Képes Sport
BOBORY BALÁZS 2021.11.19 17:13

Wittmann bevágta, Disztl kivédte – Fehérvári csoda, két vállon a United

A 2021-ben fennállása 80. évfordulóját ünneplő Videoton legemlékezetesebb mérkőzései közül hármat idézünk fel sorozatunkban. A második részben az 1984–1985-ös UEFA-kupa-menetelés legnagyobb csatáját, a Manchester United elleni hazai összecsapást elevenítjük fel.

Disztl Péter szenzációs vetődéssel csípte el Arthur Albiston tizenegyesét, Vadász Imrének már „csak” le kellett zárnia a sorozatot (Fotók: Képes Sport, Nemzeti Sport)


Más kávéház.

Ez volt az általános vélemény, amikor az 1984–1985-ös UEFA-kupa-sorozat 3. köre után kiderült, a Videoton ellenfele a 4. fordulóban a Manchester United lesz. Hiába ejtette ki addigra a Vidi a Dukla Prahát, a PSG-t és a Partizan Beogradot is, az angolok a lehető legfélelmetesebb ellenfélnek tűntek a mezőnyben, soraikban olyan klasszisokkal, mint a szigetországi válogatott vezére, Bryan Robson, a skót Gordon Strachan, a dán Jesper Olsen. És akkor még nem is említettük a csatársorban a fiatal walesi Mark Hughes vagy az ír Frank Stapleton nevét. Őket akkor a világon mindenki ismerte, a fehérvári játékosokat viszont aligha, nem túlzás azt állítani, hogy Dávid nézett szembe Góliáttal.

„Mielőtt megmérkőztünk volna, háromszor láttam a Unitedet játszani, egyszerűen lenyűgöző volt – mondta a Videoton vezetőedzője, Kovács Ferenc Posch Ede és Sipos József A Videoton nagy napjai című kötetében. – Az angolok csodálatos, heroikus meccseket tudnak vívni egymással, s a MU a legjobb angol hagyományok talán legmarkánsabb megtestesítője. Olyan, mint az expresszvonat, aki odaáll eléje, azt könyörtelenül legázolja, viszont ha felszedik előtte a síneket, akkor sem fékez, rohan a vesztébe. Bármi az eredmény, bárki az ellenfél, mindig ugyanazt játssza. S ezért lehetett keresnivalónk.”

 EMLÉKEZTETŐ
1985. március 20., UEFA-kupa, 4. forduló, 2. mérkőzés
VIDEOTON SC–MANCHESTER UNITED 1–0 (1–0, 1–0, 1–0). Tizenegyesekkel: 5–4
Videoton: Disztl P. – Borsányi, Disztl L., Végh, Horváth G. – Burcsa, Vaszil (Faddi, 73.), Wittmann – Palkovics (Gömöri, 106.), Szabó J., Vadász.  Edző:  Kovács Ferenc
Manchester United: Bailey – Gidman, McGrath, Hogg, Albiston – Duxburry, Strachan, Robson (J. Olsen, 108.), Whiteside – Hughes, Stapleton. Edző:  Ron Atkinson
Gólszerző: Wittmann (20.) 

A legendás mester nem tévedett, a Manchester az angliai odavágón át akart gázolni a Video­tonon. Az Old Trafford 45 ezer nézője segítségével a hazaiak 90 percen keresztül próbálták berúgni, betuszkolni, beerőszakolni a labdát a fehérváriak hálójába, csak éppen Disztl Péter csodálatosan védett, a mezőnyjátékosok pedig elképesztő akarattal védekeztek, és ha már átmentek az ellenfél térfelére, majdnem pezsgőt is bontottak. Ilyen körülmények között 0–1-gyel hazatérni sikernek számított.

„A pszichikai felkészítésnek van egy aranyszabálya, amelyet az edzőnek sohasem szabad megsértenie – emlékezett vissza Kovács Ferenc. – Tilos blöffölni. Hiába állítanám a játékosaimnak, hogy jobbak, erősebbek, mint az angolok, úgysem hiszik el. Csupán annak adnak hitelt, amiben megfelelő realitás is van. Azt mondtam tehát, az egygólos hátrányt a világ legjobb csapata ellen is be lehet hozni. Kis szerencsével, sok hittel, bátorsággal, végtelen fegyelemmel és odaadással egyetlen gólt bárki ellen lehet találni. Ez hatott.”

Kovács Ferenc nem blöffölt, csak elmondta, szerencsével, hittel és bátorsággal, egyetlen gólt bárki ellen lehet szerezni.


Az előjelek azért sem voltak a legjobbak, mert a Vidiből négy kulcsember hiányzott sérülés miatt, Csuhay József, Májer Lajos, Novath Görgy és a csapatkapitány Csongrádi Ferenc sem léphetett pályára, illetve a márciusi időjárásban mély, sáros talajon kellett felvenni a küzdelmet, amely szintén a brusztolós futballt kedvelő angoloknak kedvezett. Vagy mégsem...?

