A neheze csak most következik

Noha csak a győzelem volt elfogadható San Marino ellen, addig senki sem nyugodhatott meg a magyar drukkerek közül, amíg a mieink meg nem szerezték a vezető gólt. Minthogy azonban ez már az ötödik percben sikerült (Böőr Zoltán révén), majd Lisztes Krisztián pompás szabadrúgásgólja már kétgólos vezetést jelentett, nem sokáig izgult a magyar küldöttség. Ezzel együtt értékes és látványos győzelem született a miniállamban, vélekedett feljegyzéseiben a szövetségi kapitány, amikor e siker fontosságára hívta fel a figyelmet.
"Lehet persze kötelező és könnyű győzelemként aposztrofálni a San Marinó-i meccset, s én magam sem tulajdonítok neki a kelleténél nagyobb jelentőséget – írta naplójában Gellei Imre. – Ami nagyon fontos, hogy ezúttal is örömet szerezhettünk szurkolóinknak. Gyönyörű gólokat rúgtak játékosaink, Lisztes Krisztián egyenesen remekül játszott, Szabics Imre újra eredményes volt – és néhány nap múlva, lám, a Stuttgarthoz szerződött… –, megint volt szabadrúgásgólunk, egyetlen sárga lappal »hoztuk« a meccset, ráadásul mindezt a televíziónézők is láthatták. Esetünkben ennek is örülnünk kell, s el kellett fogadnunk, hogy – noha válogatott csapatról van szó – a televíziós szerződéseket is az eredményeink befolyásolják. Nos, amíg első, svédországi selejtezőnket idehaza nem közvetítette a televízió, addig mostanra a sorozat végéig érvényes megállapodás köttetett. S ha szót ejtek azokról a részletkérdésekről, amelyek munkánkat befolyásolják, még nagyon sok mindenről kellene beszélnem, és sokaknak kellene köszönetet mondanom. Közülük hadd emeljem ki a kluboknál dolgozó kollégáimat, minden edzőt, aki a hétköznapok munkájával és értő tanácsokkal »játékost ad« a válogatottba; a külföldi segítőimet, akik szemmel tartanak minden potenciális válogatott játékost. Az ismét remek formában lévő Lendvai Miklós visszatérését például részben Kenderesi Istvánnak, belgiumi segítőmnek köszönhetem; a mérkőzések megfigyelőit – az említetteken kívül Hegedűs Gábor San Marino csapatáról gyűjtött be minden információt, de segített Ruzics Miklós, Gálhidi György és Szabó György is –; az MLSZ sajtóosztályát, amely a mindennapok kommunikációjának koordinálása mellett például a lettekről gyűjtött igen használható információkat, és a sort még sokáig folytathatnám. Azokkal a játékosokkal például, akiknek egy vagy két meccs – vagy annyi sem! – jutott az elmúlt esztendőben, de mindig készséggel állnak a csapat rendelkezésére, ha szükségünk van rájuk: Miriuta Vasile, Kabát Péter, Salamon Miklós, Sebők József, Zavadszky Gábor, Füzi Ákos, Molnár Balázs, Szamosi Tamás, Komlósi Ádám, Korolovszky Gábor, Tokody Tibor vagy éppen Halmosi Péter, akinek szereplését kíváncsian figyelem majd új klubjában, a Debrecenben. Közülük olyan fiatal játékosok is akadnak, akik rendszeresen ültek a kispadon anélkül, hogy a tétmeccseken lehetőséget kaptak volna – igaz, inkább ők üljenek a padon, hiszen így megszokhatják a légkört, s előbb-utóbb stabil emberek lehetnek, mintsem hogy rutinosabb játékosokat áltassak feleslegesen.”
Az elmúlt esztendő eseményeinek sajátos, szövetségi kapitányi szemszögből való összefoglalása után Gellei Imre fontosnak érezte kijelenteni, hogy egyelőre nincs oka ünnepelni a válogatottnak, hiszen a soron következő igen nehéz mérkőzések döntik majd el az eddigi eredmények értékét.
"Nagyon sokak rengeteg munkája volt abban, hogy idáig eljutottunk, ám ha most valaki azt gondolja, hogy máris magunkat ünnepeljük, az nagyon téved. Erre nincs is semmi okunk, hiszen csak a feladatok egy részén vagyunk túl, s az eddigi erőfeszítések csak akkor érhetnek valamit, ha a folytatásban is a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. A legnehezebb mérkőzéseink – meggyőződésem – még hátravannak, hiszen a Szlovénia elleni edzőmeccset követően győznünk kell az odahaza még veretlen Lettország otthonában, és alighanem három pontra lesz szükségünk a lengyelek ellen is a sorozat utolsó hazai meccsén a Puskás-stadionban. Öszszegezni, messzemenő tanulságokat levonni tehát még nincs okom, ezzel a sorozat végéig várni kell. Egyelőre dolgoznunk kell tovább, hogy szurkolóink az ősszel is ugyanazt a lelkes, a magyar színekért szívvel harcoló csapatot láthassák, amely a tavasz végére kialakult. Minden erőfeszítésre, mindannyiunk összefogására és minden buzdításra szükségünk lesz…”

Statisztika a Gellei Imre által számításba vett játékosokról