Somália: Nem lennék jó edző, mert túl kedves vagyok

Repül az idő, a nyáron lesz három éve, hogy Somália búcsút intett Magyarországnak. A korábbi ferencvárosi kedvenc először 2011-ben érkezett Budapestre, sohasem felejti el az első magyarországi telet, a népligeti edzőpályán látott először havat, az edzőmeccsen dideregve száguldozott fel s alá. Később megfordult Franciaországban és Szaúd-Arábiában is, a Toulouse és az Al-Sabab légiósa volt, 2020-ban tért vissza a Fradiba. Családjával Óbudán élt, remekül érezték magukat, még az is felvetődött bennük, hogy maradnak Európában és itt élik életüket tovább. Végül a honvágy erősebb volt, és hazaköltözött Brazíliába.

Most azonban körúton vesz részt, ezekben a hetekben régi barátait látogatja meg szerte Európában.

„A múlt héten jártam a Népligetben is – mondta lapunknak a 36 éves korábbi középpályás. – Jó volt a régi ismerősökkel találkozni, az emlékeket felidézni. Most éppen Dániában vagyok, itt is meglátogattam néhány barátomat. Nem mondom, hogy hiányzott a hideg, hiszen itt, északon tíz Celsius-fok van, de legalább a nap süt. Szerdán ismét útra kelek, visszarepülök Budapestre, van lakásom a városban, néhány napot még maradok. A terv szerint a Paks elleni Magyar Kupa-döntőn is ott leszek a jövő héten szerdán a Puskás Arénában, és csak azt követően indulok haza.”

Miután annak idején hazaköltözött Brazíliába, eleinte nem hagyott fel a labdarúgással, a landolást követően több csapat is érdeklődött iránta, végül Rio de Janeiróban egykori klubjában, a Bangu Atlético Clube színeiben játszott egy idényt, de pályára már keveset lépett.

Vajon hiányzik neki a játék?

„Nagyon! Sokszor azon kapom magam, hogy hiányzik az edzés, az öltöző hangulata. Rióban időnként lemegyek játszani a haverokkal. A hazaköltözést követően nem volt egyszerű feladat az optimális otthont megtalálni, két kutya is a család tagja, végül nem messze az óceánparttól találtunk egy remek kis házat. Az óceánpart egy ugrás, az út menti vendéglők és bárok mindegyikében van televízió, ott nézem időnként a mérkőzéseket, a parton pedig leginkább lábteniszezünk. Nem egyszerű játék ez a homokban, rendkívüli technikát igényel, de nagyon élvezem.”

A ferencvárosi évek mély nyomot hagytak benne, a mai napig szívesen gondol a Budapesten eltöltött időszakra. A bajnoki címek, a nemzetközi kupaszereplések, a szurkolókkal a közös ünneplések, mind-mind szép emlék. Még arra is emlékszik, hogy annak idején hogyan került a Népligetbe.

„Brazil alacsonyabb osztályú klubokban játszottam, s a másodosztályban is megálltam a helyemet, amikor a menedzserem egyszer csak azzal állt elém, gyere, menjünk Magyarországra, mutasd meg, te is vagy olyan jó, hogy Európában futballozz! Huszonkét éves voltam… Amikor ezt meghallottam, először azt sem tudtam, mit gondoljak. Utólag mondhatom, életem egyik legjobb döntése volt belevágni a kalandba.”

Nem bánta meg, hogy az elmúlt egy-két évben pihenhetett, lazíthatott, karrierje során alig volt szabad hétvégéje, jó ezeket most megélni. De hosszú távon nem szeretne elszakadni a labdarúgástól, tervei között szerepel, hogy fiatal brazil tehetségeket próbál Európába közvetíteni. Saját példája lebeghet a szeme előtt, hiszen neki is így indult európai pályafutása.

„Vezetőedzőnek nem lennék jó – mondta mosolyogva. – Túl kedves és közvetlen vagyok, képtelen lennék rendet tartani az öltözőben. Nem tudom magam elképzelni vezetőedzőként… A menedzserkedés viszont passzolna hozzám, otthon Brazíliában már felvettem a kapcsolatot néhány ügynök barátommal, ha hazatérek, megpróbálunk néhány közös üzletet összehozni. Rengeteg kapcsolatot alakítottam ki az elmúlt tíz-tizenöt évben, jó lenne ezeket kihasználni.”

Természetesen távolról is figyelemmel követi a Ferencváros eredményeit, mérkőzéseit. Úgy látja, Robbie Keane mostanra úgy alakította ki a csapatot, ahogyan a megérkezését követően elképzelte. Somália abban is biztos, hogy bár szoros a bajnoki hajrá, s tapad a Puskás Akadémia és a Paks is a Fradira, a végén korábbi klubja ünnepelhet, és sorozatban hetedszer is bajnok lesz.