"Öt meccsen tizenhárom pontot szereztünk, nem rossz, ugye? – folytatta a cottbusi gárda magyar légiósa. – Azt viszont nem hallgathatom el, hogy ez egyszer a szerencsére sem panaszkodhattunk, a házigazdák ugyanis vagy hetven percen át mezőnyfölényben futballoztak, és nem egy kecsegtető gólszerzési lehetőséget szalasztottak el. Az elején talán megleptük Lisztes Krisztiánékat azzal, hogy meglehetősen hevesen támadtunk, s a nagy offenzívának az ötödik percben meg is lett az eredménye. Később persze átvette a kezdeményezést a Werder, de a hátralevő nyolcvanöt percet sikerült kihúznunk… Egy-két hibám ugyan akadt, ám a végeredmény ismeretében talán kijelenthetem: nem ment rosszul a játék. Jövő héten jön hozzánk a Bayern, óriási meccs lesz, már egy hete elkeltek a belépők. No igen, mindenki kíváncsi arra a két együttesre, amelyik remekel mostanság…”
Aligha meglepő, a Lőwhöz hasonlóan mindvégig a gyepen tartózkodó Lisztes Krisztán korántsem volt boldog a lefújást követően: "Megtettem mindent, hogy visszaszerezzem a helyemet a kezdő tizenegyben, sajnálom, hogy ez a pontszerzésre sem volt elég. A Cottbus rúgott gyorsan egy gólt, aztán viszszaállt tíz emberrel védekezni, és bár volt sanszunk bőven az egyenlítésre, nem éltünk velük. Meglehet, azért nem tudtunk nyerni, mert ellenfelünk jobban akarta a három pontot, ráadásul néhány társam csődöt mondott ezen a napon. Csupán egy vigaszom akad: megszereztem Lőw Zsolt mezét…”