„Kiúsztam magam, de még maradt bennem. Az első kétszáz erős volt, utána nem sokkal le is kellett állítanom a lábtempómat, nem tudtam már tolni magam. Az utolsó százra aztán megint beindítottam, mert különben már nem lett volna erőm. Amikor beértem, néztem az időmet, de nem láttam, hogy 46 vagy 48, mert olyan kicsik a számok a kijelzőn. Kérdeztem a mellettem úszó ukránt, de ő sem látta. Fogalmam sem volt, milyen időt úsztam, meg kellett várnom a következő futamot. A döntőt illetően biztosan vannak taktikus emberek, én nagyjából olyan hatvan-hetven százalékot adtam ki magamból, meglátjuk, mire jutok, ha hozzáteszem a maradék harmincat-negyvenet” – mondta Kis Gergő.
„A vegyes úszóinkról nem szeretnék semmit sem mondani. Persze tudtam róluk, de ilyen az úszás: egyszer fenn, egyszer lenn. Vannak érdekes dolgok, ilyen a sport…” – nyilatkozta kérdésünkre az ajkai úszó.
Kis Gergő.
„A vegyes úszóinkról nem szeretnék semmit sem mondani. Persze tudtam róluk, de ilyen az úszás: egyszer fenn, egyszer lenn. Vannak érdekes dolgok, ilyen a sport…” – nyilatkozta kérdésünkre az ajkai úszó.