Vlak: A futball bosszút állt rajtunk

BP. HONVÉD–DVSC-TEVA 0–3

SUPKA ATTILA (a Budapest Honvéd vezetőedzője): – Hetek óta arról beszélünk, hogy meg tudjuk kaparintani a negyedik helyet, de a Paks, a Kaposvár, a Diósgyőr és most a Debrecen ellen is megbotlottunk… Persze nekünk nem a Lokit kell megvernünk. Olyan egyéni hibákat követtünk el, amelyeket nem bír el a csapat. Azt sem bírja el, hogy nem tudunk gólt lőni. Nem lehet akkorát hibázni, mint amekkorát Marko Vidovics, akinek a feje fölött átszáll a labda. De azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy tudjuk, Selim Bouadla hová szokta rúgni a szabadrúgásokat, mégis gólt kapunk ilyen szituációból.
KONDÁS ELEMÉR (a Debrecen vezetőedzője): – Lőttünk három gólt, a félidőben kicsit frissítettünk, amikor a Honvéd jobban kinyílt, több lehetőségünk is adódott. Ezen a napon kivárásra játszottunk. A megszerzett labdákból próbáltunk építkezni, az első félidőben hiba volt, hogy a csatáraink visszalépegettek a középpályára, ezzel leszűkítették a területet a többiek előtt. A második félidőben ebből a szempontból sokkal jobb volt a játékunk.

VIDEOTON FC–LOMBARD PÁPA FC 2–0

PAULO SOUSA (a Videoton vezetőedzője): – Tudtuk, hogy szervezett, fegyelmezett futballt játszó csapat lesz az ellenfelünk, amely ráadásul idegenben is képes figyelemre méltó eredményt elérni. Példaként említhetném debreceni döntetlenjüket vagy Üllői úti győzelmüket. Egyébként már a tizenegyes előtt is jó néhány gólhelyzetet alakítottunk ki, igaz, rendre kimaradtak. Büszke vagyok arra, hogy győzelemmel zártuk a mérkőzést.
BENE FERENC (a Pápa vezetőedzője): – A találkozó nagy részében szervezetten, tudatosan, labdabiztosan játszottunk, ugyanakkor az is igaz, a támadóharmadban pontatlan volt a játékunk. A második félidőben volt egy-két olyan játékhelyzet, amelyben nem kaptunk egyenlő elbírálást. Kíváncsi lettem volna, miként alakul a mérkőzés, ha a játékvezető nem ítél tizenegyest. Vissza kell még néznem a mérkőzés felvételét, azonban úgy gondolom, kétséges tizenegyest ítélt meg. A meccs után hallottam olyan véleményeket, amelyek szerint nem kellett volna befújnia.

VASAS–KAPOSVÁR 0–1

MARIJAN VLAK (a Vasas vezetőedzője): – A kispadról azt láttam, hogy a kezünkben volt a meccs, negyedórával a vége előtt gól nélküli állásnál tizenegyest rúghattunk. Sajnos, kimaradt, a futball pedig bosszút állt rajtunk, a Rákóczi is tizenegyeshez jutott, és élni tudott vele.
SISA TIBOR (a Kaposvár vezetőedzője): – Sokan azt hitték, ebben a melegben a már kieső és már bent maradó találkozója nézhetetlen lesz, nos, nem így lett. Nem azt mondom persze, hogy szuper meccs volt, tele extrákkal, de nézhető, változatos találkozó kerekedett. A Vasas szervezetten játszott, mi is a saját stílusunkban futballoztunk, voltak is helyzeteink, már az első félidőben vezethettünk volna. Nem könnyű motiválni a társaságot, ha már elérte a célját, de úgy érzem, összeszedetten, akaratosan futballoztak a mieink, sokat tettek a sikerért, hajtottak, futottak, és ezért gratulálok nekik. Fontos meccs volt ez nekünk, a játék képe alapján megérdemelt a győzelmünk.

ZALAEGERSZEGI TE–MVM PAKS 1–1

PRUKNER LÁSZLÓ (a Zalaegerszeg vezetőedzője): – Mindenképpen dicséret illeti a játékosokat, mert a sok sérült és a kiesés ellenére úgy küzdöttek utolsó hazai mérkőzésükön, hogy emelt fővel búcsúzhattak szurkolóinktól. Szükséges volt a sok instrukció, mert Manuel Hervás már futni sem tudott, annyira fájt a lába, míg a csereként pályára küldött Kocsis Adrián sérülten játszott, sőt előtte Kocsárdi Gergelyt és Kovács Gábort is sérülés miatt kellett lehoznom. A teljes tavaszi idény úgy telt el, hogy hazai pályán csak apróságok hiányoztak a győzelmekhez.
KIS KÁROLY (a Paks vezetőedzője): – Sok helyzetünk a volt az első félidőben, de a másodikban is azt szerettem volna, hogy legalább annyi, ha nem több lehetőségünk legyen. Sajnos sérültünk nekünk is van, ezért Hrepka Ádámot nem is mertem játszatni, ettől függetlenül azonban a végjátékban határozottabb befejezést vártam a játékosoktól. Nem számítottam könnyű mérkőzésre, de számunkra a három pont megszerzése volt az egyetlen feladat, ám a végén az egy pontért is alaposan meg kellett küzdenünk. Voltak olyan periódusok, amikor kockáztatnunk kellett

HALADÁS–DIÓSGYŐRI VTK 2–1

ARTNER TAMÁS (a Haladás vezetőedzője): – Azt gondolom, hogy az utolsó pillanatban szerzett győztes gól miatt muszáj elismernem, szerencsés volt a sikerünk. Ezzel együtt szerintem megérdemelt is! Ugyanolyan jól futballoztunk ugyanis, mint a diósgyőriek – élvezetes mérkőzést láthattunk, és rendkívül jó erőkből álló ellenfelet győztünk le.
SZENTES LÁZÁR (a DVTK szakmai igazgatója): – Ezúttal nem volt szerencsénk. Számítottam is erre, elvégre az előző mérkőzésünkön minden összejött, amit akkor kaptunk, most elvette a sors. Nehogy azt gondolják azonban, hogy ez pusztán a vak szerencse kérdése. Vereségünk ugyanúgy összefügg a játékosaim képességeivel és csapatom aktuális formájával. A második félidőben óriási erőket mozgósítottunk, hogy megnyerjük a mérkőzést, ám nem tudtunk élni a kínálkozó lehetőségeinkkel. Kicsit olyan volt a meccs, mint a szombati BL-döntő, anélkül persze, hogy magunkat bármelyik csapathoz is hasonlítanám. Jó lett volna nyerni, de nem sikerült.