 
Fájó seb a fehérváriak szívén – csaltak vagy nem csaltak azon az FTC elleni meccsen?

Miután a Vidi végigbekkelte a Sóstói Stadionban is az első negyedórát, végre előremerészkedett és nem sokkal később szabadrúgáshoz jutott 25 méterre Gary Bailey kapujától. Mindenki arra számított, hogy a ballábas szöget kihasználva majd Szabó József lő kapura, de csak átlépte a labdát, és meghagyta a lehetőséget egy olyan fiatalnak, aki addig csak epizódszereplő volt a sorozatban. A saját nevelésű Wittmann Géza leszorította a lábfejét, laposan lőtt, a labda pedig a sorfalon megpattanva, a vizes, sáros talajon felgyorsulva a jobb sarokba vágódott.

Onnantól elképesztő harc kezdődött, a felpaprikázott angolok mentek előre, a hős fehérváriak állták az ostromot. Kovács Ferenc felkészítette őket erre a helyzetre is: nem tiltotta meg, hogy újabb gólt szerezzenek, de ezt az eredményt tartani kellett, mert az esetleges tizenegyespárbajnál a lélektani előny garantáltnak tűnt.

„Az angolok előszeretettel erőltetik a légi harcokat, hiszen talán a legjobban fejelnek a világon – fejtegette a Vidi meneteléséről szóló kötetben Disztl Péter.Viszont a fejpárbaj náluk többnyire a védők és a csatárok ütközete. A kapusaik ritkán avatkoznak be, jobban szeretnek a vonalon védeni. Én minden elérhető beadásra kiindultam, és mondhatom, Robsonéknak nem igazán tetszett, hogy folyton a nyakukon vagyok. Nekik ez szokatlan volt.”

A Videoton a sok hiányzó miatt olyan rosszul állt bevethető játékos terén, hogy a 73. perc­­ben Kovács Ferenc a tinédzser Faddi Mátét is becserélte, aki korábban NB I-es mérkőzésen sem szerepelt, de becsületére legyen mondva, megállta a helyét. És nem is húsz, hanem csaknem ötven percet kellett játszania, mivel a Vidi kicsikarta a hosszabbítást az egyre idegesebb manchesteriek ellen, akik mindenképpen szerették volna elkerülni a tizenegyeseket. Talán tudták, hogy ebben a műfajban Disztl Péter verhetetlen ellenfél.

Gary Bailey, a MU kapusa mellett Wittmann Géza szabadrúgása a kapuba csúszik


Kovács Ferencnek a szétlövés előtt négy biztos jelöltje volt, Szabó, Burcsa Győző, Végh Tibor és a rendes játékidőben is gólt szerző Wittmann. Ötödik jelentkező viszont sokáig nem akadt, mígnem megszólalt az előző évadban az NB II-as Hatvanban rengeteg gólt szerző Gömöri Ottó: „Feri bá! Majd én berúgom!”

Négy sorozat után az összes fehérvári értékesítette saját tizenegyesét, viszont az angoloktól Stapleton a kapu fölé lőtt. És akkor ment a fehérvári cserecsatár az ötödik tizenegyeshez, ha berúgja, a Vidi továbbjut. A dráma első részét egy ország ismeri Gulyás László emlékezetes közvetítéséből: „Mit csináltál, Gömöri?”

„Amikor senki sem akart jelentkezni az ötödik tizenegyesre, úgy éreztem, eljött az én időm – mondta Gömöri Ottó. – Egyáltalán nem voltam ideges, Hatvanban mindig én rúgtam a büntetőt – igaz, nem a Manchester United ellen –, és nem szoktam hibázni. Előre eldöntöttem, hogy a bal sarokra célzok, nekifutás közben azonban bevillant, hogy talán mégis inkább középre kéne lőnöm. Elbizonytalanodtam, Bailey pedig meg sem moccant. Másodszor is kénytelen voltam váltani, és a labda húsz centiméterrel elment a bal kapufa mellett. Azután döbbentem rá, hogy talán miattam kell búcsúznia a csapatnak az UEFA-kupától. Senkinek sem kívánom azt az érzést.”

Hogy nem így lett, abban Disztl Péternek óriási szerepe van. A Vidi válogatott kapusa a következő tizenegyeshez szinte transzban állt oda, szuggerálta Arthur Albistont, a manchesteriek hatodik rúgóját. A skót félmagasan a kapu bal oldala felé lőtte a labdát, Disztl repült, és úgy védett, hogy ki sem pattant róla a labda, amelyet diadalmasan két kézzel az égbe emelt.

Igen ám, csak még valakinek be kellett rúgnia a Vidiből a következő tizenegyest, hogy meglegyen a továbbjutás. Vadász Imre vállalta, hogy eldönti az összecsapást és végül elképesztő magabiztossággal lőtt a kapu bal oldalába, közvetlenül a kapufa mellé, hogy aztán az egész csapattal és a labdaszedőkkel fogócskázzon és ünnepeljen.

