A Lokinál is hosszabb veretlenségi sorozatot állított fel a Szekszárdi UFC, amely nem kevesebb, mint ötven meccsen keresztül volt veretlen. A szekszárdiak nagy menetelése a 2000–2001-es NB III-as bajnokság záró mérkőzésén kezdődött: a Kalmár Ferenc trenírozta gárda a Baracs otthonában nyert 3–0-ra 2001. június 24-én.
A következő idényben – immáron Dienes Pál irányításával – 26 NB III-as bajnokin maradt veretlen a szekszárdi csapat, miközben a Magyar Kupa országos tábláján öt kört teljesített vereség nélkül. Az MK-ban többek között legyőzte a Kaposvári Rákóczit (4–1) és a Diósgyőrt is (3–0), a Tatabányával szemben pedig csak 11-esekkel maradt alul. Utóbbi kupameccs még ma is élénken él a szurkolók emlékeiben. A Lombard elleni negyeddöntőt ugyanis nem kevesebb, mint 5000 (!) szurkoló előtt játszották a felek, s melyet a rutinos játékosok – Véber György, Zsivóczky Gyula, Szűcs Mihály, Süveges Zoltán – sorát felvonultató NB I/B-s gárda csak nagy szerencsével tudott megnyerni.
A búcsú nem törte meg a szekszárdiak lendületét, akik az NB II-ben ott folytatták, ahol az NB III-ban abbahagyták. Tíz fordulón keresztül maradt veretlen az UFC (hét győzelem és három döntetlen volt a mérlege), a nagy menetelésnek a Petőháza vetett véget: 2002. október 13-án a kisalföldi csapat 1–0-ra győzött. A Szekszárd 476 nap után hagyta el vesztesen a pályát. A történeti hűség kedvéért álljon itt a szekszárdi csapat akkori összeállítása: Kurucsai – Novák (Tóth P., 46.), Fehér A. (Tálas, 75. p.), Mosonyi, Gaál – Szentjobbi, Bozsér, Mészáros I., Barics (Mészáros Zs., 57.) – Máté, Kiss T. A kapus Kurucsai Kornél éveken át volt a Pécs, a Békéscsaba és a Stadler FC kapusa, Fehér Attila később a Videotonban játszott, Tóth Péter és Barics Péter megjárta az NB I-es Paksi FC-t, Kiss Tamás és Mészáros István pedig jelenleg is az NB I-es atomvárosi klub futballistája.
