Képes Sport
BOBORY BALÁZS 2021.11.12 16:30 Frissítve: 2021.11.12 16:30

Fájó seb a fehérváriak szívén – csaltak vagy nem csaltak azon az FTC elleni meccsen?

Az 1975–1976-os bajnokságban közel került története első bajnoki címéhez a 2021-ben fennállása 80. évfordulóját ünneplő Videoton, de nem szerezhette meg az aranyérmet. Háromrészes sorozatunkban a piros-kékek három legemlékezetesebb mérkőzését elevenítjük fel.

A gól, amelyről az egész ország beszélt: Pusztai László (7) ezzel a lövéssel egyenlített


Harmincezer néző.

Ennyien zsúfolódtak össze az 1975–1976-os bajnokság utolsó előtti fordulójában a döntővel felérő mérkőzésre, amelyet az Üllői úton a legutóbb 1968-ban aranyérmet szerző Ferencváros vívott a Videotonnal, amely éppen abban a '68-as idényben szerepelt először az élvonalban. A rangadóhoz úgy érkeztek meg a felek, hogy az FTC két ponttal vezetett, vagyis a fehérváriaknak mindenképpen nyerniük kellett volna a szerda délután is zsúfolt stadionban, mert csak így halászhatta volna el az aranyérmet a zöld-fehérek elől.

A Vidi fennállása legnagyobb sikere és legfontosabb mérkőzése előtt állt, mégis talán a legfájdalmasabb emlék kerekedett belőle, az est piros-kék főszereplői manapság is indulatosak lesznek, ha az akkor történtekre visszaemlékeznek, hiszen úgy érzik, elcsalták a bajnoki címet.

A Kovács Ferenc által remekül összerakott Videoton dominált az összecsapás első félidejében, jobban játszott a házigazdánál, egyáltalán nem számított meglepetésnek, hogy a vezetést is megszerezte. A Népsport másnap így számolt be Szalmásy Tamás találatáról:  „A 29. percben egy formás Videoton-támadás végén Karsai a középen helyezkedő Szalmásyhoz gurította a labdát, az apró termetű csatár maga elé tette, Bálint késlekedett a közbelépéssel, s mire felocsúdott, Szalmásy 17 méterről, közepes erővel elrúgott labdája laposan a jobb sarokba csapódott.”

 EMLÉKEZTETŐ
1976. június 9.
FTC–VIDEOTON 1–1 (0–1)
Budapest, Üllői út, 30 ezer néző.
Vezette: Müncz (Kuti, Tapolczay)
Ferencváros: Hajdú – Martos, Bálint, Rab, Megyesi – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Pusztai, Szabó F., Magyar I. Edző: Dalnoki Jenő
Videoton: Kovács L. – Végh, Baranyi, Fejes, Nagy III (Czeczeli, 87.) – Kovács J., Csongrádi, Nagy II – Májer, Karsai, Szalmásy (Wollek, 90.). Edző: Kovács Ferenc
Gólszerző: Szalmásy (29.), Pusztai (79.)
Kiállítva: Májer (65.)
Szögletarány: 15:3 (9:2)


A Ferencváros megpróbált ritmust váltani, de nem talált fogást a veszélyesen futballozó piros-kékeken, akik növelhették volna az előnyüket, ám Kovács József szabályosnak tűnő gólját Müncz György játékvezető érvénytelenítette. A fordulópontot a 65. perc hozta el: egy szabadrúgásnál Májer Lajos elrúgta a labdát, amiért a bíró kiállította. A szigorú ítélet még nem lett volna döntő, ha nem sokkal később Ebedli Zoltán hasonló tettééért szintén piros lapot kap… A 79. percben góllá érett a ferencvárosi fölény, egy kavarodás végén Pusztai László egyenlített, a zöld-fehérek pedig az utolsó fordulóra úgy utaztak, hogy elég egy pontot szerezniük Zalaegerszegen, és máris bajnokok.

