Magabiztosabb lett a csatár

A 27 esztendős támadó az 2002–2003-as idényben szerzett tíz találatával házi gólkirály lett a sárga-kékeknél, és majd’ tucatnyi gólja – no és az a tény, hogy a Siófok FC anyagilag ellehetetlenült – már előrevetítette, hogy Fülöp máshol folytatja pályafutását. Főként, mert a korábban a Ferencvárossal bajnoki címet nyerő játékost már a tavasszal megkereste az akkor még az osztrák másodosztályban szereplő, most viszont már az élvonalban játszó SV Mattersburg. Tegyük hozzá: amíg korábban nem álltak sorban a kérők, a nyáron szinte az összes magyar élvonalbeli együttes is kiszemelte magának a labdarúgót. Fülöp azonban a kitartóan érdeklődő, és konkrét ajánlattal előrukkoló mattersburgiakhoz igazolt.

– Utólag mit gondol, jól döntött a nyáron, amikor Ausztriába igazolt?
– Egyáltalán nem bántam meg, hogy klubot és országot váltottam – mondta Fülöp Zoltán. – Mert noha az osztrák futballt csak kevéssel jegyzik előkelőbb helyen, mint a magyart, azt a saját bőrömön tapasztalom, hogy még errefelé is sokkal gyorsabb ez a játék, mint otthon. Huszonhét évesen pedig a legjobb korban vagyok, hogy légiósként is kipróbáljam magam. Erre most volt lehetőségem, tehát bolond lettem volna kihagyni ezt a ziccert…
– Mindenesetre két gólt már szerzett új csapatában…
– Nos, a játék jól megy, legalábbis az edzőm elégedett velem, de tudom, hogy többet kell nyújtanom hosszú távon. Sajnos egy kicsit még lassú vagyok az itteni tempóhoz. Kell még egy kis idő, míg hozzászokom az iramhoz; addig sok futással és harcossággal próbálom ellensúlyozni a hátrányomat. Kettő plusz egyéves megállapodást kötöttem a Mattersburggal, és szeretném bebizonyítani, hogy megállom a helyem egy, a magyarnál valamivel erősebb bajnokságban is. Abban pedig biztos vagyok, hogy az itt töltött időszak a hasznomra válik majd.
– Pedig – ne vegye sértésnek – korábban volt olyan időszaka a pályafutásának, amikor az is kétséges volt, hogy a magyar élvonalban helye lehet.
– Kétségtelen, hogy az elmúlt idényben nyújtottam eddigi pályafutásom legjobb teljesítményét. S az is igaz, hogy régebben nagyon zavart a sok kritika, a lelátói bekiabálás. Lelkizős játékos voltam, az a fajta, aki, ha kihagyott egy helyzetet, utána percekig lehajtott fejjel baktatott a pályán. Ezek után persze, hogy elügyetlenkedtem a legnagyobb lehetőségeket is. Ám Siófokon Csank János és Vass László keze alatt megtanultam valamit, amit már senki sem vehet el tőlem. Ma már nem az a fontos, hogy mit mondanak a teljesítményemről, hanem az, hogy ki mondja! Ez nagy különbség. Csanktól és a siófoki vezetőktől megkaptam a bizalmat, amire már régóta vágytam, s remélem, mások is úgy érzik, hogy éltem a lehetőséggel. Ha kimaradt egy helyzet, nem kellett szégyenkeznem, nem kellett attól tartanom, hogy lecserél az edzőm, és ez nagyon sokat segített. A Ferencvárosnál annak idején ez nem így működött, de az egy teljesen más közeg. Nagyon örülök, hogy Siófokon mindenkinek bizonyíthattam. Az elmúlt egy évben rengeteget fejlődtem mentálisan, sokkal magabiztosabbá váltam, és ez kihat a pályán mutatott teljesítményemre is.