban lejátszani, és hogy a sikerhez nem kell más, mint néhány szépen megfogalmazott mondat, és hogy a fogadkozás tökéletesen helyettesíti a külsővel elcsavart hajszálpontos passzokat, a telicsüddel a jobb felső sarok irányába meglőtt labdát.
Fájdalom, a pályán nem lehet hibázni.
Ahhoz, hogy a 2004-es Európa-bajnokságról, a magyar válogatott esetleges részvételéről legalább még néhány hétig álmodozni lehessen, itt Rigában kell a legtöbbet tenni.
És, ugye, Portugália megérne egy győztes gólt?
Egy portuGÓLT…

Lettország–Magyarország

Riga, Skonto-stadion, 20 óra
Vezeti: Bor Larson (Jens Larsen, Rasmussen – mindhárman dánok)

Lettország:
Kolinko 40 – Zirnis 9/0, Zemlinskis 86/7, Stapanovs 59/2, Balgonadezdins 59/0 – Bleidelis 70/7, Astafjevs 94/10, Lobanovs 38/1, Rubins 43/6 – Verpakovskis 24/5, Prohorenkovs 7/1.
Szövetségi kapitány: Aleksandrs Starkovs

Sérült: Pahars (izomhúzódás)
Eltiltva: Laizans (piros lap), Isakovs (két sárga lap)

Magyarország:
Király 44/ – Lipcsei 50/1, Dragóner 22/0, Juhár 18/0 – Fehér Cs. 28/0, Lisztes 44/7, Dárdai 37/3, Lőw 12/1 – Gera 11/5 – Fehér M. 23/7, Szabics 4/5
Szövetségi kapitány: Gelli Imre

Sérült: Urbán (bokamûtét után), Korolovszky (vállszalaghúzódás)
Eltiltva: –

A magyar válogatott hófehér szerelésben fut ki a pályára, míg a házigazda lettek tetőtől talpig bordóban feszítenek majd.