Koman türelmetlenül várja első monacói gólját

„Amikor egy csapat nyerésben van, sokkal könnyebben megy a munka. Sokkal vidámabbak az arcok, a motivációs szint folyamatosan magas. Minél többet nyersz, annál jobban akarod a további győzelmeket. S most már van némi lehetőségünk az álmodozásra is, hiszen ha a hátralévő hat mérkőzésünket megnyerjük, nagy durranás lehet az idény végén" – érzékeltette a hercegségbeli csapatnál bekövetkezett hangulatváltozást a télen szerződtetett Koman Vladimir.

A sokáig sereghajtó Monaco – nem kis részben Komannak és a télen érkezett többi új játékosnak köszönhetően – immár kilenc forduló óta veretlen, a legutóbbi négy meccsét megnyerte, és miközben hatpontnyira eltávolodott a kiesőzónától, nyolc pontra megközelítette a már feljutó pozícióban lévő Troyes-t és Reimset.

„Természetesen tudjuk, hogy e forgatókönyv megvalósulása majdhogynem lehetetlen, de a futball történetében nem ez lenne az első alkalom, hogy egy szituáció gyökeresen megváltozik – utalt Koman az élvonal váratlan és viszonylagos közelségére. – Ez persze nem jelenti azt, hogy máris számolgatunk. A feladatunk az, hogy hozzuk a sorban következő meccseket, és stabilizáljuk a helyünket a másodosztályban. Ami ezen felül sikerül, azt tekintsük bónusznak."

A magyar játékos saját beilleszkedéséről elmondta: az első mérkőzések kissé nehezek voltak, mert a megelőző hat hónapban alig játszott, kiesett a ritmusból, de élvezi az edzői bizalmat, és ahogyan gyűlik a meccstapasztalat, úgy javul fokról fokra a formája.

„A csapatnak jól megy, folyamatosan játékban vagyok, de tudom, hogy képes vagyok ennél többre is. A befejezéseknél például... Amióta itt vagyok, még nem szereztem gólt. Türelmetlenül várom, hogy megtörjön a jég. Talán majd pénteken..." – vallott egy kielégítetlen vágyáról a magyar játékos.

Pénteken a bennmaradásért harcoló Le Havre lesz az ellenfél hazai pályán, ez sem lesz könnyű meccs, utána viszont kifejezetten nehéz ellenfelek jönnek. A Clermont (i) az élvonalba jutásért harcol, az Istres (o) is a tűz közelében van, a Reims (i) és a Troyes (o) jelenleg feljutó helyen posztol – a záró partner, a 19. helyezett Boulogne (i) egyelőre a bennmaradásért küzd, ahogyan papíron a Monaco is.

„Amikor megjöttem, olyan hangulatot tapasztaltam, amilyent a Sampdoriánál hátrahagytam – vont párhuzamot őszi és tavaszi időszaka között a játékos. – Ideérkezve éreztem, hogy a srácok között megvan az összhang, de a fejek többsége lógott... Látható volt a szándék a változtatásra, ugyanakkor érezhető volt némi zavar, amit a kellemetlen helyezés keltett. A Laval elleni győzelem és a Sedan elleni döntetlen aztán visszahozta a mosolyt az arcokra, megerősödött az önbizalmunk, ami alapvetően változtatta meg a mérkőzések kezelését."

Mivel Koman országot is váltott, az interjú készítői kézenfekvőnek tartották, hogy az olasz és a francia futball összehasonlítására is megkérjék. A rögtönzött diagnózis így hangzik:

„Franciaországban mindenki szívből játszik, mindenki a győzelemre tör. Olaszországban fontosabb a taktika, kevesebb a rögtönzés, ily módon a játékosok keskenyebb kerékvágásba kényszerülnek. Két nagyon különböző közegről van szó, nekem a Ligue 2-ben tapasztalt mentalitás jobban fekszik. A színvonalkülönbség megítélése nem könnyű, nagyjából hasonlónak látom a francia és az olasz másodosztályt. Ha viszont az első és a második liga közötti eltérést kérdezik, szerintem az Olaszországban jóval nagyobb, mint Franciaországban."