„Igazából nem esett szét a mozgásom, ma ennyi volt benne, abszolút kihajtottam magam. Lehetett volna szebb és jobb, de az élsport nem arról szól, hogy lehetett volna... A felkészülés során mindent megtettünk, hogy ma ez a pálya tökéletes legyen, és én a szívemet-lelkemet beletettem ebbe a döntőbe – nyilatkozta Vajda Attila. – Az elmúlt években győztem, dobogós tudtam lenni, viszont az előfutam időeredményei már azt mutatták, hogy legalább hat egység tud hasonlót, nagyon erős, kiegyenlített a mezőny. Sokkal kiegyenlítettebb, mint az elmúlt években. Lehetnék csalódott, de a lelkiismeretem tiszta. Azon el lehet gondolkodni, hogyha előbb kijövünk, akkor mennyivel jobban tudunk alkalmazkodni, hiszen a párás, hűvösebb, csapadékosabb idő nagy változás volt a szegedi kánikula után, nem is beszélve a más fajsúlyú vízről. Viszont itt az egyéb feltételek nem biztosítottak, nincs konditerem, pedig a bemelegítésemnél nekem az sokat számít. A hotelben egy csövön húzódzkodom, itt a pályán egy evezős ergométeren kell bemelegítenünk, amit amatörizmusnak tartok. A kétszáz méter nem az én számom, igazából azért indulok, hogy legyen ott is magyar, ha már a lehetőségem megvolt rá. Nincs sok esélyem bejutni a döntőbe, de mindent megteszek azért, hogy megszorongassam a sprintereket.″
