– Ahogy hallom, nincs jó kedvében.
– Talán érthető… – sóhajtott fel egy órával a meccs után Dzsudzsák Balázs. – Nemcsak az keserít el, hogy kikaptunk, hanem az is, ahogy. Csúfos vereséget szenvedtünk, sok, sőt sokk volt ez. Rettentően csalódott vagyok. Az a legkevesebb, hogy mindenki magába néz, mert amit nyújtottunk, elfogadhatatlan.
Egervári Sándor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a helyszínen nézte meg a rangadót, majd a találkozó után hosszasan beszélgetett Dzsudzsák Balázzsal, a hazaiak szélsőjével. „Rendkívül érdekes meccs volt, mindenképpen örvendetes, hogy a hat gólból háromban aktív szerepet vállalt magyar játékos, Dzsudzsák Balázs gólpasszal, Huszti Szabolcs pedig egy bombagóllal és egy gólpasszal öregbítette a magyar labdarúgás hírnevét – mondta az mlsz.hu-nak Egervári Sándor. – Váratlan volt a két csapat közti óriási különbség, ami véleményem szerint a meccs elején egy perc alatt szerzett két Zenit-gól miatt alakult ki. Balázs a második félidőben játszott jobban, esetében örömteli, hogy folyamatosan kilencven perceket tölt a pályán, ami gyorsíthatja az átállást, a beilleszkedést új csapatába. A lefújás után hosszasan beszélgettem vele, elsősorban a bolgárok elleni válogatott meccs tapasztalatairól volt szó, fontosnak tartom ugyanis, hogy a következő mérkőzésünkig hátralévő hosszú időszakban ne hordozzuk magunkban ennek a találkozónak a történéseit, mielőbb megoszthassuk a játékosokkal a levont tanulságokat.” |
– Feltételezem, a szakmai stáb sem díjazta a produkciót.
– Bizonyára meglepő, de az amúgy megérdemelt letolás elmaradt a meccs végén, helyette biztatást kaptunk. Még a vezetők is bejöttek az öltözőbe, hogy elmondják, fel a fejjel, fiúk, hiszen szerdán újabb mérkőzés vár rátok! Ha jobban belegondolok, igazuk van. Búslakodhatnánk még hosszasan, csakhogy azzal magunknak ártanánk a legtöbbet. Tudomásul kell vennünk, hogy a Zenit ennyivel jobbnak bizonyult nálunk, ami történt, sajnos megtörtént, visszacsinálni már nem lehet.
– Felidézni viszont nem tilos. Főleg az első negyvenöt percre lennék kíváncsi…
– Annak ellenére adtunk egy félidőnyi előnyt a Zenitnek, hogy senkinek, főleg egy Bajnokok Ligájában edződő csapatnak nem lenne szabad. Tíz perc alatt rúgattunk három óvodás gólt riválisunkkal, onnantól fogva próbáltuk menteni a menthetőt. A szünet után ezért is vállaltuk fel a kamikazeakciókat idéző támadójátékot, aminek persze megvolt az a kockázata, hogy a szentpéterváriak lekontráznak minket, ahogy aztán nemegyszer meg is tették. Mondom ezt annak ellenére, hogy a második félidőben már viszonylag elfogadhatóan futballoztunk, és ha Vjacseszlav Malafejev nem mutat be bravúrokat, még izgalmassá is válhatott volna a hajrá. De hagyjuk is a feltételes módot, végtére is a végeredményt jegyzik mindenhol. Az meg ránk nézve cseppet sem hízelgő.
– Második meccsén második gólpasszát adta. Halvány vigasznak megteszi?
– Az öt egyes vereség fényében nem nagy dicsőség, de örülök neki. Még rá is foghatom, hogy begyakorolt figura volt, a csütörtöki edzést követően Kevin Kuranyival kint maradtunk a pályán gyakorolni. A szabad-, illetve szögletrúgásoknál igyekszem őt keresni, mert a csapatban ő a legmagasabb, ráadásul kiválóan fejel. A meccs előtt említette is, hogy reméli, legalább egyszer fejbe rúgom. Ennyi boldogság talán járt nekünk.
AZ INTERJÚ FOLYTATÁSÁT – AMELYBEN KIDERÜL, HUSZTI SZABOLCS VÉLEMÉNYE SZERINT DZSUDZSÁKNAK MIÉRT VOLT MÁR IDEJE CSAPATOT VÁLTANI – ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN!