Forgács: Pedig már kezdtem azt hinni, Robi összeszedte magát

– Tudta, hogy nagy a baj?
– Inkább csak éreztem – mondta Forgács József, a REAC tulajdonosa. – Arra persze rémálmaimban sem gondoltam, hogy Robi öngyilkos lesz. Egyszerűen nem illett hozzá, hogy feladja, az meg végképp nem, hogy eldobja magától az életet, rajongott a kislányáért, a feleségéért és a csapatért. Mégis elment. Próbálom megfejteni, mi játszódhatott le a lelkében azon a csütörtökön, de képtelen vagyok.

– Mikor beszéltek utoljára?
– Csütörtök reggel. Tudja, nekünk volt egy megszokott életritmusunk, minden reggel nyolckor együtt kávéztunk a pályán. Ott megbeszéltük a legfontosabbakat, aztán mindenki ment a saját dolgára. Ám ezen a csütörtökön telefonon hívott, és azt mondta, Lilike, a kislánya beteg, ezért majd délután találkozunk.

– Nem volt önben rossz érzés?
– Hetek óta rossz érzés bujkált bennem. Magamnak sem tudtam megmagyarázni, mi ez az egész, mi ez a félelem és aggódás, amely egyre inkább a hatalmába kerít Robival kapcsolatban. De szerdán valamelyest megnyugodtam, együtt néztük ugyanis a bolgárok elleni válogatott meccset, és Robi azon az estén nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak látszott, még mondtam is magamban, na végre, összeszedte magát, újra olyan, mint régen.

– Miért, milyen volt korábban?
– Borzalmas állapotban volt. Nem túlzok, ha azt mondom, az elmúlt két hétben üveges szemmel nézett rám, mintha nem ott lenne, mintha máshol járna. Kérdeztem tőle újra meg újra, hogy mi a baj, hogyan tudok segíteni.

– Csak ezt kérdezte?
– Nem. Azt is megkérdeztem tőle, benne van-e ebben a mocskos fogadásicsalás-ügyben. A szemébe néztem, és azt mondtam neki, Robi, ha van titkod, mondd el. Velem lehetsz őszinte, én sohasem fordulok ellened, bármit is tettél. De újra meg újra kitért, valahová a semmibe nézett… Majd valami olyasmit suttogott, hogy elnök úr, nincs titkom.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, VAN-E IGAZSÁG ABBAN A PLETYKÁBAN, HOGY FORGÁCS JÓZSEF NEMRÉG ÖSSZEVESZETT KUTASI RÓBERTTEL, KERESSE A TELJES INTERJÚT A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN!