A holland légiós esélyei

Gera Zoltán edzett egy jót. Csinált pár tucat fekvőtámaszt, néhány száz felülést – "úszógumija” biztosan nem nő, de az is biztos, hogy szerdán nem léphet pályára Bulgária ellen. A lábát képtelen használni, és még legalább egy hétnek el kell telnie ahhoz, hogy teljes értékű munkát végezhessen.
Ezzel a magyar csapat körüli egyetlen kérdőjelet tisztáztuk is. Mindenki más egészséges, kisebb gondot csupán az jelentett, hogy Bodnár Lászlónak a csomagja jelenleg világ körüli úton van, így kölcsön kellett kérnie egy cipőt, mert a sajátja a bőröndben utazgat. Igaz, őt talán ennél is jobban bántja, hogy a pénztárcáját is beletette a pogygyászba, ám ezen a csapat már nem tudott segíteni…
A bolgár válogatottról most csak annyit: hétfőn eldőlt, hogy Krasszimir Balakov és Sztiljan Petrov is kihagyja a magyarok elleni meccset.
Visszatérve Gellei Imre együttesére, a szövetségi kapitány három részre osztotta a keretet. A legkisebbel, azaz a két kapussal Tamás Gyula foglalkozott, a többség végezte az erre az alkalomra rendelt gyakorlatokat, míg a vasárnap bajnoki mérkőzéseket játszó Sebők József és Fehér Csaba könnyedén kocogott körbe-körbe. Velük tartott Dárdai Pál is, aki kicsit fájlalta a combját, de ez a könnyítés meg is oldotta a gondot, rá szerdán egész biztosan számíthat a kapitány.
Gellei Imre feje sajátos módon leginkább egy makkegészséges futballista, Szűcs Lajos miatt fájt. Az ugyancsak Cipruson edzőtáborozó Ferencváros – amely hétfőn két edzést tartott –, ugyanis kedden komoly mérkőzéseket játszik, előbb a második, majd az első csapat lép pályára, az ellenfél a román Steaua Bucuresti lesz, és a magyar együttes mindössze két kapust hozott magával: Szűcs Lajost és Udvarácz Milánt. Gellei Imre úgy tervezte, a válogatottban mindenféleképpen ad egy félidőnyi lehetőséget Szűcsnek a szereplésre, ám erre aligha kerülhetett volna sor, ha kedden a kapus 90 percet véd a Fradiban. A magyar válogatott gyalog félpercnyire lakik a Ferencváros szállodájától, így nem volt nehéz összefutnia a kapitánynak és Garami Józsefnek, a zöldek szakmai igazgatójának. A két szakember gyorsan szót is értett egymással, és megállapodásuknak alighanem Szűcs Lajos örült a legjobban: egy félidőt véd a Steaua ellen, egy másikat szerdán Bulgária ellen, tehát gyarapíthatja válogatottságainak a számát, Udvarácz pedig kedden három félidővel amolyan nonstop műszakot tart majd.
A délelőtti edzésre induló játékosok között kétségtelenül Fehér Csaba volt a leggyűröttebb. Ô hajnali négy órakor került ágyba, így pár óra alvás után már kelnie is kellett, és lényegében csak a reggelinél csatlakozott társaihoz. Ám nemcsak ezért nem volt fergeteges jókedve, klubcsapatának, a holland NAC Bredának a vasárnapi veresége is szemlátomást elkeserítette. Ettől persze még szívesen vállalkozott egy beszélgetésre.
– Kihagytuk a helyzeteinket – boszszankodott még hétfő délelőtt is Fehér Csaba. – Tényleg, az első félidőben az ellenfél védői többször is a gólvonalról mentettek, aztán a szünet után gyorsan kaptunk egy gólt, és hiába támadtunk utána, a mezőny legjobbja a NEC kapusa lett, és kikaptunk.
– Végigjátszotta a meccset?
– Igen, ráadásul most kivételesen jobbhátvéd voltam, többnyire ugyanis a középpályán játszom.
– A Breda a holland bajnokság meglepetéscsapata. Az idén sikerül végre kilépniük a nemzetközi porondra?
– Nem lesz könnyű. Az őszt a negyedik helyen zártuk, de van öt-hat csapat, amellyel hatalmas csatát vívunk a jó helyezésért. Tőlünk most elment Earnest Stewart, az amerikai válogatott, elment Igor Kornyejev is, tehát jócskán meggyengültünk, a vetélytársak pedig inkább erősödtek.
– A két sztár távozása összefügg a Breda megromlott anyagi helyzetével?
– Természetesen. A klubot átvilágította egy könyvvizsgáló cég, a stadiont eladták a városnak, és bár ez hozott némi bevételt, továbbra sem rózsás a helyzet. A cég jelentése alapján készült egy terv, hogy miként lehetne a klub tetemes adósságát három év alatt felszámolni, és ennek talán a leglényegesebb pontja a piacképes játékosok értékesítése.
– Ezen a listán szerepel Fehér Csaba és Babos Gábor neve is?
– Ráadásul a sor első felében. Engem korábban figyelt a Manchester City és a Tottenham is, de megszakadtak a tárgyalások.
– Hol folytatná a legszívesebben?
– Ezen már sokszor gondolkodtam, és mindig oda jutok, hogy ha lehetne, és ha végre indulhatnánk egy nemzetközi kupában, akkor szívesen kitölteném a még két és fél évig érvényes szerződésemet Bredában. Ám az igaz, hogy amikor a Feyenoord vagy az Ajax ellen játszunk, gyakran eszembe jut, milyen jó lenne most a másik csapatban, egy nagy hírű klubban futballozni. Ha pedig elmehetnék Angliába, akkor az igazán nagy kihívás lenne.
– Van esély az Ajax vagy a Feyenoord hívására?
– Korábban mindegyik érdeklődött, de csak érdeklődött. Hollandiában egyébként most érdekes módon a távol-keleti piac került előtérbe, a klubok szívesen szerződtetnek japán, dél-koreai vagy kínai futballistákat. Az Eindhoven például évi hárommillió guldent fizet két koreai játékosának, ugyanakkor hatmilliót kap az egyik koreai tévétársaságtól a meccsek közvetítéséért, és ez bombaüzlet. A feyenoordos japán Szindzsi Ono miatt pedig Rotterdamban egymás után nyílnak a japán kávézók, a várost ellepik a japán turisták, és a klub meccseit rendszeresen közvetíti a japán tévé.
– Klubedzője, Henk ten Cate nem akarta, hogy eljöjjön Ciprusra a válogatotthoz. Nem kellemetlen ilyenkor mégis elutazni?
– Ô sohasem szereti, ha eljövünk a válogatotthoz. Mindig azt hajtogatja, hogy mi Bredában kapjuk a fizetésünket, ezért ott kell mindig futballoznunk is. Erre én mindig azt felelem, hogy a holland válogatott sztárjai sem Hollandiában keresik a kenyerüket, mégis magától értetődő módon hazautaznak a meccsekre, de ez őt nem érdekli.
– Eszébe sem jutott lemondani a válogatottságot?
– Nem. Az utolsó lehetőség ez a találkozásra a sorsdöntő lengyelek és svédek elleni meccsek előtt, és a világért el nem mulasztottam volna. A válogatottság roppant fontos a számomra, ráadásul huszonhét éves vagyok, nincs már sok esélyem arra, hogy kijuthassak egy Európa-bajnokságra. Most viszont előttünk a nagy lehetőség, és erről bűn lenne lemaradni.