Győr: Alekszidze nehezen viselte a mellőzöttséget, de megszerette a várost

„Itt fekszem reggeltől estig a kanapén, természetes, hogy pocsék a kedvem – mondta a harminchárom esztendős légiós. – Ráadásul fájdalmaim is vannak, a combom cipó nagyságúra dagadt, a véraláfutás pedig már-már kontinenseket rajzol ki a bőrömön. Nem vagyok jó passzban, az egyszer biztos..."

„Egy hónapig most teljes pihenő vár rám, csak azt követően kezdhetem el az edzéseket. Az orvosok szerint két-három hónapba is beletelik, mire egészséges leszek, nem kell hozzá matematikusnak lenni, így a lehető legjobb esetben is csupán a szezon végére lehetek bevethető" – tette hozzá Alekszidze.

A rosszmájúak szerint a grúz légiósnak máson is érdemes lenne elgondolkodnia, hiszen már a sérülése előtt sem volt minden rendben vele. Az utóbbi időben egyre kevesebbet játszott a bajnoki címre hajtó ETO-ban, pedig kétség sem férhet hozzá, a Chelsea-t is megjáró Rati Alekszidze az utóbbi évek egyik legképzettebb légiósa az élvonalban. A Siófok ellen odahaza 4–1-re megnyert bajnokin is csak csereként szállt be, négy perc alatt begyűjtött két sárga lapja mutatta – valami tényleg nincsen rendben vele.

„A kettő szorosan összefügg – vágta rá a légiós, aki 2009 januárja óta 79 meccsen 23 gólt szerzett az NB I-ben, de ebben a szezonban csak hármat. – Nehezen viselem, hogy az utóbbi időben kevesebbet játszom, nem voltam hozzászokva, hogy a kispadon kell ülnöm, és sajnos a Siófok elleni meccsen kijött rajtam a feszültség. Rossz napom volt, szerettem volna bizonyítani, ám ez a túlfűtött állapot balul sült el. Az esetet azóta megbeszéltük Pintér Attilával, s aki kicsit is jártas a labdarúgásban, pontosan tudja, az ilyen sajnos benne van a labdarúgásban."

S ha a kiállítás és az azt követő sérülés nem lenne elég, Rati Alekszidzét a szerződése is foglalkoztathatja – a nyáron lejár a légiós és az ETO közötti megállapodás. Ez azt is jelentheti, hogy a mostani sérüléssel tulajdonképpen befejeződött győri pályafutása.

„Konkrétumról nem esett szó, a klubnál tudják, hogy jól érzem magam Magyarországon, Győrben nyugodt az élet, szeretek itt futballozni, a gyerekek is itt járnak óvodába. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Először is minél gyorsabban fel kellene épülnöm, minden más csak azután jöhet..."