„Amikor letettem a labdát a tizenegyespontra, csodálatos nyugalom szállt meg  – elevenítette fel a történteket a bal oldali középpályás, aki ezen a meccsen kényszerből balszélsőt játszott. – Megmagyarázhatatlan módon egyáltalán nem izgultam, abszolút biztos voltam magamban.”

És amíg a fehérváriak úsztak a boldogságban, a letaglózott sztárok lehajtott fejjel kullogtak az öltözőbe, vagy éppen dühöngtek, mint Strachan: „Az ilyen meccsért az utca másik oldalára sem mennék át! A játék megcsúfolása volt, amit a magyarok műveltek!” Ron Atkinson, az MU menedzsere sokkal visszafogottabb volt: „A Videoton meglepően okosan, taktikusan játszott. Ezzel a teljesítménnyel a döntőig is eljuthat.” A jövőbe látott, hiszen a Vidi az elődöntőben kiütötte a jugoszláv Zseljeznicsart is, és bár a döntőt elveszítette a Real Madrid elleni párharcban, története legemlékezetesebb sorozatát produkálta.

Apropó: az évad végén Atkinsonnak mennie kellett a United kispadjáról, helyét egy bizonyos Alex Ferguson vette át. Talán valami jót mégis tett a Vidi a Manchesterrel...

„A FIAM SZERINT POTYA GÓL VOLT…”
Nehéz volt „leboltolni” Szabó Józseffel, hogy ön lője a szabadrúgást?
Nem, előre megbeszéltük, hogy távolabbról én lövök, ha közelebb van, ő – mondta   Wittmann Géza,   a Videoton korábbi középpályása. – Nekifutott, átlépte, én meg ellőttem, ez lett belőle. A fiam, Krisztián (a Kecskemét válogatott kosárlabdázója – a szerk.) szerint potya gól volt…

Igaz, hogy elvakult Manchester United-szurkoló volt már akkor is?
Igen, pontosan 1976 óta. Ilyen a sors, éppen ellenük szereztem gólt, de hihetetlenül boldog voltam. Főleg azért, mert Kovács Feri bácsi a meccs előtt elmondta, egy gólt bárki ellen lehet találni, de hogy továbbjussunk, nem volt szabad gólt kapnunk.

Ez volt élete legnehezebb mérkőzése?

Sohasem futottam annyit, mint akkor. Meg kellett akadályozni, hogy a kapunk elé íveljék, passzolják a labdát, ráadásul szinte bokáig ért a sár, és 120 percet futballoztunk.

Ezek után kellett odamenni a tizenegyeshez a szétlövésnél...
Én nagyon bíztam magamban, előre eldöntöttem, hová rúgom a labdát, szerencsére oda is ment, erőből eltaláltam a hálótartó vas és a kapufa közötti területet. Egy pillanat volt, amikor megfordult a fejemben, hogy hiába rúgtam gólt, ha kihagyom, elmehet rajtam a továbbjutás. Amikor bement a labda, nagyon megkönnyebbültem, megszabadultam a stressztől.

Gömöri Ottó tizenegyesénél sem izgult?
Az egyik legjobb rúgótechnikájú játékos volt a csapatban, szerintem mindenki biztos volt benne, hogy belövi, de talán túlságosan is helyezni akarta. Szerencsére jött Disztl Peti és a specialitása: ki sem ejtette Albiston tizenegyesét. Vadi meg szépen továbblőtt minket.

Volt ennél emlékezetesebb meccse pályafutása során?
Nem, talán még a Zseljeznicsar elleni visszavágó volt hasonlóan húzós, amikor kiesésre álltunk, de ott a végén meg Csuhay Józsi jött, és gólt lőtt, amivel döntőbe jutottunk. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. november 13-i lapszámában jelent meg.)

2021.11.27 13:50:23

Labdarúgó NB I ZOMBORI ANDRÁS (összefoglaló), RUSZNÁK GYÖRGY (percről percre)

Egy piros lap, három tizenegyes, öt gól. Eseményben nem volt hiány a fehérvári találkozón.

2021.11.27 13:27:33

Labdarúgó NB I BODNÁR TIBOR (összefoglaló), PÓSFAI GYULA (percről percre)

Asani már a 7. percben betalált, a fegyelmezetlen Palincsár még a szünet előtt mehetett zuhanyozni.

2021.11.26 14:31:12

Labdarúgó NB I BOBORY BALÁZS

Nem sikerült 1976-ban, nem sikerült 1985-ben,1989-ben és 2010-ben sem. Aztán jött 2011...

2021.11.19 11:15:32

Labdarúgó NB I BACSKAI JÁNOS (szöveg), KUN ATTILA (osztályzatok, álomcsapat)

IDEGENLÉGIÓ. Révész Attila kipakolt, és megalapozta a kisvárdai csodát, köddé vált az újpesti óriás, ezüst lett a Mol Vidi-éra vége.

2021.11.23 09:02:45

Labdarúgó NB I P. K.

Parázs jelenetekben, pazar gólokban és parádés győzelmekben sem volt hiány az NB I 13. fordulójában.