Már csak Noé bárkája hiányzott

Az egész azzal kezdődött, hogy megnéztük az időjárás-jelentést.
Szerdán Ciprus fölött beborul az ég, és egész napos esőzés várható – mondhatta a helyi Aigner Szilárd, amit mi természetesen nem értettünk, ám a felhőből alászálló vízözönt mutató grafika egyértelműsítette, hogy érdemes lesz feltankolnunk esernyőből.
Bevalljuk, ekkora felhőszakadásra azért mi sem számítottunk. Reggel kilenckor még csak azt vettük észre, hogy szokatlanul hideg és szeles az idő, aztán egyszercsak elkezdett zuhogni. Csak hullott és hullott, Larnacától egészen Nicosiáig, így kevésbé mutatósra sikeredett az autópálya-nézés. Mivel az MTK sem játszhatta le a szerdára tervezett edzőmeccsét, félő volt, hogy esetleg az olimpiai csapat is alkalmas pálya nélkül marad, ám a ciprusiak nem akarták elszalasztani az alkalmat, hogy végre megmérkőzhessenek Róth Antal csapatával. A mintegy ötven kilométeres út végén megkönnyebbültek a játékosok, amint buszuk egy hipermodern stadion mellett gurult le az autópályáról. Fájdalom, a helyszín csalóka volt, hiszen még egy negyedórás buszos külváros-látogatás (értsd: eltévedés) várt rájuk, mire feltűnt a Lakatamilasz-stadion. Ez azért már méltóbb helyszín volt egy nem hivatalos meccsre is, mint a kedd esti, hiszen volt lelátója, és a büfében terjengő dohányfüst azt is jelezte, hogy errefelé bizony emberek is szoktak járni.
Mire a futballisták lecuccoltak a buszról (a sietséget az egyik csomagtartó ajtaja bánta…), sokkal vizesebbek voltak, mint a bosnyákok elleni meccs után. Pedig akkor is alaposan meghajtotta magát a válogatott, jó játékkal simán győzött 3–0-ra az erősnek beharangozott ellenféllel szemben. Meglepve kérdezgették is egymást a meccs után a magyarok, hogy valóban ez a csapat verte meg Romániát és ikszelt Norvégiában. Valóban ez, csak hát kedd este a két sorra osztott olimpiai együttesünk sokkal jobb volt, és különösebb megerőltetés nélkül rámolt be egy hármast az ellenfélnek.
Fájdalom, a bosnyákok igazolták az agresszív játékukról keringő híreket, és néha bizony keményen odapakoltak. Ennek áldozata lett Weitner Ádám is, aki a bokájára elhelyezett rúgás miatt a második meccset kénytelen volt kihagyni.
"A második félidő közepén kaptam egy nagyot, akkor ápolni is kellett, de miután visszamentem, megint belém rúgtak egyet-kettőt” – mondta a győri csatár, aki így kimaradt a "vízilabdából”. Pedig neki aztán elég rutinja lehet ebben a sportágban is, lévén, nemrég az ETO-val Törökországban hasonló körülmények között táborozott.
A sárdagasztás másik mellőzöttje Bajzát Péter volt – a debreceni támadó még vasárnap megsérült, így a meccs előtti bemelegítés gyanánt nyugodtan kockázhatott egyet a fentebb említett dohányfüst egyik eregetőjével. Bár a ciprusi ellenfél a hazai pálya minden előnyét élvezhette (kiismert szék, kézre álló kocka, jobbon ülő hölgy), Bajzát nem vallott szégyent, és nyert néhány partit, amin persze leginkább ő maga lepődött meg.
A Ciprus elleni magyar siker már nem okozott volna ekkora meghökkenést, pedig egy éve a szigetiek válogatottja legyőzte a Vasas-pályán a magyarokat. A kötelező visszavágásban az akkor szereplők közül Koplárovics Béla és Halgas Tibor is egyetértett, pláne, hogy ezúttal az olimpiai válogatott, nem pedig az NB I B-s bajnokságból verbuválódott egylet játszott a ciprusiak ellen.
A magyarokat nem is zavarta különösebben, hogy a Lakatamilasz-stadiont nyugodtan átkeresztelhettük volna Komjádi-uszodának, ott folytatták, ahol kedd este félbehagyták: néhány perc elteltével Torghelle Sándor nagyon okos góllal szerezte meg a vezetést. Igen ám, de rövidesen itt is érvényesült a hazi pálya előnye, és sokkal jobban, mint a kockajátékban, hiszen a vézna ciprusi jobbszélsőt lazán elfújta a szél, ám a helyi játékvezető úgy döntött, hogy Máté Péternek is köze volt a földre kerüléséhez, és a megítélt büntetőre hiába vetődött jó irányba Balogh János, a labda a jobb alsóba került.
Ezzel le is tudták a csapatok az első félidőt, az irreális körülmények kötött nem lehetett igazán szépen játszani. Csupán azon filozofálgattak a tribünön ülő magyarok, mikor fut be végre Noé a bárkájával, mivel ő szokott ilyen időben közlekedni…
Sajnos, fordulás után sem csillapodott a szél és az eső, így sok szót nem érdemes vesztegetni a játékra – abból ugyanis nem nagyon volt. A legcsodásabb mozdulat azonban megérdemel egy mondatot: néhány perccel a vége előtt ugyanis Buzsáky Ákos gyönyörűen csavarta kapura a labdát, és az éppen a bal felső sarokban landolt. Ennyiből sem tűnik éppen mindennaposnak a találat, hát még ha hozzátesszük, hogy Buzsáky szögletből rúgta a gólt… Kár, hogy sokáig megint nem örülhettünk, hiszen egy hatalmas védelmi hibát kihasználtak a ciprusiak, így békés döntetlennel ért véget a 80 perc. Nyolcvan, mert a második félidőt a játékvezető hamarabb lefújta, mondván, nagyon sérülésveszélyes már a pálya. Pedig nem volt az sokkal rosszabb, mint két órával ezelőtt – inkább kicsit félt a bíró, nehogy véletlenül meglegyen az a harmadik magyar gól is…