Barátságtalan időben rendezett barátságos mérkőzés Cipruson Bulgária ellen – magyar szempontból az utolsó állomás a sorsdöntő, március végi, április eleji Európa-bajnoki selejtezők előtt. Ezt a találkozót tehát muszáj volt a selejtezőket szem előtt tartva figyelni, még akkor is, ha a mostoha körülmények miatt több taktikai variáció gyakorlása eleve lehetetlenné vált. Ugyanakkor természetesen az időjárás az ellenfelet sem kímélte, bár mint kiderült, végül magára a meccsre sem voltak tekintettel az elemek… Eleinte azt gondolhattuk, mivel a futballban a széllel, az esővel is olykor együtt kell élni, talán sok minden kiderülhet: így az is, hol tart ma a magyar válogatott. Ha az összeállítását nézzük, akkor nyugodtan elmondhatjuk, Gellei Imre fejében összeállt a legerősebbnek ítélt csapat. A félbeszakadt összecsapás előtt egyébként mindössze Gera Zoltán kiesése jelentett gondot, ám az Eb-selejtezők kapcsán kijelenthető: ha ő egészséges lesz, módosulhat a mostani kezdő tizenegy. Ám arra már most mérget vehetünk, hogy a kapitány a legszívesebben nagyjából a bolgárok ellen pályára küldött csapatot nevezné március 29-én a lengyelek ellen is. Ez annyira igaz, hogy Gellei Imre a találkozó előtt elárulta: bár akár nyolcat is cserélhetne, pusztán két cserében biztos; az egyik Szűcs Lajos lesz a szünetben, a másik pedig Bodnár László, hiszen Fehér Csaba vasárnap nehéz bajnokit játszott (hát igen, akkor még nem lehetett tudni, hogy a meccs csak 45 percig tart, így végül Szűcs és Bodnár hiába várt a bevetésre). Sőt, csaknem biztosan pályára lépett volna Sebők József is, emígyen a ciprusi AEL játékosa is pechesnek érezheti magát.
Lisztes Krisztián (balra) az irreális pályán is lendületes volt, néha szabálytalanul sem tudták feltartóztatni a bolgár középpályások
A meccs előtt úgy véltük: a bolgárok elleni mérkőzés a gyakorlás és a presztízs miatt is fontos lehet. Egyébként a kezdő sípszó előtt némi meglepetést keltett, hogy az ellenfélnél csak a kispadon kapott helyet az egyik legnagyobb sztár, a leverkuseni Dimitar Berbatov, bár ettől jutott még a csapatba több magasan jegyzett klasszis. Az első néhány percben ennek ellenére a magyar csapat irányított, ami ezúttal abban merült ki, hogy valamivel többször jutott el ellenfele térfelére. A huszonkét játékos próbált alkalmazkodni a szélhez, a nehéz talajhoz, de a ritkán tapasztalható irreális körülmények nagyon gyakran keresztülhúzták számításaikat. Folyamatos futball nem alakulhatott ki, ígéretes akciók sora hiúsult meg azon, hogy egy-egy fontos passznál leragadt a labda a sárban. Így meglehetősen kiszámíthatatlanul zajlott a játék, amibe a zord természet meglepő fordulatokat csempészett.