Az arany sorsa a visszaemlékezések szerint nem a pályán dőlt el. Az összecsapás vezetésére eredetileg a világ akkori egyik legjobb játékvezetője, Palotai Károly volt kijelölve, de néhány nappal később változott a küldés, és Müncz dirigálhatott. Az FTC akkori védője, Juhász István több helyen nyilatkozta, hogy azon a tavaszon több mérkőzést is megvettek, ezt a játékosok dobták össze, neki negyvenezer forintjába került a bajnoki aranyérem. Természetesen a Vidi elleni rangadó nem volt bunda, csak éppen a bíró nyúlt bele gyalázatosan, de erről a főszereplők is sokat meséltek Posch Ede Félistenek című könyvében.

Nyilasi Tibor próbál betörni Nagy II János és Karsai László (jobbra) között (Fotó: Fradi futballmúzeum)


„Muszáj az Üllői úti meccsről beszélnünk? Hát jó, bár életem legfájdalmasabb emléke
– idézi a kötet Karsai Lászlót, a Videoton akkori válogatott karmesterét.  – Jobbak voltunk, ország-világ láthatta, mégis 1–1, nekünk vereséggel felérő döntetlen lett a vége. Müncz 1–0-nál nem adta meg Kovács Józsi teljesen szabályos gólját, minden ok nélkül kiállította Májert, és tetejébe szegény Pusztai Laci a hajrában egyenlített. (...) Úgy bőgtünk az öltözőben, ahogy csak a gyerekek szoktak, ha valami rettenetes igazságtalanság éri őket.”

A piros-kékek másik válogatott játékosa, a Müncz által meg nem adott második gól szerzője, Kovács József  ugyanúgy Posch Ede könyvében idézte fel a meccs után történteket.

„Siralomházi hangulat uralkodott az öltözőben... Nem szégyen, sírtunk, mint a kisgyerekek. S akkor beállított Kutas István, az MLSZ akkori elnöke. Úgy kezdte, hogy ne szomorkodjatok, hiszen megtettetek minden tőletek telhetőt a sikerért, de végül valamiféle suta gratuláció lett belőle. Ami majdnem úgy hangzott, hogy nem baj, azért az ezüstérem is szépen csillog. Na, csak ez hiányzott! Mintha olajat öntöttek volna a tűzre, csaknem felrobbant az öltöző, óriási ribillió kerekedett! Elhangzott néhány olyan keresetlen megjegyzés, amelyet Kutas aligha tűzött a kalapja mellé. Amúgy sem kedveltük, hiszen az ő nevéhez fűződött az a követelményrendszer, amit őszintén utált százból legkevesebb kilencvenkilenc futballista, de ez végképp betett neki. Nem emlékszem, hogyan ment ki az öltözőből, csak arra, hogy egy pillanat alatt eltűnt a szemünk elől.”

A Videoton 1975–1976-os csapatának kiválóságai. A jobb szélen Kovács Ferenc vezetőedző


A fehérvári játékosok tisztában voltak vele, mi a dörgés, és hogy elszállt a hajó. Hiába ment az FTC az otthonában veszélyes Zalaegerszeghez az utolsó fordulóban, a lényegi kérdés már a meccs előtt eldőlt. A fehérváriaktól Kovács Ferenc felhívta a záró összecsapás előtt egerszegi kollégáját, Szőcs Jánost, hogy próbálja ösztönözni a játékosait, de a ZTE mestere csak annyit mondott: „Sajnálom, Feri, de a fiúk megegyeztek már a fradistákkal.” Kovács Ferenc azt is elmondta egy interjújában, hogy 75 ezer forintba került az FTC-nek az utolsó összecsapás.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Vidi sem tisztességes körülmények között nyert Szegeden, de a végeredmény szempontjából ez másodlagosnak számított, Karsai így emlékezett vissza a történtekre:      „Azért megpróbáltuk a lehetetlent, hátha csoda történik Zalaegerszegen. Összedobtuk az 1600 forintos meccsprémiumunkat és átadtam a Szegednek, biztos, ami biztos. Talán ez volt az egyetlen igazi bunda, amire emlékszem, hiszen máskor legfeljebb oda-vissza döntetleneket csináltunk. Pfű, így is milyen nehéz volt! Nagy Béla adott két olyan nevetséges tizenegyest a Szeged javára, hogy a nézők a hasukat fogták a röhögéstől, de azért csak győztünk valahogy 4–2-re. Persze a Fradit sem kellett félteni, nyert 3–0-ra.”

Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, azonban az 1976-os történések azóta is élénken, fájdalmasan élnek a Videoton akkori játékosaiban, szurkolóiban is. A kis vidéki csapat felérhetett volna a csúcsra 35 évvel a klub alapítása után, és a legfontosabb pillanatban kirúgták alóla a széket. A legtöbb esetben a döntetlen az Üllői úton csodálatos eredmény a vendégcsapatnak, ebben a helyzetben viszont nemcsak vereséggel, kisebb tragédiával is felért. A Vidinek pedig még 35 évet kellett várnia az első bajnoki címére.

 NEGYVENEZER FORINT MÍNUSZ
Tiber László, az 1976-ban bajnoki ezüstérmet szerző Videoton szélsője nemrég idézte fel lapunkban, hogy magánbeszélgetések során Nyilasi Tibor, a Ferencváros legendája is elismerte, a hetvenes évek közepén a Vidié volt a legjobb csapat. Ez nem jutott érvényre, a fehérváriak nem nyertek bajnokságot, de ennek objektív okai vannak. Néhány éve a Fradi akkori hátvédje, Juhász István borította a bilit egy interjúban.
„Dalnoki Jenő kerek perec megmondta, öreg vagyok. Ez 1976-ban történt, amikor bajnokok lettünk, csakhogy senki sem tudja, hogyan… Az utolsó öt meccset egytől egyig megvettük, és a sorozatos bundák segítettek hozzá az aranyéremhez. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de nincs értelme tovább eltitkolni az igazságot. Akkoriban azt mondtam magamban, szégyellem, hogy futballista vagyok. Jött a bajnoki hajrá, ültem a kispadon, de így is be kellett adnom hat- vagy tízezer forintot. Összesen negyvenezer forinttal lettem szegényebb. Ennyibe került csak nekem, hogy a Fradi lett a bajnok 1976-ban.”


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. november 6-i lapszámában jelent meg.)

2021.11.27 13:50:23

Labdarúgó NB I ZOMBORI ANDRÁS (összefoglaló), RUSZNÁK GYÖRGY (percről percre)

Egy piros lap, három tizenegyes, öt gól. Eseményben nem volt hiány a fehérvári találkozón.

2021.11.27 13:27:33

Labdarúgó NB I BODNÁR TIBOR (összefoglaló), PÓSFAI GYULA (percről percre)

Asani már a 7. percben betalált, a fegyelmezetlen Palincsár még a szünet előtt mehetett zuhanyozni.

2021.11.26 14:31:12

Labdarúgó NB I BOBORY BALÁZS

Nem sikerült 1976-ban, nem sikerült 1985-ben,1989-ben és 2010-ben sem. Aztán jött 2011...

2021.11.19 11:15:32

Labdarúgó NB I BACSKAI JÁNOS (szöveg), KUN ATTILA (osztályzatok, álomcsapat)

IDEGENLÉGIÓ. Révész Attila kipakolt, és megalapozta a kisvárdai csodát, köddé vált az újpesti óriás, ezüst lett a Mol Vidi-éra vége.

2021.11.23 09:02:45

Labdarúgó NB I P. K.

Parázs jelenetekben, pazar gólokban és parádés győzelmekben sem volt hiány az NB I 13. fordulójában.