A Gyepes Gáborral csatázó Zoran Jankovicsnak (balra) a gól elôtt szerencséje is volt
A félidő derekára aztán kiderült, a bolgároknak sikerült jobban alkalmazkodniuk. Gyakrabban keveredtek el a magyar tizenhatos környékére, a másik oldalon viszont Lisztes Krisztián és Dárdai Pál indításaival a két ék nemigen tudott mit kezdeni. Ez azonban csupán árnyalatnyi különbséget jelentett, helyzet tudniillik egyik oldalon sem alakult ki. Tiszteletre méltó volt, ahogyan mindkét csapat játékosai küzdöttek, igyekeztek az időjárással dacolva futballozni, de ez a csata többnyire roppant kilátástalan volt. Ennek ellenére Bulgária megszerezte a vezetést, köszönhetően a csúszós talajnak és a magyar védők figyelmetlenségének, ám szakmailag kicsit sarlatánság lenne levezetni az előny jogosságát, hiszen annyira esetleges volt minden, ami a pályán történt. Már ekkor érezhető volt: ennek a mérkőzésnek így, ilyen körülmények között nem sok értelme van… Érezték ezt a két csapat vezetői is. A szünetre bevonulva a ciprusi játékvezető behívta az öltözőjébe a magyar és a bolgár elöljárókat, és elmondta nekik: semmi értelmét nem látja a mérkőzés folytatásának. Ôk pedig habozás nélkül rábólintottak, és ez volt a legokosabb döntés, amit ebben a helyzetben hozni lehetett. "Értelmetlen volt ez a félidő is – mondta Lipcsei Péter az öltözőfolyosón. – Egy normális passzt nem lehetett adni, a gól előtti szituáció is nevetséges volt. A szél legalább három métert előbbre fújta a szabadrúgásnál a labdát, mi azt vártuk, hogy a játékvezető megismételteti, hiszen a szabadrúgás mozgó labdából szabálytalan. Ám ez nem oszt, nem szoroz, a lényeg az, hogy a mi érdekünkben sem szabad folytatni a játékot.” Ezt hangoztatta mindenki: ilyen körülmények között nagyon könnyen megsérülhetnek a játékosok, és ezt a kockázatot nem szabad vállalni. "Az első tíz percben még azt hittem, kialakulhat egy jó mérkőzés, de aztán minden teljesen irreálissá vált – mondta Gellei Imre. – Sajnos szakmailag értékelhetetlen volt az, ami a pályán zajlott, így egyetlen érv sem szólt a folytatás mellett.” Egy ember volt dühös a találkozó félbeszakadása miatt: Szűcs Lajos nagyon szerette volna gyarapítani válogatottságainak a számát. A félidő lefújásakor el is kezdett melegíteni, úgy szóltak neki bentről, hogy hagyja abba, mert nem állhat be a kapuba. "El vagyok átkozva – kesergett, miközben szedte le magáról a szerelését. – Úgy látszik, a sors sem akarja, hogy védjek a válogatottban. Belátom, hogy nem lett volna értelme a folytatásnak, de nem értem, miért velem szúr ki az időjárás!” A bolgárok sem bánták, hogy félbeszakadt a találkozó, ők is azt hangoztatták, hogy a játék ilyen körülmények között értékelhetetlen, és nem szabad kitenni a játékosokat a sérülés veszélyének. Volt tehát egy mérkőzés, amire a két ország szövetsége sokat áldozott, és sokat is várt tőle. Azért vitték Ciprusra, mert itt ilyenkor ideálisak a körülmények. A sors kegyetlenül megtréfálta őket…
Percről percre
Fény és árnyék
Mosolyogtató lenne szurkolótáborokról írni, de ezúttal tényleg igaz volt, hogy nem a mennyiség, hanem a minôség számított. A tucatnyi magyar és bolgár hihetetlen lelkesedéssel biztatta a két csapatot, cseppet sem érdekelte ôket, hogy ronggyá áznak és megfagynak, és bár kevesen voltak, kiváló hangulatot varázsoltak a stadionba.
A találkozó hivatalos nemzetközi mérkôzés volt, ezért keltett meglepetést, hogy miután a csapatok kivonultak a játéktérre, felsorakoztak, majd a játékosok intettek a közönségnek, szanaszét szaladtak. A két Himnusz tudniillik egész egyszerűen elmaradt, pedig a mérkôzés rangja megkívánta volna, hogy eljátsszák azokat.
4. perc: Lőw kapott jó labdát a balösszekötő helyén. Ballal lőtt, de nem találta el igazán jól el a labdát, ami azonban így éppen jó lett volna a másik oldalon érkező Tökölinek, de Zagorcsics szögletre mentett előle. 20. perc: Pazin a saját térfeléről indította Martin Petrovot, aki a balöszszekötő helyén átvette a labdát, majd 15 méterről ballal megcélozta a kaput, Király azonban biztosan fogta a középre tartó labdát. 29. perc: Egy előrevágott labdára a bolgár térfélen Pazin érkezett előnyösebb helyzetben, de a védő nem vette észre, hogy a kapus Zdravkov is meszsze kifutott a labdáért. A pillanatnyi zavart Tököli használhatta volna ki, a magyar támadó ballal egyből el is lőtte a labdát 18 méterről, de az elkerülte a jobb alsó sarkot. 35. perc: Martin Petrov balról, a szögletzászló közeléből végezhetett el szabadrúgást. Keresztbe lőtte a labdát, az ötös túlsó sarkánál Jankovics még le is vehette azt, majd a tehetetlen Király mellett jobbal a léc alá lőtt. 1–0 37. perc: Jankovics majdnem visszaadta a gólpasszt. A jobb oldalon cselezgetett, az alapvonaltól visszasarkalta a labdát Peev elé, aki hét méterről lőtt, de Király nagy bravúrral szögletre tessékelte a jobb alsó sarok felé surranó labdát.